... a kormány a diákokat, a diákok a kormányt, satöbbi. Én egyikőjüket se értem. Leginkább azt nem, hogy mi köze a felsőoktatás ingyenességének vagy fizetősségének a minőségéhez. A legnagyobb baj ugyanis jelenleg a felsőoktatással az, hogy nagyon rossz. Az már csak hab a tortán, hogy még egyre többeknek fizetni is kell érte. A felsőoktatás nem olyan szolgáltatás, amitől csak akkor várhatunk minőséget, ha fizetünk érte. A magasan képzett értelmiségiek jelenléte és újratermelődése a társadalomban közérdek, ezért az államnak igenis kötelessége – legalább részben – finanszírozni a felsőoktatást; aminek a legnagyobb problémája, hogy a szakmai, tudományos szempontok háttérbe szorításával egyre inkább eluralkodik a piaci szemlélet.
Elsősorban ugyanis nem a keretszámokat, de még csak nem is a pontszámokat kellene eltörölni, hanem a felvételi pontrendszert. Itt kezdődne a felsőoktatás sokat emlegetett átfogó reformja. Vissza kellene térni a jó öreg felvételihez, nem csak a művész és pedagógus szakokon, hanem mindenhol. Anno a pontrendszert állítólag azért vezették be, hogy levegyék a diákok válláról az érettségi mellett plusz terhet jelentő felvételit, egységesen mérjék a teljesítményüket, a felvételin ne lehessen beprotkózni öcsibácsi-sógorkomát, és hasonlók. Lehet, hogy ez némelyeknek még mindig meglepetést okoz, de a felsőoktatás bizony nem egységes. Minden szakon más-más, pontokkal és érettségi tantárgyakkal ki nem fejezhető kompetenciák szükségesek, amik alapján igenis az egyetemeknek kellene kiválogatniuk, hogy kik alkalmasak az adott szakra és kik nem. Aki nagyon akarja, valószínűleg most is benyomja öcsibácsi-sógorkomát, és amúgy is még mindig jobb, ha bekerül évente néhány protkós, de bekerülnek a tehetségesek is, mint az, ami most van: egy-két ponttal tömegesen csúszhatnak le tehetséges, de szegény diákok az államilag támogatott helyekről, akik számára a költségtérítéses képzés egyáltalán szóba se jöhet, mint alternatíva. Az, hogy egy felvételi terhet jelent az érettségi mellett, nem indok: aki egyetemre akar járni, jobb, ha időben hozzászokik ahhoz, hogy vizsgaidőszakban majd jóval többet kell egy-másfél hónap alatt teljesítenie, mint egy érettségi és egy felvételi.
Érdekes, hogy mindezen evidenciák évek óta meg se fordulnak a politikusok fejében. Ha a felsőoktatáshoz hozzá kell nyúlni, akkor mindig csak pénzben gondolkodnak: hány állami és hány költségtérítéses hely van, és ezekre mennyi legyen a ponthatár? Az egyetemet azért kell komolyan venni, „mert ha valaki belép egy hitelkonstrukcióba, azt valamikor törleszteni kell, és ha valaki nem végzi el az iskolát, abból hátránya származik.” – mondta Balog Zoltán, nemrégiben, mikor éppen úgy volt, hogy megvédik a keretszámokat. A kormány hozzáállását mindenesetre remekül tükrözi ez a mondat. Tényleg ezért kell komolyan venni az egyetemet? Nem inkább azért, mert az embert esetleg érdekli, amit tanul, van hivatástudata, vagy – anyagias megközelítésben – egyszerűen csak diplomásként jól akar keresni? Nehogy már azért legyünk kénytelenek komolyan venni az egyetemet, mert egy hitel lóg a fejünk fölött!
Mindemellett el kell ismerni, hogy nyilvánvalóan lehet, sőt érdemes is anyagi eszközökkel ösztönözni a hallgatókat, de nem ez kellene, hogy az elsődleges szempont legyen, főleg nem a felvételinél. Hogy az ösztöndíj valójában kiket ösztönöz, nem tudom. Talán a műegyetemistákat. Humán szakokon viszont általában négyes-ötös átlagra is olyan minimális, zsebpénz-jellegű ösztöndíjat adnak, amire vállvonogatva azt mondja az egyszeri hallgató: ha kapok, jó, ha nem, úgyis jó, nem ez a pár forint fog arra motiválni, hogy még többet üljek a könyvtárban.
Létezik ennél sokkal jobb intézmény az ösztönzésre, amit pedig csak nagyon szűk körben alkalmaznak: az átsorolás. Az egyetemeken minden félév végén a leggyengébben teljesítő, addig ingyen tanuló hallgatókat átsorolják költségtérítéses képzésre, a helyükre pedig a legeredményesebb költségtérítéses hallgatók kerülhetnek, akik a továbbiakban államilag finanszírozott képzésben folytathatják a tanulmányaikat. Mindez csak a diákoknak egy nagyon kis részét érinti, holott érdemes lenne szélesíteni az átsorolással érintettek körét. Jelenleg azokat az államilag támogatott képzésben tanuló diákokat sorolják át költségtérítésesre, akik a tantervben előírt kreditmennyiség felét sem szerzik meg! Magyarul tényleg nagyon hülyének és/vagy lustának kell lenni ahhoz, hogy valakit költségtérítéses képzésre átsoroljanak. Ezt a határt szigorúbban is meg lehetne húzni, mondjuk a kreditmennyiség kétharmadában; esetleg kiegészítve azzal, hogy az átsoroltak helyére nem kerülnének költségtérítésesek, hanem annyival több költségtérítéses hallgató lenne és kész. Így többen kapnának esélyt az ingyenes tanulásra, viszont akikről kiderül, hogy a szakra alkalmatlanok, azoknak az adott tanévtől kezdve fizetniük kéne.
Teljesen érthető törekvés, hogy a felsőoktatásban ne fizessen mindent az állam, de ezt nem a kormány által önkényesen haszontalanként, vagy önfenntartásra képesként definiált teljes szakok fizetőssé tételével kellene elérni, hanem az egyes, alkalmatlanságukat már bizonyított hallgatókkal szemben kellene érvényesíteni, szaktól függetlenül. Ehhez kapcsolódóan szeretném megnyugtatni azokat a büszke adófizetőket, akik nehezményezik, hogy mások tíz éveket lébecolnak az egyetemen az ő adóforintjaikból: legfeljebb hat évet lébecolhatnak. Az orvostanhallgatók hetet. Utána átkerülnek költségtérítésesre, és még az is előfordulhat, hogy a félévi többszázezres tandíj mellett egyből rendkívül szorgalmasak lesznek. Ha egyszer elvégzem az egyetemet, és én is teljes értékű és büszke adófizető leszek, akkor nem bánnám, ha az adóforintjaimból minél több, de rendes felvételin bekerült fiatal kaphatna esélyt az ingyenes felsőoktatásra: ha kiderül, hogy mégis trógerkodnak, akkor onnantól fizessenek. De ha elég tehetségesek voltak a bekerüléshez, akkor legalább az esélyük legyen meg az ingyenes diplomaszerzésre.
A haszontalan szakokról pedig csak annyit: jelen állás szerint jövőre többen mehetnek ingyen mondjuk filozófia szakos bölcsésznek, mint jogásznak, ahol ugye az állami támogatás teljesen megszűnt. Roppantul örülök, hogy a miniszterelnök ennyire hasznosnak tartja például a saját jogi diplomáját.
