Pörzse Sándor nácizott, kisebbségkutatók pedig a nemzeti rock ideológiája mögé néztek azon az előadáson, amit május 22-én tartottak a „nacionalista” popkultúráról, annak közös nyelvéről.
Amikor május 22-én, este a Dürer sor elhagyatottnak tetsző épületének rozoga liftjén haladtam fölfelé, két dologban reménykedtem. Egyrészt, hogy az Élmények és ideológiák a nacionalista popkultúrában című előadás nem fog a dalszövegek aprólékos elemzésének unalmába fulladni (tehát: több mindenről is szó esik azon túl, hogy például hányszor fordulnak elő nemzeti rock dalszövegekben a „vér”, „haza”, „szív” szavak); másfelől pedig, hogy nem fordul át az egész a vizsgálódás terepéről az elítélésére, „ismerd meg az ellenséged” alapon a harci kürtök megfújására. Nos, mint az előadásból magából és Feischmidt Margit egy kérdésre adott válaszából kiderült: sem előbbitől, sem utóbbitól nem kellett tartani. Azt pedig már akkor éreztem, hogy izgalmas másfél órának nézünk elébe, amikor a tizenöt fős kis nézőközönségben megpillantottam Pörzse Sándort, a Jobbik politikusát és a Barikád hetilap főszerkesztőjét.
Lakner Dávid tudósítását híroldalunkon olvashatják.
