„Nyoma sincs az állampolgári létnek” – Balikó Tamás A tanú színdarabról
2012. december 15. írta: Redakció

„Nyoma sincs az állampolgári létnek” – Balikó Tamás A tanú színdarabról

„Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” – mondja Pelikán elvtárs Bacsó Péter A tanú című halhatatlan filmjének emblematikus jelenetében. A magyar narancs és a szexualitás, amit meg kell hagynunk a hanyatló nyugat ópiumának, december 6-tól a pesti Broadway-en színdarab formájában elevenedik meg. Hangulatjelentés a Thália Színházból: két próba között az előadás rendezőjével, Balikó Tamással beszélgettünk.

„A korhoz mindenképpen ragaszkodni kell. Érdekes, hogy miután tíz évig dobozban volt a film, és nem lehetett bemutatni, sokan azt hiszik, hogy a film az '50-es években játszódik az '50-es évek közhelyes történelemszemlélete kapcsán. Közben a film '49-ben játszódik, négy évvel a második világháború vége után, amikor a kommunista párt átveszi a hatalmat, és a Szovjetunióval a háttérben elkezd új rendszert építeni Magyarországon. Fontos hangsúlyozni, hogy egy kezdeti és naiv helyzetben vagyunk, nem a már megélt, működő diktatúra borzalmai, ön-és közsorsrontó jelenségei után. Nyilván a diktatórikus hatalomgyakorlás kegyetlensége már akkor is működött: egy kafkai helyzetben, a kiszolgáltatott Joseph K. Pelikán elvtársból hamis tanút akarnak csinálni egy történelmi perben. Ez a per valójában a Rajk-per, aminek az volt a lényege, hogy a belügyminiszterből akasztott hazaáruló legyen, mert így követelte a pártdiktátum és Rákosi Mátyás érdeke. A film szellemisége, humora, szarkazmusa, a szatirikus, abszurdba hajló bornírtságainak meglepetése, és nevetségessége fölszabadít attól, hogy tíz körömmel kaparjunk emberi sorsok mögé, ahol fölbugyog a testnedv és a szenvedés. Ez nem vérdráma.”

Hercsel Adél interjúját híroldalunkon olvashatják.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr804967235

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tanú-néprajz 2012.12.16. 01:02:02

A Tanúnak néprajza van Magyarországon. Emblematikus mondatait archetípusként citáljuk passzoló élethelyzeteinkben. "Majd mi is kérünk az elvtárstól valamit...", hozzá a bennfentes összekacsintás - esetemben göcögés vagy kuncogás -...

Trackback: Tanú-néprajz 2012.12.16. 01:01:45

A Tanúnak néprajza van Magyarországon. Emblematikus mondatait archetípusként citáljuk passzoló élethelyzeteinkben. "Majd mi is kérünk az elvtárstól valamit...", hozzá a bennfentes összekacsintás - esetemben göcögés vagy kuncogás -...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.12.15. 19:46:29

íme mire képes néhány agysejt ami megmaradt az ital kontra balikó halálmeccsból :)

Putyilov gyári melós 2012.12.15. 22:21:26

Azt hiszem, hogy a Tanú zajos telitalálat lesz és kasszasiker, mivel teljes mértékben illik az Orbán rezsimre.
Nem is áthallásos, hanem napjaink hangjai jönnek belőle.

Nagy Zltán (törölt) · http://demokraciafogyatekos.blog.hu/ 2012.12.15. 23:50:28

A Tanúnak néprajza van Magyarországon. Emblematikus mondatait archetípusként citáljuk passzoló élethelyzeteinkben. "Majd mi is kérünk az elvtárstól valamit...", hozzá a bennfentes összekacsintás - esetemben göcögés vagy kuncogás - és a biztos tudat, hogy értjük egymást. Két apróságot tennék hozzá ehhez a folklórhoz. Pár éve hosszasan interjúztam a legendás, híre-hírhedt Kádár-vetítő utolsó mozigépészével. Talán egyszer majd megírjuk, talán most mintha nem a legalkalmasabb idők járnának a megjelentetésre, talán nem is érne egy könyvnyi munkát, talán a történettudományra kellene bízni. Szóval, volt pár doboz melyek sosem kerültek vissza a filmraktárba, olyan sokszor kellett volna kikölcsönöztetni, odaszállítani, hogy nem volt érdemes. Hetente kérték a vetítését. Nem, nem a péntek esti Kádár-vetítéseken hanem hétközben. Az egyik film pedig, igen, a Tanú volt. Ennek tényét a vetítési naplóból is ki lehetett olvasni. Még kedvesebb "Bacsó-emlékem pedig az a kedves öregúr akivl életemben először gőzmozdonyon utazhattam. Mármint a "vezérállásban". Amit a vezér urak, persze nem így neveznek hanem konyhának. Ugye nem kell megmagyarázni. Szóval, Jani bátyám a földim és Bacsó Péter rokona. Felesége révén, de rokon. És ő maga nem egyszer találkozott vele. És isten'uccse semmi olyanról nem beszéltek amit egy derék fővárosi értelmiségi blogban "kattintósan" el tudnék mesélni. Jani bátyámról annál inkább lenne mit. De hát akarom én, hogy szívlapáttal kergessen a Fő utcán?! Igaz, szülővárosom utcáin, vakságom ellenére, még fehér bot nélkül is futásnak mernék eredni életem védelmében. Mutatósak lennénk az esti híradóban...vagy egy Bacsó-filmben...

karosszékely 2012.12.16. 11:10:49

„Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” - ezt nem Pelikán, hanem Virág elvtárs mondja (először). Ha már...
süti beállítások módosítása