1914-ben, az első világháború kitörésével sokak szerint egy világ omlott össze. De valóban így volt-e? 1914 korszakhatár mivoltáról, az Osztrák-Magyar Monarchia elmúlásáról és Magyarország tartós leszakadásának körülményeiről beszélgettünk Romsics Ignác történésszel; aki hajlik annak elfogadására, hogy az első világháborút lezáró békerendszer valójában csak egy fegyverszünetet eredményezett.
„Ma már kutatások sora bizonyítja, hogy Magyarország a 20. század elején gazdasági értelemben lényegesen közelebb állt az USA-hoz és az európai centrum-országokhoz, mint napjainkban. Akkor az egy főre jutó magyarországi nemzeti jövedelem elérte a fejlett országokban mértnek mintegy 50%- át. Az új évezred küszöbén az USA-hoz képest kevesebb, mint 30, az európai centrumhoz viszonyítva kevesebb, mint 40%-os szinten álltunk. A visszaesés érdekes módon nem Trianon után történt, a két világháború között még tudtuk tartani a háború előtti szintet. Ami persze csak első látásra meglepő, mert ha belegondolunk, hogy Trianonban a legfejletlenebb peremterületeket vesztettük el, s az új Magyarország az infrastrukturálisan, iparilag és kulturálisan fejlettebb központi területeken alakult ki, akkor nem annyira az. A nagy leszakadás 1945 után és főleg a hetvenes évektől kezdve következett be. És pozíciónk érdemben a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban sem javult.
Nagy-Magyarországot is multietnikus államalakulatként kell felfognunk. Tehát mindaz, amit a birodalmakról mondtam, ebben az esetben is érvényes. Annyiban azonban mégis más a helyzet, hogy a felbomlás mikéntje valószínűleg egész másként is alakulhatott volna. Az, hogy a Monarchia 1918 őszén felbomlott, néhány valóban a birodalomhoz kötődő társadalmi csoporton, például a katolikus kléruson, a tisztikaron, az arisztokrácia és a nagypolgárság egyes csoportjain kívül különösebb döbbenetet vagy sajnálatot nem váltott ki. A „Monarchia-tudattal” rendelkező csoportok szám szerint kisebbséget alkottak; a társadalom döntő többsége, a masszív tömegek nemzeti tudatúak voltak. Trianonnal viszont más volt a helyzet. Ez a közép-és alsóbb rétegek jelentős részét is megrázta. Részben a történelmi beidegződések miatt, részben viszont azért is, mert a fennen hirdetett nemzetiségi elvet a döntnökök ott sem tartották be, ahol minden nehézség nélkül betarthatták volna. Trianon igazi tragédiája ez: több mint 3 millió magyar elszakítása úgy, hogy ezeknek közel fele közvetlenül az új országhatárok mellett élt. Ez sem törvényszerűnek, sem igazságosnak nem nevezhető. A felháborodás és a két világháború közötti magyar külpolitika revizionizmusa tehát nagymértékben érthető.”
Kovács Péter interjúját híroldalunkon olvashatják.
