Néhány hete Moszkvában beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik nem a helyi közvélemény-kutatások mainstream orosz polgárát testesítik meg. Fiatalok, moszkvaiak, beszélnek nyelveket és nem a tévéből vagy a napilapokból tájékozódnak. És az országuk jövőjét is másképp látják, mint a hivatalos Oroszország.

Daria Zagvozdina és Vassili Sonkine

Dariaval, a fiatal oknyomozó újságíróval egy amerikai típusú burger bárban találkoztunk Moszkvában. Vele volt párja is Vassili, aki szintén oknyomozó újságíró. Volt. Mert néhány hónapja kiábrándultak a pangásból és újságírói létbizonytalanságból, és valami újba kezdtek.

– Miért ez a hirtelen váltás?

Daria: Hát három hónapja jött.  Elegem lett a médiából és a politikából és most úgy döntöttem, hogy szabad és önálló leszek és egy pékségbe vágtam bele.

– ?

Daria: Korábban a gazetta.ru orosz független hírportálnak írtam leginkább oknyomozó cikkeket, de az, hogy hiába derítesz ki valamit, vagy hiába találsz bizonyítékokat valaki ellen és írod, annak semmi visszhangja nincs az kiborított. Senki sem fenyegetett meg, senki sem lehetetlenített el, egyszerűen elegem lett.

– És te?

Vassili: Én politikai újságíró voltam egy helyi moszkvai internetes hírportálnál. A visszhangtalanság és a tehetetlenség engem is felőrölt, de én nem a pék szakmára váltottam, hanem most egy számítógépes játékokat bemutató és tesztelő online laphoz jöttem. 20x többen olvassák az írásaimat és azt írok és mondok, amit akarok. Teljesen szabad kezet kaptam. Még sohasem érzetem ilyen jól magam.

Daria: Csak hogy egy példát mondjak, amiért kiábrándultam a politikából: itt van a mondjuk a Pussy Riot-ügy. Ezzel az üggyel nagyon sokat foglalkoztam, ismerem a szereplőket és a körülményeket. Szerintem az egész csak egy óriási komédia, minden súly nélkül. Amit az orosz és a nemzetközi média jó nagyra fúj, pedig nem szól másról, mint néhány extrovertált csajról, akik provokálnak. Amikor ezek a csajok idétlenkedtek a Krisztusi megváltóról elnevezett Bazilikában, ami az egyik legnagyobb és leglátogatottabb templom Oroszországban, majd ezután letartoztatták őket, akkor ezzel volt tele az orosz és a világsajtó. Ki így, ki úgy. Pedig ez csak a kirakat. Közben ezzel párhuzamosan Kazanyban két rendőr az utcán jogtalanul letartóztatott, megbilincselt, megkínzott, majd halálra vert egy férfit. Csak azért, mert a rendőröknek van egy havi kvótájuk, ami alapján minden hónapban bizonyos mennyiségű bűncselekményt fel kell göngyölíteniük. Ez az úgynevezett rendőr-kvóta. Nos, hónap vége volt és a rendőröknek nem volt teljes a kvótájuk, az utcán sétálva kitaláltak valamit, ráfogták a fickóra, majd amikor az tiltakozott, halálra verték. Szerintem ez egy sokkal súlyosabb probléma, és sokkal jobban mutatja az Oroszország válságát. Mindegy. Ezzel sem az orosz, sem a nemzetközi sajtó nem foglalkozott. Néhány ugrabugráló csaj érdekesebbnek tűnt. Persze az érdekes volt, hogy amikor erről szólaltattam meg pópákat, akkor egyetlen egy mert szólni valamit, de a pátriárka hamar eltávolította. Putyinnak egyébként nagyon fontos szövetségese az egyház. Az egyház nélkül nem lenne ilyen biztos hatalma vidéken, a vidék nélkül meg nem lenne ekkora hatalma a Kremlben.    

– És mi lett a rendőrökkel, akik megölték azt a fickót?

– Kirúgták őket, az ügyet meg eltussolták. De egyébként hónap végén mindig látni serényen büntető rendőröket a közutakon vagy a városban. Mindegy, hogy hogyan, teljesíteniük kell a kvótát. És ez azért sok mindent elmond az országról.

– De ez láthatóan nem zavarja az oroszokat.

Vassili: Igen, úgy tűnik, hogy politikai apátiába süllyedt az ország. Korábban egy-egy tüntetésen még sokkal komolyabb tömegek jelentek meg Putyin ellen. Most egy megmozduláson már csak max. egy kisebb Facebook-csoport jön össze, ahol, mindenki ismer mindenkit.

– És azt hogy élik meg az emberek, hogy Putyin egy új birodalmat épít?

Vassili: Szerintem ezzel itt Moszkvában nem foglalkoznak az emberek, ez sokkal inkább szól Putyinról magáról. Illetve természetesen a régi nosztalgiára fogékony vidékiekről. Egyébként ez is a tragédiája az országnak. Az igazi patrióták, akik a hazájuk felemelkedéséért dolgoznak, szép lassan elhagyják az országot, mert mindig falakba ütköznek. Maradnak a beletörődőek és a radikális nacionalisták, ebből meg sok jó nem fog kisülni.   

– Milyen volt újságíróként dolgozni, mennyire volt nehéz információkat szerezni?

– A politikai jellegű cikkekhez információkat szerezni teljesen lehetetlen.  Még a gazdasági ügyekben általában ellenérdekelt felek könnyebben segítenek, de a politikában sokkal zártabb a világ. Hivatalos helyről nem tudsz meg semmit. Elküldöd az adatigénylést és vagy nem válaszolnak, vagy azt írják, hogy erre vonatkozóan nincsenek adataik. És pont. Sehová sem fellebezhetsz. Közben a gazdasági és a politikai korrupció mindent behálóz.

– Mi a véleményetek Navalnyról az ellenzék jelenlegi legerősebb figurájáról?

– Ő annak köszönhette a népszerűségét, hogy sok korrupciós ügyet göngyölített fel a blogján. Aztán persze a hatalom őt is megtalálta és most egy csomó korrupciós üggyel őt gyanúsítják. Ezért most már az ő népszerűsége is elkopott. A tavalyi parlamenti választásokon már az első fordulóban nyert néhány százalékkal  kormánypárti ellenfele. De ez jól jött neki, mert így ahelyett, hogy a második fordulóban kikapott volna simán, csalást tudott kiáltani. Hát ennyi maradt a lendületéből.  

Daria:  Egyébként vidéken járva, ma is él az a kép, hogy a cár jó, szeret minket, csak a tanácsadói rosszak. Ha az emberek elégedetlenek, azt gondolják, hogy helyi hatalom képviselői a rosszak, ezt a cár atyuska, Putyin nem tudja, de amint tudomást szerez róla, kirúgja a helyi hatalmasságokat. De hát ezt gondolták és gondolják még most is Sztálinról is.

– Mi a legnagyobb probléma szerintetek most az országban?

Daria: Egyértelműen a korrupció. Ez iszonyatos méreteket ölt és szinte lehetetlen megszabadulni tőle. Mindent ez határoz meg. Az egészségügy is így működik. A nagymamámnál például néhány éve a vidéki orvosa rákot diagnosztizált. Felhoztuk Moszkvába, megvizsgáltattuk és hál isten nincs semmi baja. A vidéki orvos valójában csak jó pénzt remélt a nagyitól egy kamu műtétre. A Facebookon vagy a VKontakte-on gyakran írnak az üzenőfalra, hogy ki tud egy jó és megbízható orvost itt vagy itt. Mert az tényleg nagy kincs. De mondjuk a kórházban várólista van a fájdalomcsillapítókra is.

– Várólista?

– Igen, várólista. Persze, ha fizetsz kaphatsz előbb is. És ugye akinek nagyon fáj valahol, az fizet. Ilyen egyszerű. Közben az  orosz elit külföldre jár gyógykezeltetni magát, mondjuk ezt meg is értem.

– Mint kezdő vállalkozó, hogy látod az orosz kapitalizmust?

Daria: Ez egy sajátos rendszer, ami most van. Csak elemeiben hasonlít a kapitalizmusra. Emlékszem, a szomszédunk a szovjet hadseregben helikopterpilóta volt. Aztán, amikor megszűnt a Szovjetunió, fogta és eladta a helikoptert, amivel repült. Mondván a helikopter papírján az áll, hogy a tulajdonosa a Szovjetunió, az pedig ugye már nem létezik, szóval eladható. Abból a pénzből aztán nyitott egy boltot. Hát valahogy így indult mindenhol. Közben az állam rájött, hogy a különböző bürokratikus rendeletekkel sakkban tudja tartani a vállalkozókat. Most, mint kezdő vállalkozó tök jól látom ezt én is. Teljesíthetetlen feltételek vannak, muszáj kiskapukat használni, onnantól pedig foglya vagy a rendszernek. Ha nem tetszik, amit csinálsz, bármikor a lábadra léphetnek.