Ősz húrja zsong – Beth Orton: Sugaring Season
2012. november 13. írta: rajcsányi.gellért (ergé)

Ősz húrja zsong – Beth Orton: Sugaring Season

beth_orton.jpg

„I’m standing outside of space of time / And I’m healing / Believing” (Last Leaves of Autumn)

Gyertyák; Hajnali refrén; Az ősz utolsó levelei; Rejtély; Hívj szellőnek – ha valaki ilyen címmel ír dalokat, akkor a legfinomabb arányérzékre és ízlésre van szüksége, hogy elkerülje a legcukrosabb giccset; különösen, ha cukrozást emleget már a lemeze címében is. Beth Ortonnak azonban van ízlése és arányérzéke, így a brit dalszerző-énekesnőnek sikerült elkerülnie a zsákutcát. A még William Blake misztikus költészetét is megidéző Sugaring Season tökéletes őszi aláfestő zene lusta hétvégékhez, a vállalható romantikát szerető nőknek és a vállalható romantikát szerető nőket szerető vállalhatóan romantikus férfiaknak – mindenkinek, aki a mai kínálatnál kicsit is igazabb zenét hallgatna.

Az immár negyvenes éveiben járó Beth Orton elég időt hagyott művészete érlelődésére: két évtizede van a pályán, de csak sokévente ad ki lemezeket szűk, de elszánt rajongótáborának. Életpályája ezredvégi művészsors: kelet-angliai kisvárosban nőtt fel, előbb apja hagyta ott a családot, majd meghalt édesanyja; az egyedül maradt, alig felnőtt lány pedig a vidéki magány elől felszökött Londonba, és elmerült a metropolisz bohém életében. Mivel a kilencvenes évek elejének Londonjáról volt szó, kivette a részét a techno- és rave-korszak hajnalából, amit ázsiai hippitúrákkal is színesített. A helyét kereső Beth-et végül William Orbit, az addigra már ismert, később Madonna Ray of Light lemezével világhírűvé vált ambient-elektronikus producerzseni vette szárnyai alá, minden értelemben. Évekig egy párt alkottak, miközben Beth Orbit különböző projektjeiben (például a megunhatatlan Water From A Vine Leaf-ben) énekelt, Orbit pedig az énekesnő első lemezeinek producere lett.

William Orbit: Water From a Vine Leaf

The Chemical Brothers: Where Do I Begin

Beth Orton: Roll The Dice

Orbit mellett akkoriban más kilencvenes évekbeli techno arcok is felkérték az együttműködésre az énekesnőt, aki többek között a Chemical Brothers himnikusabb számaihoz szállította emblematikusan fátyolos vokálját. A technohullám részleges kifulladásával párhuzamosan viszont Beth Orton is kezdte lassan levetkőzni a fölösleges sallangokat, és visszatalált oda, ahonnan eredetileg indult: a brit folk hagyományaihoz. Hat év után megjelenő új lemeze, a Sugaring Season ennek a hazatalálásnak a lenyomata, amelyben a tradicionális folkos megoldásokat már csak utalásszerűen színesítik az egyre távolodó elektronikus zenei múlt hatásai. Az ANTI- kiadó is megfelelő otthon számára, hiszen olyan előadókkal került egy körbe, mint Kate Bush, Nick Cave vagy éppen Daniel Lanois.

A ködös Angliából származó énekesnő új lemezét a még ködösebb amerikai Oregonban vette fel, és tökéletes a megjelenés őszi időzítése is. Álomszerű dalok, mégsem tanácstalan megfejtések egy légiesen könnyed belső világgal rendelkező, mégis erős és felnőtt énekesnőtől, akinek már van múltja – de épp ez adja neki a támaszt ahhoz, hogy a jelenben is tudjon álmodni. A nyitó Magpie a régi időket idéző, groove-osabb dal, önszuggesztió arról, hogy nem fog visszafordulni. A játékos Dawn Chorus, a fájdalmas State of Grace és a William Blake misztikus költészetét is megidéző Poison Tree hagyományosabb folkos merengések, míg a Candles triphopos hatásokból merít. A Something More Beautiful már egy drámaibb önvallomás, míg a Chemical Brothers-esekkel felvett Call Me The Breeze egy talán még Johnny Cash mély és puritán dalaival is párba állítható, nőies minimálcountry.

Magpie

Call Me The Breeze

Last Leaves Of Autumn

State Of Grace

Beth Orton kilépett a divatból, a körforgásból, hogy visszataláljon önmagához. Ahogy a Last Leaves of Autumn-ban énekli: kívül áll téren és időn, gyógyul és gyógyít, és hisz.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr164900554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2012.11.13. 14:11:56

Szeretem nagyon, a Central Reservation az, ami egy jobb világban a slágerzene lenne. Szépséges hangja van és tudja is, hogy mit kell kezdeni vele.

TG69 2012.11.13. 16:46:28

Na, evvel kellene ergé foglalkoznod, nem a politikával :).

Alfőmérnök 2012.11.13. 18:59:56

Jó hangja van a csajnak, de a giccset nem sikerült elkerülnie.

Bell & Sebastian 2012.11.13. 21:56:27

Magyar szemmel például Garmisch-Partenkirchen főtere egy merő giccs. A káejrópai gyökér bámulja a tökéletességet és szinte vágyik egy csipetnyi disszonanciára.

Aztán megkapja. Beméne Ronald bohóc moslékos vályújához és elborzad a szemtelen, csípős feketelegyek miriárdjai láttán-hajtán.

Hol tehen vala, legy is vala, hol cukker vala, nyalogaták vala, üdvöz légy - legyek ura.

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.11.14. 00:51:54

ugyan-ugyan... ez itt a tuti:

www.youtube.com/watch?v=iaysTVcounI

az utóbbi 22 év nem hivatalos magyar himnusza

enjoy...

Herr SturmLikudnik · http://archiregnum.blog.hu/ 2012.11.14. 00:55:53

@TG69:

ha tudatosulna benned, hogy 20 év konzi mennyország helyett (pedig tényleg meg lehetett volna csinálni) egyre valószínűbben 20 év tányérmosás vár rád a zösszeomló zimperialista nyugaton, leszedálnád magad te is easy listeninggel

Regno delle Due Sicilie · http://regnodelleduesicilie.blog.hu 2012.11.14. 11:42:28

10 éve nagy kedvencem volt (Central Reservation)! Alighanem itt az ideje újra felfedezni, köszi az emlékeztetőt! :)
süti beállítások módosítása