Olyan emberek féltik a boldogságomat amiatt, hogy papnak megyek, akiknek romokban hever az élete – mondja a 26 éves Bellovics Gábor, aki jezsuita szerzetesnek készül, és nemsokára leteszi az első fogadalmait. Abból az alkalomból beszélgettünk, hogy július utolsó hetében tartották a magyar jezsuiták találkozóját. Gábor a riói katolikus ifjúsági világtalálkozó kapcsán megjegyzi: aki szerint nem él az egyház, az mondjon egy rendezvényt a világon, amin részt vett egyszerre hárommillió fiatal. Szóba kerül a szabadság, a cölibátus és Ferenc pápa. Gábor szerint az egyháznak „nem fütyülni kell, hanem táncolni”.
„A szűkebb környezetemben is az az egyik legalapvetőbb tapasztalatom, hogy folyik szét az életük az embereknek – nem az én erkölcsi mércéim alapján, hanem úgy, hogy ezt ők pontosan érzik. Nincsen céljuk, mármint életcéljuk. Nem látom, hova haladnak. És tudod, mi az érdekes? Az a legfurcsább, hogy az én életemet féltik, és engem sajnálnak. Féltik a boldogságomat. Komolyan, sokszor olyan emberek féltik a boldogságomat amiatt, hogy papnak megyek, akiknek romokban hever az élete! Harmadik házasságból válik el, és félti a boldogságomat a cölibátus miatt, miközben ő maga boldogtalan! Most akkor miről beszélünk? Sopánkodnak, mintha mindezt valaki rám kényszerítené.
Mivel beállok jezsuitának, számomra tárgytalan, hogy a papok házasodhatnak-e vagy sem: a szerzetes attól szerzetes többek közt, hogy szerzetesközösségben él, nem házasságban. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudom elképzelni a házas papságot, ami működik is pl. a görög rítusban. De egyébként az is paradox valahol, hogy a cölibátustól féltenek. Azt szokták ugyanis kérdezni: hogy bírod majd család nélkül? Ugyanakkor az emberek 90 százaléka ilyenkor nem arra gondol, hogy miként lehet család nélkül élni, hanem hogy miként lehet szex nélkül élni. Ez az ő igazi kérdésük valójában! Az én válaszom egyre inkább az, hogy család nélkül tényleg nem lehet élni, ezért is vagyok közösségben, szex nélkül viszont lehet! (Az most más kérdés, hogy sokak szerint nem érdemes.) Ők viszont fordítva gondolják. Azt hiszik talán, hogy szex mindörökké van. Pedig a szex nem fogja megtartani senki életét, mivel ötvenévesen már nem lesz az ember olyan vonzó, senki nem fogja rányitni az ajtót, és ha nem lesznek gyerekei meg nem lesz felesége, akkor ki lesz az, akivel megosztja majd az örömeit, bánatát? A közösség, a család, az emberi kapcsolataid tartanak meg. Sőt, szerintem ezek állandósága: a biztonságtudat. Ha én a cölibátus miatt boldogtalannak érezném magam, még így szentelés és fogadalom előtt megtehetném, hogy mást választok. S ha így lenne, ha megcsonkítva érezném magam, egy pillanatig nem várnék! Az a szabadság viszont, hogy nem kötődök egy emberhez kizárólagosan, felszabadít, hogy akivel épp beszélgetek, azért teljes mértékben jelen legyek. Hogy érezze: én most szinte őérte vagyok a világon.”
Szilvay Gergely interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.