„Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” – mondja Pelikán elvtárs Bacsó Péter A tanú című halhatatlan filmjének emblematikus jelenetében. A magyar narancs és a szexualitás, amit meg kell hagynunk a hanyatló nyugat ópiumának, december 6-tól a pesti Broadway-en színdarab formájában elevenedik meg. Hangulatjelentés a Thália Színházból: két próba között az előadás rendezőjével, Balikó Tamással beszélgettünk.

„A korhoz mindenképpen ragaszkodni kell. Érdekes, hogy miután tíz évig dobozban volt a film, és nem lehetett bemutatni, sokan azt hiszik, hogy a film az '50-es években játszódik az '50-es évek közhelyes történelemszemlélete kapcsán. Közben a film '49-ben játszódik, négy évvel a második világháború vége után, amikor a kommunista párt átveszi a hatalmat, és a Szovjetunióval a háttérben elkezd új rendszert építeni Magyarországon. Fontos hangsúlyozni, hogy egy kezdeti és naiv helyzetben vagyunk, nem a már megélt, működő diktatúra borzalmai, ön-és közsorsrontó jelenségei után. Nyilván a diktatórikus hatalomgyakorlás kegyetlensége már akkor is működött: egy kafkai helyzetben, a kiszolgáltatott Joseph K. Pelikán elvtársból hamis tanút akarnak csinálni egy történelmi perben. Ez a per valójában a Rajk-per, aminek az volt a lényege, hogy a belügyminiszterből akasztott hazaáruló legyen, mert így követelte a pártdiktátum és Rákosi Mátyás érdeke. A film szellemisége, humora, szarkazmusa, a szatirikus, abszurdba hajló bornírtságainak meglepetése, és nevetségessége fölszabadít attól, hogy tíz körömmel kaparjunk emberi sorsok mögé, ahol fölbugyog a testnedv és a szenvedés. Ez nem vérdráma.”

Hercsel Adél interjúját híroldalunkon olvashatják.