Békés Márton történész, a Jobbklikk főszerkesztője hívta fel figyelmünket Payr Hugóra, letűnt idők elfeledett politikusára. Életművészére. Példaképére.
- országos és európai nehézsúlyú birkózóbajnok, olimpiai válogatott sportoló,
- filozófiahallgató,
- első világháborús haditudósító, majd újságíró, szerkesztő,
- budapesti népélelmezési üzemvezető,
- korabeli korrupciókat feltáró oknyomozó,
- királypárti, legitimista országgyűlési képviselő, aki felemelte a szavát a zsidótörvények ellen,
- később részvénytársasági elnök,
- második világháborús németellenes, antináci aktivista,
- ‘47-ben antikommunista politikus,
- ‘56-os forradalmár.
Payr Hugó 1939-ben arról beszélt, hogy „az antiszemitizmusba beleheccelt középosztály pedig – és ez a legszomorúbb az egész dologban – nem veszi észre, hogy egy új proletárdiktatúrának veti meg az alapját”; s ugyanekkor az „újfajta bolsevizmus” veszélyeire figyelmeztetett a parlamentben: „Ne méltóztassanak azonban csodálkozni: ha az egyszerű emberek azt látják, hogy a nagyurak, a miniszterek és törvényhozók áttörik a magántulajdon elvét, és a törvények segélyével akarják elvenni egy népcsoport állását, vagyonát, munkája gyümölcsét, megélhetési lehetőségét, akkor természetes, hogy a nép egyszerűbb eszközökkel akarja majd megcsinálni ugyanezt.”
