„Sweden, a land where saying just about anything will get you into trouble” (via)

  Valami fura drogot szedhetnek ott fenn, a skandináv északon a Svéd Királyságban: hiába a középjobb kormány, a több évtizedes szocdem rezsimnek köszönhetően még mindig fura gondolatok születnek sokak agyában. Tovább terjed a gender-semlegesség kórja az így is eléggé sótlan szőkék közt. Emlékszünk még az Egalia nevű svéd óvoda sztorijára, ahol semleges szóhasználattal, semleges játékokkal, játszatással és semleges dekorációval küzdenek a hagyományos nemi sztereotípiák ellen? Most újabb lépést tettek arrafelé a kiheréltség felé: bevezették a hen kifejezést, az urak megszólítására használt han és a hölgyek megszólítására használt hon mellé. Senki nem mondhatja, hogy a kifejezés nem küzdött meg magáért, mivel még a hatvanas években találta fel egy Hans Karlgren nevű nyelvész. Most a hen bekerült a svéd nemzeti enciklopédia online változatába (a svéd nyelvben egyébként két nem van, progresszív szempontból a semleges nemet tartalmazó nyelvek jobban jártak).

  A progresszív királyság eddig is a nemi egyenlőség fellegvára volt: itt dolgozik nemzetközi összehasonlításban a legtöbb nő; mint minden skandináv országban, itt is önkéntes pártkvóták biztosítják a nők parlamenti képviseletének megfelelő arányát; a 480 napos gyesből 60 nap az apukáknak van fenntartva, és a felsőoktatási oklevelek kétharmadát nők szerzik meg. Nem véletlen, hogy a Világgazdasági Fórum 2010-ben a nemek szempontjából legegyenlőbb országnak nyilvánította Svédországot. 

  Csakhogy a nemek egyenlősége szörnyen diszkriminatív: a nagy gender-egyenlősítő projekt olyan buzgón koncentrált a nőkre, hogy kimaradtak azok, akik sem nőnek, sem férfinak nem érzik magukat. Ideje lenne bevezetni a kötelező kvótákat a parlamentben minden LMBT-identitás számára is?

  Talán ez is megfordulhatott azon svéd aktivisták fejében, akik nem csupán a gender equality-ért, hanem a gender neutrality-ért küzdenek. Már számos részsikert értek el: mint azt a slate.com szerzője írja, egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban, egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és rózsaszín babakocsit toló fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen magukat férfiként vagy nőként definiálni. A svéd névtár eközben már 170 semleges nevet tartalmaz. Nos, a semlegességpártiak ezzel sincsenek kibékülve, szerintük ugyanis a szabadság és egyenlőség nevében engedélyezni kellene, hogy bárki használhasson bármilyen nevet. Azaz: hívhassák a fiúkat is Lisának és a lányokat is Adolfnak. Mondjuk. A házasságot pedig mindenféle felállásban engedélyezni kellene.

*

  Már csak az a kérdés: jelenteni fog így bármit is a házasság? Ha az egyenlőség és az antidiszkrimináció nevében bármilyen nemű, bármennyi ember akármilyen hosszú ideig tartó kapcsolatát házasságnak kellene nevezni, akkor a fogalomnak egyszerűen elvesz az értelme. Törölhetjük a szótárból. Nemrég olvastam egy tanulmánykötetet, Homofóbia Magyarországon a címe, 2011-ben adta ki a L'Harmattan kiadó. Ez az első átfogó, a homofóbiával foglalkozó magyar kiadvány. Gondoltam, nem árt első kézből tájékozódni az LMBt-ügyeket illetően. Kötelező kör: tőlem úgy élnek együtt és úgy vonulnak fel alternatív nemi identitású polgártársaink, ahogy akarnak. Jó konzervatív a melegfelvonulás idején elmehet kirándulni a patriarchális, szexista családjával, és senkit sem dobál meg kővel, mert az olyan parasztság, amiért börtönkoszt jár.

  Az olyan abszurd elképzelésekkel viszont nem tudok egyetérteni, amiket ezen kötetben olvastam. Négyszülős családmodell: két meleg férfi, két leszbi anyuka. Miért? Mert 1. mindenkinek joga van a gyerekhez, ha így érzi kiteljesedve magát; 2. négy szülő jobban el tudja látni anyagilag a gyereket, mint kettő. Aha. Sok bába közt azért elveszhet a gyermek. A kötetben sok helyen olvashatunk az LMBT-emberek szülőséggel kapcsolatos nehézségeiről: mi van a korábbi, heteró kapcsolatból származó gyerekkel; ki vállalja az apa, az anya szerepét két azonos neműnél; elfogadja-e ezt a gyerek, és így tovább. Felhoznak érveket az LMBT-szülők által nevelt gyermekek későbbi nagyobb nyitottsága mellett, de egyébként a gyermek szempontjai teljesen másodlagosak azon érv mögött, hogy mindenkinek joga van a gyerekhez. Szerintem viszont nincs joga. Nincs gyermekhez való jog, legalábbis mindenáron. 

  De hát, mint a kötet legelején kiderült, én alighanem a heteronormatív kulturális imperializmus híve vagyok. Mindenki, aki nem tartja teljesen normálisnak a különféle szexuális identitásokat – függetlenül attól, hogy egyébként nem akarja kirekeszteni az LMBT-ket a társadalomból és nem hiszi őket kevesebbnek –, az ennek az izének a híve. Ez van, felcímkéztek. Egyébként vannak még inkább elnyomott csoportok: hallottatok már a bifóbiáról, ami még a melegekre is jellemző lehet?

*

  Mint azt a slate.com írja, a gender-semlegesség svédországi vitája egy újságban indult, majd tévéműsorokban és blogokon folytatódott. Aztán Jesper Lundqvist kiadta az első semleges mesekönyvet, a Kivi och Monsterhundot, amiben a főhős, Kivi meg akarja ünnepelni az ő (azaz hen’s) születésnapját. A könyvben a mama és papa (mammor és pappor) helyett is olyan semlegesnek szánt szavakat használ a szerző, mint a mappor és pammor. A Nöjesguiden című svéd életmódmagazin egyik számában pedig végig a hen szót használja.

  Nemrég arról folyt vita, hogy az óvodákban hogyan szólítsák a gyermekeket, mivel az óvodának küzdenie kell a „hagyományos nemi sztereotípiák” ellen, ezért a „jó reggelt, lányok és fiúk” kifejezést sokak szerint nem szabadna használni. Sok óvodában nem is szabad a nemének megfelelően szólítani a gyerekeket. A svéd zöld párt pedig egyenesen azt indítványozta, hogy minden stockholmi óvodában legyen egy „gender-pedagógus”. Nemrég kétszáz tanár konferenciázott a kormány felkérésére a hagyományos nemi sztereotípiák elkerülésének mikéntjéről. 

  Nekem volna még néhány javaslatom: a hen és a semleges klotyó legyen kötelező, ne a többi mellett, hanem helyett, hiszen ha nem kizárólagos, akkor inkább a kirekesztést szolgálja, minthogy nyilván azok fogják használni, akik... Sőt, a svédek vegyék át a magyar nyelvet, abban nincsenek nemek. Az uramozás és hölgyemezés sajnos kiment a divatból, önözni viszont még bőven lehet. Rögtön számos javaslatot tudok beterjeszteni az anya és az apa (papa, mama) szavak mellé vagy helyett, hogy ne lehessen megállapítani az adott szülő nemét: mapa, pama, anypa, apnya apnyu, anypu, mapi, pami. De végső soron lehet szó egyes és kettes szülőről is, bár hogy elkerüljük e két szám hagyományos nemekhez kötését, ahhoz talán alkalmasabb rögtön a hármas és négyes szülő kifejezés.

*

  Persze azért a svédeknél sincs teljes, hőn áhított konszenzus a gender-neutrality terén. Mind reakciós, mind a semlegesség terén még szocializálatlan elemek bezavarnak a képbe. Az sem valószínű, hogy a svéd társadalomban valaha is kisebbségbe kerülnének a kétszülős hetero családok. Viszont Jan Guillou, az egyik legismertebb svéd szerző egy, a Vice magazinnak adott interjúban a nyelv rombolásával vádolja a semlegességpártiakat. A semlegesítést több pszichológus is kritizálja, akik szerint ez veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. Elise Claeson például felhívta a figyelmet a Dagens Nyheter című svéd napilapban: összezavarja a gyerekeket, ha el akarják velük hitetni, hogy létezik „köztes nem”.

  Még inkább probléma van a szabadsággal. A szuper-PC semlegesség nevében ugyan felszabadítani és megszabadítani akarnak valamitől, normáktól és tabuktól, ám azonnal új normákat és új tabukat erőltetnek rá a társadalomra, benne az óvodás gyermekekre is. Egy óvodában meg is szüntették a szabad játékidőt, mivel a pedagógusok felfigyeltek arra, hogy ekkor a gyermekek maguktól „újratermelik” a „sztereotípiákat” és a hierarchiát – a szabad játék már csak ilyen, a gyerekeknek meg mint tudjuk, sosem volt érzékük a PC-hez. Veled most nem játszunk, téged most nem szeretünk. Ezért a felszabadítás nevében a gyermekek minden egyes percét szemmel tartják, hogy szabadon tartsák őket a hagyományos sztereotípiáktól. Fájdalom, ez már az izraeli kibucokban sem jött be. 

  A magamfajta szexista azonban mégis a reakciós pszichológusok álláspontján marad. Az az Agyszex című könyvben is írva vagyon: „Azon nem tudunk változtatni, hogy a fiúk alapvetően fiús természetűek, a lányok pedig lányosak. Mindkét nemnek megvannak a jellemző szellemi hajlamai. A világ, amelybe születtek, nem valami bonyolult társadalmi-politikai elmélet szerint alakult olyanná, amilyen, hanem az elmúlt nemzedékek története és tapasztalata révén, márpedig az elmúlt nemzedékek is férfiakból és nőkből álltak. Amennyire világunkra rányomja bélyegét a két nem léte, annak megvan a maga oka, nevezetesen hogy az előttünk élt férfiak és nők nemük jellegzetességeinek megfelelően viselkedtek és tevékenykedtek. Jókora erőfeszítésbe kerülne, és teljesen természetellenes volna, ha nemek nélküli világot akarnánk építeni magunknak. Társadalmi-politikai alapon belevághatnánk, de az agyat nem a társadalmi és politikai alapelvek, hanem egyedül a hormonok szervezik egységbe.”

  Továbbra is úgy tűnik, hogy modern világunkban nem elnyomók és felszabadítók, hanem két normarendszer küzd egymással. Ceterum censeo: fennáll a konszenzus- és toleranciadiktatúra veszélye. A felszabadítás nevében. De, mint az látszik, a gyermekekben bízhatunk.