Néhány hete Moszkvában beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik nem a helyi közvélemény-kutatások mainstream orosz polgárát testesítik meg. Fiatalok, moszkvaiak, beszélnek nyelveket és nem a tévéből vagy a napilapokból tájékozódnak. És az országuk jövőjét is másképp látják, mint a hivatalos Oroszország.

Elena Kostuchenko vékony lány, külön kérte, hogy olyan helyre üljünk, ahol cigizni lehet. És csak későn ér rá, mert sok a dolga. Az egyik utolsó független lap, a Novaya Gazeta oknyomozó újságírója. Szabadidejében pedig LMBT-aktivista. Fáradtan érkezik.

Hosszú nap volt?

Igen.

Van elég kideríteni való ügy Oroszországban?

Igen. De most nem emiatt vagyok ideges. A napokban döntöttük el a párommal, hogy lakást veszünk. Ehhez hitel kell, a hitelhez meg munka. De most egyik napról a másikra szűnnek meg az ellenzéki médiumok. A Dozhd TV-t most lehetetlenítik el, az Echo Moskow rádióadónál most váltottak ügyvezetőt. Nem tudom, hogy mi meddig tudunk kitartani. Nem panaszkodok, szabadon írhatok, de a hirdetőinket állandóan zaklatják. Így meg elég nehéz fenntartani egy lapot. Ha meg ez is összedől, nem tudom mit csinálok, hogy miből fizetem vissza a hitelt.

Elmész egy PR-ügynökséghez kreatívnak.

Nem hiszem. Mindig is oknyomozó újságíró akartam lenni. Vidéken egy kisvárosban nőttem fel, ott olvastam a Novaya Gazetaban Anna Politkovskaya írásait. Eldöntöttem, hogy én is olyan akarok lenni, mint ő. Feljöttem érettségi után, aztán gyakornokoskodtam, meg mindent elvállaltam itt. Amikor  már belsős újságíró lettem, el akartam mondani neki, hogy mindent miatta csináltam, gyűjtöttem hozzá az erőt, hogy majd a konyhában egy kávé mellett leszólítom. Elkéstem. Egyszer, amikor hazament és kilépett a liftből, lelőtték. Egy kaukázusi ügybe nyúlt bele. A gyilkosok sohasem lettek meg.

Veszélyes üzem.

Az egy dolog, a legrosszabb, hogy nem tudod kiszámítani, mikor nyúlsz rossz helyre. Bármikor leírhatod, hogy Putyin egy fasz. De lehet, hogy egy vidéki iskolafelújításról írt cikk miatt egyszer elüt egy autó. Egyébként a vidéki kiskirályokhoz fűződő korrupciós cikkek sokkal veszélyesebbek, mint a nagypolitika. Legalábbis újságírói szemmel. A Kaukázusról írni meg életveszélyes. Az ottaniak nem viccelnek.

És már ezerszer megbántad, hogy újságíró lettél?

Nem. Nem akarom megváltoztatni az embereket, az országot. Nincsenek ilyen illúzióim. Egyszerűen csak sztorikat akarok elmesélni. Szabadon. Meg persze az a vágyam, hogy a párommal gyerekünk lehessen.

Melegként ez komoly kihívás lehet.

Egyenlőre lehetetlen. De ezért küzdünk. Akciókat, performanszokat szervezek. Korábban hívtam a barátaimat, de nem akartam azzal szembesülni, hogy nekik ez nem olyan fontos, és persze félnek is ebben részt venni.

Gyakorlatilag lehetetlen dologért küzdesz.

Talán nem. Fiatal vagyok még. Például sokkal fiatalabb, mint Putyin. Meg egyébként is, ki számolt az arab tavasszal, és mennyire felforgatta ez az arab világot! Hátha valami hasonló forgatókönyv egyszer lejátszódik itt is Oroszországban.

Van rá esély?

Hát most nem látszik, de Egyiptomban sem lehetett sejteni, hogy ez lesz belőle. Egyébként a legtöbb meleg elhagyja most az országot

És te? Nem lenne könnyebb lelépni?

De, sokkal. Ráadásul sokkal jobb lakást is tudnék venni annyi pénzből, amiből itt egy most egy garzont fogok. Kíváncsiságból összehasonlítottam az árakat. Spanyolországban ennyi pénzért egy tengerparti házat, Bulgáriában meg egy kisebb villát lehetne venni. De mit csinálnék ott. Ideköt a nyelv, amin írok. Ez van.

Azért egy hatalma csúcsán álló Orosz Birodalomban élsz. Az se kevés.

Hát nem. A harmincas évek náci propagandájából írtam a szakdolgozatomat. Nagyjából most itt is ugyanaz a helyzet. Van a külső ellenség, a Nyugat és a belső, a homokosok. Ez lennék én is. Annyira azért nem vidám ez a birodalmi lét.

Szerinted mi lehet Putyin titka?

Az ő titka az élelmet demokráciáért program. Jól emlékszem, a kilencvenes években otthon nálunk, ha nem is éheztünk, de nem mondanám, hogy minden nap jól laktunk. Most nem éhezik senki. Kaja van, demokrácia nincs.

Miért, lenne rá igény?

Itt Moszkvában igen. De Moszkva nem Oroszország, Oroszország meg nem Moszkva.   

Ilyen nagy különbség van a vidéki Oroszország és a főváros között?

Igen. Mondok egy példát. Édesapám például egy vidéki városban tanár. Nagyjából háromszáz dollárt keres. Moszkvában ugyanezért a munkáért 1200 dollárt kapsz. És fontos különbség, hogy Moszkvában van munka, vidéken meg tengődnek az emberek. Ezért aki munkát akar, ide jön. Ez pedig jól felhajtja az ingatlanárakat. Ezért lett a világ egyik legdrágább városa Moszkva. De ez csak a külcsín. Oroszország teljesen más. Amit persze nem könnyű egyben tartani. Putyin módszere, hogy központilag elveszi a régiók bevételeit, aztán azokat központilag visszaosztja, így függenek tőle ezek a vidékek. Ez a logika tartja egyben a mi kis birodalmunkat.