Vajon milyen mélyek az Ukrajnán keresztülhúzódó törésvonalak? Van-e hatása a történelmi határoknak a mai konfliktusokra? Eláruljuk: van.

A független Ukrajna mai formájában 1991-ben jött létre, miután kikiáltotta függetlenségét a Szovjetuniótól, amelynek 1922 óta volt a tagja Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság néven. A független Ukrán Köztársaság egyébként 1917-ben, az Orosz Birodalom széthullása után alakult meg, de 1922-ben elfoglalta a Vörös Hadsereg.

Kijevet a feltételezések szerint az 5. században alapították, a város 1982-ben ünnepelte alapításának 1500. évfordulóját. Az első jelentősebb államalakulat a 9. század első felében alapított Kijevi Rusz volt, amelynek azonban 882-ig Novgorod volt a székhelye, s csak ezután Kijev. Az első fejedelem Rurik volt (kb. 830-879), a Rurik-dinasztia egészen a 16. századig uralkodott a Ruszban, majd az oroszoknál. A fénykort Bölcs Jaroszláv (1019-1054) uralkodásához szokás kapcsolni, aki viszont három részre osztotta országát a három fia közt. A Kijevi Ruszt saját közös előzményüknek tekintik az ukránok, az oroszok és a fehéroroszok is. Az államalakulatnak ugyanakkor láthatóan csak a legdélibb része tartozik a mai Ukrajnához.

A Reczpospolita lengyel lap egy 2013-as cikke szerint viszont, amelyet az oroszvilag.hu ismertetett, egy másik koncepciót részesít előnyben, miszerint a Rusznak nincs egyenes ági örököse. A jelenlegi Oroszország előzménye a Moszkvai Fejedelemség, melynek története a tatár hódítás korától kezdődik. „Az orosz politikai rendszer, a szokások, az állam viszonya a polgárokhoz ott alakult ki, és nem a Kijevi Ruszban, amely berendezkedését és kultúráját tekintve közelebb állt Európához, mint a későbbi mongol vazallusok” – írta a lapban Andrzej Talaga.

Szerinte Ukrajna területi és nyelvi-kulturális, egyenes ági felmenője, előzménye a Rzeczpospolitán, a lengyel-litván perszonálunión belül formálódott. Az ukrán identitás a lengyellel együtt, pontosabban azzal szembeállítva fejlődött ki. Az ukrán állam bölcsője a Rzeczpospolitán belüli Hmelnyickij hetmanscsinája, hetmanátusa volt. Ha Ukrajna ezt a történelemszemléletet követné, az geopolitikai választást is jelentene a számára – véli Talaga, aki nem meglepő módon lengyel szemüvegen át nézi a dolgot.

A Lengyel-Litván Unió, rávetítve a mai Ukrajnára. Jól látszik rajta a hetmanátus, illetve a galíciai területek. Amikor a második világháború után Lengyelországot egy lökéssel nyugatra tolták pár száz kilométerrel, Galícia központja, akkor lett Lviv (avagy Lvov, alias Lemberg, válassza ki mindenki a neki tetszőt) a lengyel Kolozsvár.

Ukrán választások, 2004:

És a kettő együtt. Azt hiszem, nem nagyon kell magyaráznom az összefüggéseket.