Idén 2010-hez és 2011-hez hasonlóan újra megkérdeztük mandineres bloggereinket: hogyan értékelik röviden a 2012-es évet? A napokban posztsorozatunkban válaszolnak kérdésünkre. Dobray válasza.

*

Az idei évet tüntetések nyitották és zárták. A politikai év a Operaház előtt kezdődött, ahol az új alkotmány ellen tiltakoztak a baloldali szivárványkoalíció akkori résztvevői – ekkor végleg bebizonyosodott, hogy a balos tüntetéskultúra nem múlja felül a jobbost (aztán jött a Békemenet).

Az évzárón a felsőoktatás átalakítása elleni megmozdulások következtek, amit a kormány kapkodva próbált lekövetni. Még mindig nem értem, miért pont a felsőoktatásnak kellene saját lábra állnia, amikor épp mindent államosítanak, átvállalják a települések adósságait, nem szüntetik meg a nyugdíjasok ingyen utazását, és segíteni próbálnak a devizahiteleseken. Egy visszaállított felvételivel megelégednék első körben.

A Milla-féle megmozdulások és a diáktüntetések kapcsán elmondható, hogy a politikailag 2010 után eszmélő nemzedékek jelen állás szerint a korábbiaknál balosabbak lesznek – és nem csak egyszerűen azért, mert a Fidesz kormányoz, hiszen 1998-2002 után még mindig szexi volt fideszesnek lenni. Most már érthetően nem az. Az olyan kezdeményezések, mint Bokros Lajos konzervatív szippantógépe vagy a „kiábrándult konzervatívokat” magukhoz édesgetni próbáló balos alakulatok (Gyurcsány, Bajnai, stb.) viszont inkább arra késztetik a Fideszt egyre kevésbé kedvelő jobbosokat, hogy egyelőre még mindig a Fideszt lássák az egyetlen opciónak „most vasárnap”.

Eközben az öreg kontinensen egy egyrészt kívánatosan prudens fiskális politikát követelő, és ilyen szempontból üdvözlendő; másrészről egyre pécébb és üresebb, gondolat-homogenizálásra törekvő EU-ról beszélhetünk, ahol kvótákat erőltetnek magáncégekre, s amelynek fővárosában a karácsonyfát felváltotta a télfa. Ha így folytatódik, újra be kell vetni a Svájci Gárdát, hogy – visszafoglalván a Patrimonium Petrit – a pontifex maximusnak, kedvenc legfőbb, abszolút uralkodó teokratánknak legyen elég helye politikai menekültjogot biztosítani saját követőinek és akár más felekezetek híveinek, ökumenikus alapon.

Az évet viszont leginkább a táncházmozgalom negyvenedik évfordulója határozta meg nekem. A 2011 végén az UNESCO szellemi világörökséget listázó nyilvántartásába bekerült táncház-módszer talán igazán módot adott volna a magyar soft power feltuningolására politikamentes módon, de ezt a lehetőséget mintha elhalasztottuk volna – vagy nagyon titokban csináltuk. Sebaj, legalább decemberben újranyílt a Gödör és vele a kétheti csütörtök esti táncház.