Sokáig gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e ezt a posztot, s ennek két oka van. Egyrészt Jamie Carragher visszavonulása természetszerűleg juttatja eszembe azt is, hogy hamarosan (maximum egy-két év) szögre akasztja a cipőt az én idolom, Steven Gerrard is. Másrészt annyian leírtak már annyi mindent Jamie Carragherről, hogy nem sok van, amivel én ezt ki tudnám egészíteni. Mindazonáltal Liverpool-szurkolóként nem lehet elmenni amellett, amit ez a labdarúgó tett a klubért.

1. Munka

Egy játékos, akit a legnagyobb ellenfelek is tiszteltek. Nemrégiben lehetett olvasni, hogy mind a szintén visszavonuló Manchester United-edző Sir Alex Ferguson, mind az egykori Chelsea-csatár Didier Drogba elismerő szavakkal illette Liverpool visszavonuló kapitányhelyettesét. (Utóbbit egyébként maga Carra is a legnehezebben fogható csatárnak tartotta.) Méltatásuk nem is meglepő, hiszen Jamie Carragher másfél évtized alatt tudta hozni a tőle elvárt szintet.

Mégiscsak furcsa helyzet az övé, hiszen nem kifejezetten nagy termetű, nem kifejezetten izmos, nem valami technikás, sosem volt a leggyorsabb, mégis. Mégis, pályafutása alatt Anglia legjobb védői között emlegették – joggal. „Hiányosságait” ugyanis rengeteg munkával pótolta – nem csoda, hogy a munkásosztály hősének is nevezik –, megtanulta, hogy szerelés helyett inkább olvasni kell a játékot. Emellett olyan alázattal játszott, mint nem sokan – egy alkalommal törött lábbal is játszani szeretett volna. Így válhatott a szigetország egyik legjobb futballistájává, aki olyan angol legendákkal vonul vissza egy esztendőben, mint Michael Owen, David Beckham és Paul Scholes.

2. Motiváció

A rengeteg munka mellett komoly motiváció is volt a fiatal Carrában: Everton-szurkoló kissrácként került a Liverpool közelébe, ahol jobbhátvédként, védekező középpályásként és végül középhátvédként játszott. Evans tette először a csapatba, majd Houllier és Benítez alatt alapemberré vált, aki mindig, minden körülmények között kitartott és buzdította a többieket. Nem csoda, hogy a Liverpool csapatkapitány-helyettesévé vált: mind társai, mind edzői szerették és felnéztek rá, megbíztak benne.

Ugyanakkor Carra nemcsak szigorú és elszánt tudott lenni, hanem olykor bevállalós és bolondos: John Arne Riise – korábban Liverpoolban, ma a Fulhamben játszó balhátvéd – Twitteren mesélte el, hogy kedvenc Carra-élménye az volt, amikor meztelenül látta őt körbe-körbe rohangálni az öltözőben.

3. Szerénység

Számomra egy sportolónál ez az egyik legfontosabb tulajdonság a teljesítményén kívül. Jamie Carragher pályafutása során pedig sorozatosan bebizonyította, hogy az egyik legszerényebb sportember a Földön – talán ez, és posztja akadályozta meg abban, hogy igazi sztárrá váljon.

A már korábban említett megbízhatósága miatt Gérard Houllier egyszer félig komolyan azt találta mondani, hogy 11 Carragherrel megnyerné a bajnokságot. Ez azóta is visszatérő beszédtéma az Anfield Road környékén, a lokálpatrióta szurkolók a Beatles nevű helyi „sramlizenekar” Yellow Submarine című dalának dallamára éneklik azóta is azt, hogy „We all dream of a team of Carraghers”.

A héten Carra részt vett utolsó sajtótájékoztatóján, ahol feltették neki a kérdést: mi lenne, ha valóban 11 Carragherrel állna fel a Liverpool? Ez volt a válasza:

Mr. Liverpoolnak a szurkolók nevezték el, pontosan a klub iránti hűsége és alázatos futballja miatt. Való igaz, ő lett pályafutása során a Liverpool szíve, lelke és motorja, nélküle a klub sosem muzsikált úgy, mint vele. Ez olyannyira igaz, hogy idén a szezon elején – amikor már egy lassú, néha körülményes Carra is fel-felbukkant a pályán a megbízható mellett – Brendan Rodgers menedzser nem számolt vele a kezdőben. Majd ismét visszaverekedte magát. De hogy ő lenne Mr. Liverpool? Ezt határozottan elutasítja:

*

Jamie Carragher a klub legendái közé emelkedett, bár pályafutása sajnos nem lett teljes: bajnoki címet nem ünnepelhetett. Emellett az angol válogatottban sem játszhatott eleget. Abban a válogatottban, amelybe egy korábbi liverpooli legenda, Kevin Keegan hívta be, s a háromoroszlánosok mezét először 1999-ben, Magyarország ellen húzhatta magára, 21 évesen. Mégsem vált a válogatott alapemberévé – 38 meccsen szerepelt –, a konkurencia vagy a sérülések mindig keresztülhúzták a számításait.

Mr. Liverpoolnak május 19-én volt az utolsó hivatalos mérkőzése a kormoránok mezében. A 737. meccse volt. Ezzel Ian Callaghan mögött a csapat második legtöbb meccsen pályára lépő játékosa lett. Carra képes volt arra, hogy számtalanszor euforikus állapotba repítse a szurkolókat – pl. 2005-ben, Isztambulban, minden idők legizgalmasabb BL-döntőjében. S még az sem kizárt, hogy edzőként is visszatér majd a csapathoz.

Köszönünk mindent, Jamie. You'll Never Walk Alone!