Itt a télelő, és ezzel újra eljött az Anilogue ideje: az örvendetesen sokszínű budapesti filmes fesztiválkínálatból az egyik privát kedvencem az animációs filmek éves mustrája, amelyből rendre kiderül, hogy nem csak az üzemszerűen gyártott, agyonkoptatott amerikai rajzfilmes klisékre – és a gyerekeket is lenéző lebutított sztorikra – lehet kihasználni az animáció adta végtelen lehetőségeket.
Két éve az ír-magyar koprodukcióban készülő, az ír legendáriumot a Magyar Népmesék ihletésével feldolgozó Kells titka bűvölt el sokunkat, de akkor mutatták be a Belleville randevú alkotóinak újabb keserédes történetét, Az illuzionistát is. Tavaly az Anilogue zárónapján mutatták be Jankovics Marcell nagyszabású, mostani amerikai bemutatója kapcsán a New York Times-ban is méltatott főművét, Az ember tragédiáját.
A Bécs-Budapest tengelyre épülő Anilogue 2012 animációit november 16. és 18. között a bécsi Top Kino és Schikaneder mozikban lehetett megnézni, míg Budapesten november 21. és 25. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Toldiban kerül sor a fesztiválra. Fővárosunkban ez már a tizedik Anilogue, amelyen idén tíz egész estés animációs filmet és több mint száz rövidfilmet lehet megtekinteni, sok egyéb program mellett.
Érdemes hát az érdeklődőknek végigböngészni a kínálatot, mert próba-szerencse alapon egy-egy ismeretlen alkotást kiválasztva maradandó vizuális élményt szerezhetnek. Az idei felhozatalból első blikkre A festmény – Le Tableau (egy 1930-as évekbeli francia festő befejezetlen szereplői lépnek ki a félig-meddig kész képekből, hogy megkeressék a valódi énjüket és a festőt, akit a képek befejezésére szeretnének rávenni); a tíz évig, kizárólag kézzel rajzolt, különös hangulatú japán Midori-Ko; az Amerika elhagyatott vidékein játszódó, David Lynch sötét világát megidéző Mohó lelkek; és az öregedés félelmeivel szembenéző idős urak történetét elmesélő, spanyol Ráncok tűnnek izgalmasnak.