Rég elmúltak azok az idők, amikor államférfiúink valódi polihisztorok voltak, és a kamerák előli elfutás helyett nem hogy csak a parlamentben, de akár természettudományokban, a bölcseletben vagy épp az irodalom terén is hallatták hangjukat. Gondoltuk eddig. De most véletlenül rátaláltunk egy pár éve megjelent Semjén Zsolt-kötetre, amiben a KDNP elnöke többek között saját verseit is közli.
Ha tudni akarja, milyen lírai alkat rejlik a harcos kereszténydemokrata felszín mögött, kattintson!
Vasvessző
A kicsukott Isten
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri
önmagunk istenné nyilvánítását.
*
Ámentelenül
Jézus, értemvérző Arcod
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.
*
1985. február 12. Este, hazafelé.
Egy kutya megfagy a fagyban.
Átkozott legyek mikor verset faragok!
*
Négysoros
Mezítláb ülök, gyertyafényben, egymagam.
Összekulcsolt kezemen szúnyog. Megcsíp. Hagyom.
De "gondolataitok nem az én gondolatom,
és útjaitok nem az én utam."
*
Blues
Poros grundokon
lépcsőházak
gangok és lichthofok
dzsungelében
szenilis nénik
és maszatos kisiskolások
közt keresgéllek,
Ó Rejtőzködve Közelítő!
*
(Semjén Zsolt: Egyenes úton. Barankovics Alapítvány, Budapest, 2008)