Pak Gun Hje személyében először lehet női elnöke Dél-Koreának, amennyiben őt választják meg a december 19-ei országos választáson. A hatvanéves Pak-ot az eddig kormányzó Saenuri Párt – vagy más néven Új Határ Párt – indítja, akiknek új elnökjelöltet kellett bemutatniuk, lévén az eddig kormányzó Ri Mjung Bak nem indulhat újra. A dél-koreai elnökök csak egyetlen, ötéves ciklusra választhatóak meg, utána át kell adniuk a helyüket az utódnak. A jelenlegi konzervatív jelölt személyében könnyen elképzelhető, hogy egy nő irányíthatja majd a modern, ám konfuciánus hagyományait jellemzően tiszteletben tartó országot.

Ugyan az Ázsia egyik legnagyobb gazdaságával rendelkező Koreai Köztársaság minden tekintetben megfelel a „modern állam” fogalmának, ám kulturális hagyományaihoz a mai napig is hű. A konfucianizmus egyik hatása, hogy a társadalom hagyományosan férfiközpontú, ám ezalatt nem a nők adás-vételét, vagy hasonló elmaradott szokásokat kell elképzelni. A hagyományos koreai családban a nő is megbecsült tag, de a végső szót mindig a családfő, az apa mondja ki. Ez a jelenség – akárcsak egy másik konfucianizmusból eredő hagyomány, a kollektivizmus – a mai napig is sok helyen visszaköszön Koreában.

A felmérések mindazonáltal nem igazolják, hogy Pak hátrányból indulna, csak azért, mert nő. Az azonban érdekes, hogy az ország parlamentjében helyet foglaló képviselőknek nagyjából tizenöt százaléka nő (még mindig magasabb a magyarországi 9,1 százalékos aránynál), országos szinten pedig a foglalkoztatottság az ő körükben alig lépi át az ötven százalékot. Ezek a számok nem változtak jelentősen az utóbbi két évtizedben, a nők jelenlegi helyzete a nyolcvanas évek végéig tartó diktatúra alatt fejlődött a jelenlegi szintre.

A konzervatív elnökjelölt mindazonáltal igazi nagyágyúnak számít a Saenuri berkein belül. Túl azon, hogy a jelöltválasztások során magabiztosan győzte le riválisait, Pak édesapja nem kisebb név, mint Pak Csong Hi, az országot nagyjából két évtizedig kemény kézzel irányító ex-tábornok volt. Részben az idősebb Paknak köszönheti Dél-Korea, hogy ma ott tart, ahol: a tekintélyelvű rendszer amolyan fejlesztő diktatúraként működött, és a világ vezető gazdaságai közé manőverezte a kelet-ázsiai államot.

Pak Gun Hje egyébként annak idején a „first lady” szerepet is felvette, miután édesanyja merénylet áldozata lett 1974-ben. Az északiakkal szimpatizáló gyilkos célpontja a diktátor Pak Csong Hi volt, de neki ekkor még nem esett bántódása. Ezután lett az ország tulajdonképpeni első asszonya Pak Gun Hje, egészen ’79-ig, mikor édesapja is merénylet áldozatává vált, Dél-Koreát pedig új elnök vezette tovább.

A Pak-éra Dél-Korea történelmének egyik ellentmondásos időszaka volt. Ekkor vált ugyan az országból nemzetközi szinten is jelentős gazdasági tényező, ám mindez gyakran a szabadság rovására ment. Több alkalommal börtönöztek be ellenzéki aktivistákat, vagy éppen vertek szét tüntetéseket. Pak Gun Hje nemrég sajnálatát is fejezte ki apja néhány intézkedése miatt, amit az ellenzékieknek a diktatúra alatt kellett elviselniük.

Pak asszony a saját programját egyszer „koreai thatcherizmus-ként” jellemezte, utalva az első női brit miniszterelnökre, Margaret Thatcher-re. Mint egy rendezvényen elmondta, „megtörné a bizalmatlanság ördögi körét” Észak-Koreával szemben. Ez azért is érdekes, mert a konzervatívok hagyományosan keményebb politikát folytatnak a kommunista északkal szemben, míg a békülékenység a liberálisok vezette kormányokra volt inkább jellemző.

A december 19-i elnökválasztási kampány fő témáinak az Észak-Koreával való viszony, a fiatalok körében elharapózó munkanélküliség, valamint a nagyvállalatok helyzete számítanak. Pártja korábban szóban, majd a belső szavazás útján a gyakorlatban is jelezte Pak számára: készek felsorakozni mögé a győzelem érdekében.