A magzat ember- és személy mivoltával kapcsolatban nincs tudományos konszenzus, nem is lehet, mivel ez filozófiai kérdés, a nők jogairól viszont társadalmi konszenzus van. Az egyneműek élettársi kapcsolata társadalmi konszenzus, a kvótarendszer társadalmi konszenzusok, legalábbis nyugaton. Ha nem csatlakozol a konszenzushoz és nem érted az idők szavát, kikerülsz a komolyan vehetők köréből. Hogyan is működik a konszentusdiktatúra liberális módra?
Ennek vizsgálatára kiváló az abortusz kérdése. Emlékezetes és brutális példa (Kuszing Gábor): „Élő személyként állítják be a magzatot, holott vitatott, és tudományosan nem eldönthető, hanem egyéni, világnézeti kérdés és személyes döntés függvénye, hogy a biztosan nem személyként viselkedő petesejt és a személyként viselkedő újszülött között ki mikorra teszi a személy kialakulásának kezdetét, és meddig tekinti a nő testrészének a magzatot”. Tehát „vitatott filozófiai kérdés, hogy a magzat személy-e, viszont a nőről mindenki tudja, hogy az”. Ezt kiegészíti az a gondolat, hogy „habár a jelenleg hatályos magyar jogszabályok sem ismerik el az azonos neműek házasságát, ennek egyértelmű tilalma nemcsak, hogy ellentétes a jelenlegi nemzetközi és európai jogi trendekkel, de céljait tekintve aránytalan is” .
Hogy néz ki mindez? Van egy liberális álláspont, például az abortuszpártiság, mint a nők jogainak védelme. Megállapítjuk a konszenzust a kérdésben: felesleges róla vitázni, mivel ez a társadalmi konszenzus. Ha nem értesz egyet? Akkor nem értesz egyet a konszenzussal! Kívül rekedsz a közvélemény valamit is számító részén, pária és szélsőséges, retrográd, szexista és hímsovén szalonképtelen leszel. Ugyanakkor kinyilvánítjuk, hogy bizony a magzatról nem lehet tudományosan megállapítani, hogy személy (a filozófiai érvek nem jönnek számításba), az mindig szubjektív nézet marad, így a konszenzus alapján éljen az abortusz! De ha esetleg nem csak a természettudományos érveket vennénk is számításba, akkor is mondhatjuk, hogy hiába érvelsz logikusan a magzat ember mivolta mellett, ha a szövetdarab-mivolt mellett is logikusan érvelnek mások. Majd akkor lehet szabályozni a kérdést, ha tudományos konszenzus születik róla. Csakhogy a konszenzushoz mi is kellünk, tehát a konszenzus létrejöttét katapultáltuk a végítélet napjára.
Az ám! Liberáliséknál nem mindig kedvelik a társadalmi konszenzusokat. A társadalmi konszenzus csak akkor jó, ha az ő álláspontjukat erősíti. Akárcsak a vitatottság, a konszenzus nemléte. A magzat jogait vitatják, nehogy konszenzus legyen belőlük, kivéve ha a konszenzus nemleges választ ad. Ha azonban olyan, nekik kedves jogokról van szó, amiről jelenleg nincs konszenzus (társadalmilag!), akkor egyrészt jogalkotási tendenciákra hivatkoznak, módszeresen kihagyva az ezzel ellentétes jogi állásfoglalásokat.
Másrészt ekkor a csodálatos társadalmi konszenzus diabolikus társadalmi normává (és leküzdendő hagyománnyá) válik, amely ellen küzdeni kell. Nem konszenzus a melegek házassága? Hogy ne mondjam, vitatott? Egyrészt engedélyezni kell, míg nem lesz róla konszenzus (igenlő). Másrészt nevelni kell a társadalmat az elfogadásra, hogy a régi, elnyomó (és a liberálisok által amúgyis vitatott) normából felvilágosult-felszabadító konszenzus legyen.
Ha egy kérdésben a széles körben elfogadott álláspont azonos az enyémmel, akkor fel kell mutatni a konszenzust. Aki nem ért egyet, az hülye és antidemokratikus. Ha a konszenzus elnyomó normát jelent, vitatottá kell tenni, mint antidemokratikus normát, ami ellene mond a jogi klímának és a törvényhozási irányoknak (vesd össze: haladás, történelmi szükségszerűség). Ha az ENSZ-es, EU-s, satöbbis joganyagok a liberális érvelést támasztják alá, hivatkozni kell rájuk. Ha ellenkeznek vele, vitatni kell, „ellentmondásossá” kell tenni, mint kijavítandót.
A liberálisoknak tetsző konszenzusokból így lesz elfogadandó, demokratikus tekintély, a nekik nem tetsző konsz normákból pedig leküzdendő, antidemokratikus izé, ami ellen lázadni kell és saját véleményt kialakítani, mert ha egyetértesz, akkor nem vagy autonóm személyiség. De ha a liberális konszenzussal nem értesz egyet, akkor nem autonóm személyiség vagy, aki a szabadság bajnoka, hanem antidemó fundamentalista szélsőséges.
Érdemes megfigyelni, hogy amiről nincs konszenzus, azt mindig csak tágan értelmezve lehet a libik szerint szabályozni. Ez az, amit Roger Scruton az érvelés áthárításának nevez. Nincs konszenzus a magzat ember voltáról? Akkor nem nekik kell bebizonyítani, hogy nem ember, hanem neked, hogy az. Véletlenül sem jutnak arra a következtetésre, hogy a magzat ember mivoltáról szóló konszenzusos döntés mitikus jövőbe repített létrejöttéig embernek tekintsék a magzatot. Vagy hogy azt mondják: amíg nem lesz konszenzus a melegházasságról, addig ne legyen melegházasság.
Feltörekvőben vannak Európában a széljobbos pártok? Merkel, Sarkozy és Cameron a multikulti végéről beszél? Behódoltak a széljobbnak, hogy a populista és feltörekvő széljobbos hangoknak kedvezzenek! Oda az állítólag elért liberális konszenzus a multikultiról.
A liberálisok megpróbálják feltörni a nekik nem tetsző (konszenzusos) normákat, rámutatva állítólagos irracionalitásukra, azaz vitatható voltukra. Ők az autonóm személyiség bajnokai, akiknek vélemény- és szólásszabadsága van hangot adni a normával egyet nem értő álláspontjuknak. A norma különben sem demokratikus szerintük, mert régen az egyház és a királyok „erőszakolták rá” a társadalomra. Majd megpróbálnak ellenkező álláspontot elfoglaló, demokratikus konszenzust teremteni – kényszerítő erővel. Ha logikusan, racionálisan lehet érvelni az övékével ellentétes álláspont ellen, akkor viszont megosztó és ellentmondásos az illető, aki beleköp a konszenzusba.
Ha a „többség” az ő oldalukon áll: a többségre hivatkoznak. Ha nem: a többség elnyomására. Ekkor a kisebbséget tolerálni kell a méltóság és szólásszabadság jegyében. Ha a kisebbség nem ért velük egyet: nincs helye a demokratikus közbeszédben.
Ha liberális álláspontot képviselő, álnéven írogató blogger vagy, akkor megillet az anonimitás joga, és meg kell védeni téged az internetet a jog köpönyege alá vonó, szólásszabadság-ellenes intézkedésektől. Ha a liberálisokat bíráló blogger vagy: sunyi rejtőzködő, akinek nyilvánosságra kell hozni a nevét.
Gyűlöletbeszéd. Konszenzusdiktatúra.
