Ma újabb jelentős lépéssel kerültünk közelebb a Jó Állam megvalósulásához: Magyarország nem hagyta magát, és teljes mértékben állami kézbe vette a tankönyvellátást. Hoffmann Rózsa augusztusban ugyan még azt nyilatkozta, hogy „nincs szó a tankönyv-előállítás államosításáról″, de az állami tankönyv-terjesztést kísérő káosz példátlan siker azóta meggyőzte, hogy határozottabb tempóban is építhető a szocializmus Jó Állam. Így aztán nem is cicáztak sokáig a tankönyvpiacot szabályozó új törvénnyel: vasárnap benyújtották, hétfőn megvitatták, kedden megszavazták.
Minden bizonnyal indokolt volt a kivételes sürgős eljárás is, amiről hétfőn döntött az Országgyűlés, hiszen az elmúlt napok eseményei gyökeresen forgatták fel az oktatási világpiacot, amire Magyarországnak is gyors és határozott választ kellett adni. A kivételes sürgős eljárást azért sem lehet kifogásolni, hiszen a diákokon, a tanárokon, a tankönyvkiadásban érintett szerzőkön, kiadókon és nyomdákon kívül a kutyát sem érint ez a változtatás. Mint ahogy abban sincs semmi anakronisztikus, hogy 2013-ban még arra van ráfeszülve az állam, hogy miből és mennyit nyomtassunk ki.
Az új szabályozás szerint választható két szöveggyűjtemény közül az egyik akár ebben a kortárs feldolgozásban is tartalmazhatná Babits Mihály klasszikus versét:
Állami ország
Állami országot álmodtam én,
ahol minden állami volt,
minden állami, de nem csak kívül:
csontig, velőig állami,
állami,
állami, állami, állami.
Állami ég és állami tenger,
állami fák és állami ház,
állami állat, állami ember,
állami öröm, állami gyász,
állami érc és állami kő és
állami föld és állami fák,
állami férfi, állami nő és
állami, állami, állami világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
állami földbe, állami hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még államibban árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
állami, állami, állami
állami kelme s állami elme,
állami arc és állami gond,
állami ér és állami vér és
állami velő és állami csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
állami bellül a földnek váza,
nem a fény festi a állami szint
karcsu sugárecsetével
nem:
állami az anyag rejtett lelke,
jaj,
állami, állami, állami.
Az utolsó 100 komment: