Sokáig kellett várni rá, de megérte: nem kizárt, hogy már nyolc év múlva, a trianoni béke századik évfordulóján hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését. Ezt Kőszegi Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője jelentette be az Erdélyi Magyar Ifjak Borzonton rendezett, hagyományos nyári táborában. Kőszegi szerint ehhez mindössze annyi kell, hogy a Fidesz tovább tudjon erősödni, és sikerüljön hazánkat gazdasági és más tekintetben is erős országgá tenni.

A fideszes képviselő optimizmusa teljesen érthető, minden oka megvan rá. Milyen úton-módon lehet a siker reményével felvetni a határmódosítás kérdését? Egy ilyen követelés mögött komoly katonai, gazdasági vagy éppen diplomáciai erő állhat.

Ami a katonait illeti, a védelmi költségvetésünk az Orbán-kormány hatalomra kerülését követően tovább csökkent, jelenleg az éves GDP-nk 0,8 százalékát szánjuk honvédelemre. Romániában ez az arány 1,31 százalék, azaz – a GDP-különbséget figyelembe véve – abszolút értékben kétszer akkora a román honvédelmi ráfordítás, mint a magyar.

Magyarország GDP-je körülbelül évi 140 milliárd dollár évente, Romániáé 180 milliárd. Ráadásul a dolgok jelen állása szerint nem is mostanában aratunk végső diadalt a román gazdaság felett: míg az ortodox IMF-kormányzás alatt nyögő Románia GDP-je 1,2 százalékkal nőtt, addig a nemortodox, IMF-mentes, tündérmesés Magyarországé 1 százalékkal csökkent az elmúlt egy évben.

Miután majdnem minden külföldi partnerünkkel sikerült többé vagy kevésbé összeveszni az elmúlt években, Magyarország diplomáciai potenciálja sem valami acélos. Mücsoda, Kolozsvár kellene? Na és a különadók?! Így aztán – bár Victor Ponta kétségkívül komoly erőfeszítéseket tesz az esélyegyenlőség érdekében, – egy békés határrendezés keretében valamivel nagyobb esélyt látunk arra, hogy Békéscsaba és Gyula is megtérjen Románia kebelére, mint hogy Nagyváradot, vagy akár csak Borsot visszacsatolják.

Nem gondoljuk, hogy Magyarország mai határai az örökkévalóságnak szólnának, mint ahogy a 100, 80 vagy éppen 70 évvel ezelőtti határok sem bizonyultak örökkévalónak. Nem tudjuk, mi lesz 70, 80 vagy 100 év múlva, de azt viszonylag nagy magabiztossággal megjósolhatjuk, hogy 8 év múlva ugyanezek a határok veszik majd körül az országot – és jelenlegi teljesítményünkkel sokkal inkább vesztesei, semmint nyertesei lehetünk a következő évtizedeknek.

Kőszegi szereplése ugyanakkor sajnos nem különösebben meglepő. Könnyen így alakulhatnak a dolgok, ha egy párt súlyemelő szakedzőt küld hasonló rendezvényre: ezek a közszereplők hajlamosak rá, hogy a (kül)politikai félműveltségüket erős mondásokkal kompenzálják, ami aztán könnyen vezet kínos és káros eredményre – lehet is készülni a hangulatra.