December 9-én parlamenti választások lesznek Romániában. A 2008-as faramuci választási törvény alapján két fontos eredménye lehet a vasárnapi voksolásnak: jóval nagyobb létszámú honatya és -anya kerül be a román törvényhozásba, illetve előfordulhat, hogy két magyar párt is képviseli Bukarestben az erdélyi magyarokat, az RMDSZ mellett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is bejelentkezett a választási küzdelembe.

A romániai választási törvény egészének elmagyarázására még csak kísérletet sem teszünk, mert nincs az az olvasó, aki végigböngészné, aki kíváncsi rá, annak ajánljuk a Transindex választási kisokosát. 

Magyar szempontból fontosabb az ún. „alternatív küszöb” kérdése, mert emiatt áll a bál Erdélyben. 2008-ban a választási törvény összekutyulásakor találták ki ezt a kiskaput, melynek értelmében: amennyiben egy párt vagy nemzeti kisebbség képviselete hat egyéni képviselői és három szenátori választói körzetben egyszerű többséggel első helyen végez, akkor az országosan szerzett szavazatarányának függvényében ugyanúgy részesül a parlamenti mandátumokból, mint a kötelező öt százalékot megugrott formációk (vagyis nem jelent automatikusan 6+3 helyet, de erről bővebben lásd a Mensura Transylvanica elemzőcsoport összegzését). Tizennégy képviselői és hét szenátori választókörzetben élnek többségben a magyarok, vagyis ezekben biztosan magyar jelölt nyeri a versenyt. Ennek köszönhetően az erdélyi magyarság parlamenti képviselete biztosítva van, az RMDSZ tutibiztos befutóként már a kormányzásról üzenget a valószínűsíthető nyertesnek. És eséllyel. Ugyanis Romániában a jövő évben alkotmánymódosítást terveznek, és a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint egyetlen pártnak vagy pártszövetségnek sem lesz meg az ehhez szükséges kétharmados többsége, tehát a tulipánosok ismét betölthetik a mérleg nyelve szerepét.

Neccesebb az EMNP befutása, hiszen az önkormányzati választásokon a vártnál kisebb választói bázist tudott kialakítani az alig egyéves párt. A fentebb említett közvélemény-kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy nyártól sikeresen növelte a támogatói számát a Tőkés László védnöksége alatt létrejött alakulat, immár országosan is „láthatóvá” vált, az RMDSZ 5-6 százaléka mellett a néppártosok országosan 1-2 százalékos támogatottsággal bírnak (más kérdés, hogy a román közvélemény-kutatások a magyar közösség esetében torzítanak, illetve a Néppárt eredménye a hibahatáron belül mozog).

A „magyar-magyar versenyt” tehát előre lefutott meccsként az RMDSZ nyeri, maga lesz a csoda, ha két győztest hirdetnek majd ki december 10-én. De nem lehetetlen a dolog. Amennyiben a Néppárt nem jut be, az sem tragédia, az RMDSZ szakértői lemodellezték, hogy legfeljebb két képviselői és egy szenátori helyet veszíthetnek, azaz még akkor is eggyel többen lesznek a törvényhozásban, mint ahányan most befejezték a ciklust (2008-tól néggyel fogyatkozott meg az RMDSZ-es honatyák száma különböző okok miatt, helyükre nem írtak ki időközi választásokat – nem mintha bárkinek is feltűnt volna a létszámcsökkenés).

Románia számára viszont elkeserítő jövőt rajzol ki a román-román mérkőzés jelenlegi állása. Egyfelől ott van a kommunista nomenklatúra hatalmának átmentését levezénylő Ion Iliescu szocialista pártjának, illetve a szélsőjobbot retorikában simán verő liberálisoknak a szövetsége (USL), akik nyáron villámháborúval akarták elfoglalni az állam összes független intézményét, elsősorban az igazságszolgáltatást és a korrupcióellenes hatóságokat. Bár az államelnök megbuktatására tett kísérlet kudarccal végződött, továbbra is jelentős támogatottsággal rendelkeznek, legfőképpen azért, mert az általuk megbuktatott, Traian Băsescu államfő pártját is magában foglaló jobbközép választási szövetséget (ARD) nem sikerült hiteles alternatívaként felépíteni.

Nem véletlen, hogy az ellenzéki román véleményvezérek egyik leggyakrabban használt kifejezése a „visszarendeződés”. És ez a félelem jogos: a román baloldal szekerét jelenleg Iliescu és elvtársai mellett a Konzervatív Párt alapító elnökeként veterán szenátorként karriert befutott Dan Voiculescu médiamágnás is tolja, aki bizonyítottan együttműködött a Szekuritátéval.

Hab a tortán, hogy a jelenlegi és nagy valószínűséggel leendő kormányfő, a szocik ifjú üdvöskéje, Victor Ponta szintén bizonyítottan plagizált, de sebaj, védi az ugyancsak plagizáló tanügyminisztere.

A tét tehát nem kicsi: amennyiben az USL túlnyeri magát, akkor elsősorban az igazságszolgáltatást darálják be, másodsorban – amint arra Mircea Cărtărescu író figyelmeztetett még a nyáron – jelentősen megnő az orosz befolyás az országban. És Clintonné asszony ugyane félelemtől vezettetve osztotta ki legutóbb Romániát.

Magyar szempontból pedig kétesélyes a történet: ha az EMNP is bejut, akkor megtörik az RMDSZ huszonhárom éve őrzött hatalmi monopóliuma, ami új helyzet elé állítja az erdélyi magyarságot. Amennyiben nem, akkor nagyjából minden marad a régiben: az RMDSZ meghatározó személyiségei biztos befutó helyről várják, hogy ugyanott folytassák, ahol abbahagyták.

Utóbbi nem föltétlenül áldásos: amint azt a Tulipédia cikkei is mutatják, a Bukarestben szocializálódott magyar politikai elit döntéshozó tagjai a román gazdasági élet integráns részévé váltak, ezért is ellenérdekeltek az érdemi decentralizációban és regionalizációban, Uram bocsá’, Székelyföld területi, illetve az erdélyi magyarság kulturális autonómiájában.

Másfelől: ha nem nekik kell „kiharcolniuk” a központi költségvetésbe betolt, és onnan visszaosztott adólej-maradványt, akkor a törvényhozásban kellene valami meggyőzőt alakítaniuk, és ez az a fejezet, amely – tizenhat évnyi hatalmon levés ide vagy oda – a leginkább gyászos az utóbbi két évtized romániai magyar történelmében.

(A szerző az Erdélyi Magyar Néppárt országos kampánystábjának kreatív vezetője volt.)