Kossuth tér, visszatér! – bár valószínűleg Lanczner „Satu” Ferdinándék se gondolták volna, hogy maga az egykor takarodásra felszólított lotyaszájú pápai gyerek fog visszaavászkodni a Kossuth térre, egy éhségsztrájk erejéig. A Parlament előtti köztér újra élénkül: Gyurcsány, Kossuth tér, már megint, újabb sóhajjal erősíthetjük meg a világ megváltoztathatatlanságába vetett hitünket. Örökké 2006.

A Frizbi műsorában Hajdú Péter, Molnár Anikó és Gyurcsány Ferenc a fame bitch-filozófia három leghűbb magyar tanítványaként tündökölt, a DK elnöke újra csúcsra járatta a politikai bulvárt. Az éhségsztrájk persze bevett politikai önkifejezési módja a feszült társadalmak aktivistáinak, bár nem feltétlenül jóllakott ex-miniszterelnökök és parlamenti képviselők élnek ezzel az eszközzel; nem véletlen, hogy a HajduPress (nem az a Hajdú) Az évtized fotói: éhségsztrájkol egy dúsgazdag üzletember címmel hozta le a hírt. A Szemlőhegy utca sportos lakója ugyanakkor nem kíván Bobby Sands sorsára jutni: kényelmes hálósátrakkal és közösségi terekkel tölt el pár extrém diétás napot a Kossuth tér bokrai között a társaival, tán szuttyos csirkékről álmodva. Aztán majd megunják és hazamennek.

A világ első Ralph Lauren-inges éhségsztrájkolója persze tegyen, amit akar, talán már minden kormányzati és ellenzéki szereplő beárazta, hogy belátható időn belül itt lesz velünk, körülöttünk – csakhogy ez az ár felbecsülhetetlen, főként a kormányoldalnak. Járja a maga nehezen kiszámítható röppályáját, tiszta lappal induló ellenzéki megmozdulásokhoz csatlakozva, esetleg megalapozott kritikákat bulváros szószaporítással szétoffolva, egymagában a 2014-re óhajtott baloldali-liberális összefogás legnagyobb akadályát állítva. Orbán Viktor elégedetten köhécsel egyet a reggeli hírösszefoglalót olvasva.

(A poszt illusztrációja Harry-Angel montázsa.)