Leminősítette Magyarország hosszú futamú magyar hazai és külső államadósságának besorolását a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő, az eddigi BB+ helyett BB fokozatba sorolva hazánkat. Ezzel még egy fokozattal távolabb kerültünk a befektetésre ajánlott, a BBB-nél kezdődő kategóriától, ami tovább rontja a magyar államháztartás finanszírozási lehetőségeit.

A Nemzetgazdasági Minisztérium egy pillanatig sem teketóriázott, megsemmisítő erejű közleménnyel vágott vissza a spekulánsok egyik lobby intézményének (:

„Ma már nem lehet komolyan venni a hitelminősítőket. Mára gyakorlatilag a világ összes országát leminősítették. Nem maradt már senki, ezért ez a helyzet már csak a hitelminősítőket minősíti. A legnagyobb hitelveszteséget maguk a hitelminősítők könyvelhették el a válság éveiben. A hitelminősítők ezért a múlt részei. A jövő nem róluk, nem a spekulánsokról, hanem az országokról és a termelésről fog szólni. Magyarországot nem a hitelminősítők, hanem azok a befektetők minősítik, akik az elmúlt években működő tőkét hoztak Magyarországra, úgy mint például a Daimler, az Audi, a Knorr-Bremse, az Alcoa vagy a Coca Cola. Közlemény.

A hitelminősítő lépésének komolytanságát mutatja, hogy miközben elismeri a magyar gazdaság teljesítményét, megpróbálja leminősíteni. (...)

Mindezek után a S&P komolytalanná vált, mert az általa is elismert eredmények ellenére megpróbálja a magyar gazdaságot olyan kategóriába sorolni, ahol nem található olyan ország, amelynek 3% alatt van a költségvetési hiánya, csökkenő pályán van az államadóssága és tartós aktívumot mutat a folyó fizetési mérlege. Mindezek alapján eljött az ideje, hogy a spekulánsok egyik lobby intézménye, a Standard&Poor's önmagát minősítse le.”

Ha egy kicsit líraibb kedvében találja a S&P az NGM-et, a fentieket talán két sorban is összefoglalhatták volna: Minősítsd a kurvanyádat / De nem ám a mi hazánkat!

A hitelminősítő-bashing természetesen legitim műfaja a világpolitikának/-gazdaságnak, az Európai Bizottság épp úgy előszeretettel űzi, mint Franciaország (nem véletlen, hogy egy európai hitelminősítő ötlete is felmerült a közelmúltban). A hitelminősítők saját hitele valóban komoly sebeket kapott a 2008-as pénzügyi összeomláskor, de az NGM-nek ettől még bőven lenne oka a szerénységre e téren is.

A kormánypárt gazdaságpolitikusainak sem volt mindig ilyen lesújtó véleménye a spekulánsok lobby intézményeiről. Még 2009-ben is – túl a Nagy Boruláson – a S&P leminősítésével támadta a Fidesz a Bajnai-kormányt (tette mindezt a meglehetősen lírai, A leminősítés korona a kormány kudarcán című produkcióban), de más intézetekkel szemben sem volt éppen kritikus, ha éppen úgy hozta a sors.