Pál!
Nehéz napjaid vannak, Pál. Az elnöki büszkeség, az emberek által táplált szeretet kellemetlen másolási botrányok miatt véreres. Meg-megélénkülő össztűz ér, bárhová mész, nem lelsz nyugalmat: bántanak.
Tudom, rettenetes kín ez, ilyen időkben pedig kell a tapasztalt ember tanácsa, mint napon tikkadt szarvasgímnek a hűsítő forrásvíz. Hallgass meg!
Ne tántorítsanak el konspiráló szándékok, csapdát állító, akadályt gördítő elmék! Ők az ellenoldal jól ismert erői. Hátsó hatalmi szándékból éket vernek minden résbe, céljuk borzasztó. Ne tántorítsanak el szemforgató moralizálók se! Ők semmilyen kapcsolatban nincsenek a néppel, nem képviselnek senkit és semmit, csak saját magukat. Önzők, irigyek.
De ne figyelj a népre se! A nép arctalan, buta, átveszi a farizeusok jelszavait, hálátlanul köpköd, pedig a nép alattvaló.
Te mindig csak egy irányba figyelj. Ott pedig ne akadékoskodj, nem kell a balhé. Nézd meg a Tildyt: kapálózott, kapálózott, aztán csak megborult, mint az ólajtó. Okosan, higgadtan kell menni előre, tudni, hogy ki van velünk.
Tartani kell az irányt, Pál. Egy Bernard de Chartres testébe oltott Isaac Newton mondatja velünk: azért látunk messzire, mert óriások vállán állunk.
Beállok alád.
Üdvözöl:
Pál
