A Médiatanács tegnap sokadszorra is pert vesztett a Klubrádió ellen: a Fővárosi Ítélőtábla végzésében hatályon kívül helyezte a testület 1198/2012 (VII.5.) számú határozatát. A Méditatanács mégis zavartalanul ünnepel – mint minden eddigi klubrádiós bírósági döntés után. 

Már az egyik tavaszi ítélet után is azt írtam, hogy a Médiatanács részéről az lenne az egyetlen helyes és tisztességes megoldás, ha abbahagyná az egyre kilátástalanabb és kínosabb hadakozást a Klubrádióval. Ez most még inkább igaz. A Médiatanács csak annyit ért el az egész hacacáréval, hogy a rádió mára a sajtószabadság jelképévé válhatott, holott 2010 előttről kevés olyan esetre emlékezhetünk, amikor a rádió vezetői szót emeltek volna például amiatt, hogy az állam nem tisztességes módon hirdet a médiapiacon. Amíg a Klubrádió erősen felül volt súlyozva az állami médiamixben, addig egy szava sem volt e káros gyakorlat ellen, csak a mostani – szintén káros – erős alulsúlyozottság fáj neki.

Ki tudja, lenne-e még Klubrádió, ha a Médiatanács nem kezd el izmozni az adóval. A rádiós piac megzuhanása és a korábbi állami hirdetések elapadása önmagában is kérdésessé tette volna a rádió működését, így azonban biztosnak tűnik a jövője, mivel szimbólummá vált.

De talán jobb is, hogy így alakult, hiszen a Klubrádió működése – bármennyire nem értünk is egyet velük a legtöbb dologban, és bármennyire távol is áll ízlésünktől egyes műsorvezetőik munkássága – alapvetően közszolgálat. Fontos, hogy legyenek olyan rádiók (tévék, lapok, híroldalak, miegyebek), amik közéleti fókuszúak, elsősorban a politikáról szólnak, ahol ilyen témájú beszélgetések és viták vannak, nem csak bűnügyi hírek és negédes celeb-álhírek. Legyen belőlük bal- és jobboldali egyaránt, minél többen találhassák meg a kedvükre való hangot. A Klubrádióra ezért épp úgy szükség van, mint a Tilosra, az Infóra vagy a Lánchídra.