„Amit be szeretnék mutatni előadásomban, azok a piacgazdaság és a demokratikus kapitalizmus vallási gyökerei. Mindezt egy olyan kultúra hozta létre, ami telítve van a zsidó-keresztény örökséggel, és a piacgazdaság eredetileg ennek értékeit hivatott kiteljesíteni. Másodszor, a piac sosem hoz létre tartós egyensúlyt. Éppen ellenkezőleg: a piac maga aláássa azon értékeket, amelyek elhozták a virágzását és elsőbbséget adtak neki a kreatív rombolás folyamata által. Harmadszor, az Európa egészséges jövője politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is a spirituális dimenzióval együtt képzelhető el. Vesd el ezt, és sokkal többet veszítesz! Egy híres keresztény mondást parafrazeálva: mit nyer Európa, ha megnyeri is az egész világot, de elveszíti saját lelkét? Európát az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti saját lelkét” – mondta Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség ortodox főrabbija Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen 2011. december 12-én tartott előadásában egy vatikáni bíboros meghívására. Az értekezést a CatholicEducation.org jelentette meg.
A rabbi beszédében áttekintette a zsidóság és a katolikus egyház kapcsolatát, leszögezve: az egyáltalán nem volt problémamentes évszázadokon át, mígnem 1960-ban Jules Isaac be nem mutatta XXIII. János pápának a keresztény antiszemitizmusról készült összefoglalóját. Jött a II. vatikáni zsinat (annak is a Nostra Aetate kezdetű dokumentuma, amely az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szól), és attól kezdve a katolikusok és a zsidók nem ellenségként, hanem barátként tekintenek egymásra, ami „az egyik legdrámaibb változás” a vallások és az emberiség történetében. Így aztán manapság a fő probléma nem a keresztények és zsidók kapcsolata. Ma az egyik oldalon a zsidók és keresztények állnak együtt, kéz a kézben, a másikon pedig az Európát „egyre inkább, egyre agresszívabban szekularizáló erők”.
„Ha Európa elveszti zsidó-keresztény örökségét, amiből történelmi identitása származik, valamint irodalma, művészete, zenéje, oktatása, politikája és, amint látni fogjuk, gazdasága legnagyobb teljesítményei, elveszíti önazonosságát és nagyságát, ha nem is azonnal, de még azelőtt, hogy ez a század véget érne. Amikor egy civilizáció elveszti a hitét, elveszti a jövőjét. Amikor visszanyeri hitét, visszanyeri jövőjét is. A gyermekeink miatt és az ő még meg nem született gyermekeik miatt is nekünk – zsidóknak és keresztényeknek, egymás mellett állva – meg kell újítanunk hitünket és annak prófétai hangját. Segítenünk kell Európának, hogy visszanyerje lelkét” – állította Sacks.
A kapitalizmus a zsidó-keresztény hagyományból ered
A rabbi ezután összevetette Kínát Európával, Niall Ferguson Civilization című könyvére támaszkodva. Így ír a kínaiak nevében Ferguson: „először azt hittük, hogy azért jobb a Nyugat, mert jobbak a fegyverei. Aztán azt, hogy azért, mert az övé a legjobb politikai rendszer. Később arra jutottunk, hogy a gazdaság rendszere a legjobb. De az utolsó húsz évben rájöttünk, hogy a kultúrátok szíve a vallásotok: a kereszténység. Emiatt van, hogy a Nyugat olyannyira erős.” A társadalom és a kultúra keresztény erkölcsi alapjai tették lehetővé a kapitalizmus felemelkedését, és a sikeres demokratizálódást. „Semmi kétségünk efelől” – írja a kínaiak nevében Ferguson. Pedig Kína technológiailag sokkal fejlettebb volt a 15. században, mint Európa. Föltalálták a papírt, a nyomtatást, a puskaport, a porcelánt, de sosem fejlődött ki náluk a piacgazdaság – írja a rabbi által úgyszintén idézett David Landes The Wealth and Poverty of the Nations című művében. Ami a nyugaton megvolt, Kínában viszont hiányzott, az a zsidó-keresztény örökség – vonja le a tanulságot Landes.
Persze – mutatott rá Sacks – a „zsidó-keresztény hagyomány” egy mai kifejezés, ami pozitívumai mellett elmossa a két vallás közti lényeges különbségeket. Akik a kapitalizmushoz való zsidó hozzájárulást hangsúlyozták, általában a kritika szellemében tették ezt Marxtól Werner Sombartig – említette a rabbi, hozzátéve: míg a zsidók a világ népességének kevesebb mint egyötöd százalékát teszik ki, addig közülük került ki a közgazdasági Nobel-díjasok 30 százaléka.
A főrabbi úgy vélte, „Európa pénzügyi helyzete jobb lenne ma, ha az emberek ismernék a Bibliájukat”. Sacks rámutatott: származásától függetlenü az emberi személy méltóságának tisztelete, a tulajdon tisztelete, a munka tisztelete mind megtalálható a Bibliában. „A munkahelyteremtés a judaizmusban a jótékonyság legmagasabb rendű formája, mivel ez annak méltóságát adja az embernek, hogy nem függ a jótékonykodástól.” A judaizmusnak pozitív a hozzáállása a jóléthez, mivel a világ Isten teremtménye, amiből az következik, hogy a javak és gazdagság Isten áldása. Az aszkétizmusnak és a önmgetagadásnak a zsidó vallásban nincs nagy respektje. De a munka és a találékonyság az isteni teremtéshez való hozzájárulás.
A piacgazdaság legnagyobb előnye, hogy segít minket csökkenteni a szegénységet. A zsidó vallás sosem romantizálta a szegénységet. A jólét Isten áldása, amiből a közösség javára is áldozhatunk. A rabbik támogatták a piacot, mivel az alacsonyabb árakat és több választási lehetőséget jelent, valamint a szegénység csökkentéséhez is hozzájárul.
A kapitalizmus határai a Bibliában
A kapitalizmusnak, ami vallásos értékeken nyugszik, ugyanezen vallásos értékek adják meg a határait is – mutatott rá Jonathan Sacks. Ugyanis a kapitalizmus sem tökéletes. A héber Biblia elutasítja a darwinista szemléletet. Ez az ókori görögök etikája, nem pedig az ókori Izraelé. A Bibliában a jóléti törvénykezés egészen kifinomult rendszerét találjuk, például hogy minden hetedik és 15. évben újraosztják a javakat az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében.
A középkori zsidó közösségek apró jóléti államokat alkottak, amiben kis alapítványokkal segítették a szegény özvegyeket, a betegeket – emlékeztetett a rabbi. Mindez pedig teljesen önkéntes alapon történt, a közösség döntése alapján, minden kormányzati hatalom nélkül, sokszor formális jogok nélkül. Az osztó igazságosság elképzelése zsidó gyökerű, nem pedig a görög vagy római klasszikusok invenciója, és ugyanazokból az általános alapelvekből származik, mint a szabad piac maga.
A piac mint ideológia
A piac azonban összekapcsolódik – Daniel Bell szavaival – a „kreatív rombolással”; a kapitalizmus kulturális ellentmondásokat hordoz, és rombolja azokat az alapokat, amire épült. A saját jogán alapuló „rendszerré” és ideológiává válik. A piac megadja a választás lehetőségét – aminek következtében a jó és rossz sokszor már nem jelent semmit, csak a vágyak kielégülését vagy ennek meghiúsulását. Az, hogy különbséget tegyünk ilyen-olyan vágyaink jó vagy rossz volta között, a piacon feleslegessé válik. Erkölcs helyett jogra alapozunk, a kérdés az lesz, mihez van jogunk, nem az, hogy mi igazságos, a homo sapienst felváltja a homo economicus, és a piaci fundamentalizmus irányít.
Erkölcs és válság
Sacks ezután hosszan taglalta a mostani gazdasági válság okait, megemlítve a kockázat biztosítását, az AAA besorolások hazugságait, hogy a hibákból nyertek sokan nyereséget, stb. Szerinte a nyugati országok sosem látott méretű adósságai, költségvetési hiányai figyelmeztető jeleknek kellett volna lenniük, hogy ez így nem mehet tovább. A rabbi dicsérni kezdte a feudalizmust: a középkori földesúr – akármennyire is gyakori volt, hogy kizsákmányolta alattvalóit – mégis függött tőlük, azaz organikus kapcsolat állt fenn közöttük. A középkori földesúr érdekelt volt a birtokain lakók jólétében. Ezután még Robert Owen is kap egy jó szót a rabbitól, mint aki ugyancsak felismerte ezt, a többi 19. századi szociális reformerrel együtt.
Amivel Sacks szembeállítja a középkori földbirtok működését, azok a transznacionális vállalatok. Kinek felelősök a nemzetközi vállalatok? – teszi fel a kérdést. Sokszor nem is alkalmaznak munkásokat, kiszervezik a munkát jó messzire. Az ilyen vállalatok extrém mobilitása veszélyezteti a felelősségre vonás lehetőségét, hiszen végső soron mintha már a felelősséget is „outsourcingolni” lehetne. Ugyancsak kap egy-két jó szót Soros György, akinek azon megjegyzését idézi a rabbi, hogy ma már az üzlet nem személyes, hanem tranzakcionális. Ahelyett, hogy megbíznánk egymásban, a jogászaink biztosítékokat írnak a szerződésekbe. Ez történelmi eltolódás a bizalom gazdasága felől a kockázat gazdasága felé. A kapitalizmus vallási alapjait az jelenti, hogy az emberek megbíznak egymásban, mivel felelősek Isten előtt. „A világ bizalom nélkül magányos és veszélyes hely.” A válság alapvető oka a bizalom hiánya.
A piac nem a materializmusban gyökerezik, hanem a spiritualitásban. Nem rendszerekben kell megbíznunk, hanem az emberek felelősségében. „Erkölcs, felelősség, átláthatóság, elszámoltathatóság, becsület és tisztesség nélkül a rendszer elbukik”. A jó életvitel a zsidó-keresztény hagyományban „nem kormányoktól, jogtól, rendőrségtől és szabályozó szervektől, bíróságtól és jogi büntetésektől függött”, hanem Istennek az ember szívében megszólaló szavától. A zsidók és keresztények tisztán megkülönböztették a jót és a rosszat. A zsidóknak és keresztényeknek – hangsúlyozza a brit főrabbi – nem volt szüksége szabályozó szervekre ahhoz, hogy a közjóért dolgozzanak. Egyszerűen tudták, hogy felelősek a döntéseik és cselekedeteik kövezményeiért, még akkor is, ha jogilag nem vonják őket felelősségre. „Azok a társadalmak, amelyek az önérdeket a közjó elé helyezik, szétesnek. Aki azt hiszi, hogy a liberális demokrácia és a szabadpiac megvédhető pusztán a joggal és a szabályozással, a kötelesség és erkölcs bensővé tétele nélkül, tragikusan téved.”
A fogyasztói társadalom kikezdi morális tartásunkat
Sacks szerint „a fogyasztói társadalom arra bátorította az embereket, hogy az a pénzt költsék el, amivel nem rendelkeznek, olyan dolgokat vegyenek, amire nincs szükségük, és olyan boldogságot akarjanak elérni, amit nem tudnak fenntartani. Ki a gazdag? Az, aki élvezi meglévő javait. A fogyasztói társadalom épp az ellenkezőjét mondja. Ki a gazdag? Az, aki megveheti, amije még nincs.” Gyermekeinket minifogyasztókká tettük, és mobiltelefont adunk nekik az időnk helyett. „A fogyasztói társadalom igen hatásos a boldogtalanság létrehozásában és terjesztésében.” A siker a jutalom késleltetésének képességétől függ, márpedig a rabbi szerint épp ez az, amit a fogyasztói társadalom aláás. Sacks a Queent idézi: „I want it all and I want it now.” Hozzáteszi: „az egész kultúrát infantilizáltuk.”
Jonathan Sacks felidézte apja emlékét, aki Lengyelországból menekült el, „ismerte a szegénységet és megélte azt”. De ettől még gazdag spirituális és kulturális élete volt, szerette a klasszikus zenét, a festészetet, a zsinagógát és a zsidó hitét. Hogy védte meg magát a judaizmus? – tette fel a kérdést a rabbi. Öt olyan dolog segítségével, amit a kereszténység is magáénak vall, és amelyek évszázadokon át mentesek voltak a piaci logikától – válaszolja. Ezek pedig a szombat (kereszténységben a vasárnap), a házasság és a család, az oktatás („a piac szolgálja az oktatást”), a tulajdon eszméje és a jog. Mindez nem képezte gazdasági számítás tárgyát: a zsidó vallás (a keresztény is) azt mondta a piacnak, eddig és ne tovább.
A szent elképzelése leginkább az a valami, amit nem piaci áron és gazdasági értéken mérünk. A zsidó vallás és a kereszténység mindig is elutasította azt az elképzelést, hogy a piac kormányozza az egész életünket, mivel a piac csak életünk egy szeletét kormányozza. „Vannak olyan dolgok, amelyek emberségünk alapját adják, és nem mi hozzuk létre őket; hanem sokkal inkább azoktól kapjuk, akik előttünk éltek, és Istentől magától.” Amikor minden, ami számít, adás és vétel tárgya lehet, akkor a piac aláássa saját létezésének alapjait – figyelmeztetett Jonathan Sacks.
Kreatív kisebbségek
Sacks leszögezte, hogy a piac „láthatatlan keze” az önérdeket a nemzetek jólétének szolgálatába állította, a kapitalizmus növelte az emberi méltóságot, több választási lehetőséget és hosszabb életet adott nekünk, mint bármelyik korábbi generációnak. Azonban az emberi dolgoknak nincs biztos alapjuk. „Manapság Európa szekulárisabb, mint a kereszténység előtti Róma utolsó napjaiban, a bűnös pedig az agresszív tudományos ateizmus, ami süket a hit zenéjére; a beszűkült materializmus, ami vak az emberi lélek képességeire; a nemzetközi vállalatok, amelyek kontrollálhatatlanok és erősebbek a nemzeti kormányoknál.”
Jonathan Sacks előadása zárásaként kifejezi egyetértését XVI. Benedek pápával. „Van egy alapvető kifejezés, amit gyakran használ XVI. Benedek pápa: kreatív kisebbség. Ha van valami, amit tudnak zsidók, az az, hogy miként legyenek kreatív kisebbség. Azt indítványozom, hogy a zsidóknak és katolikusoknak együtt alkossanak kreatív kisebbséget. Egy duett mindig erősebb, mint egy szóló.” Az energia legfőbb forrását kell erősíteni, ami a rabbi szerint az altruizmus.
A pápa által sokszor használt kifejezés – „kreatív kisebbség” – egy angol történésztől, Arnold Toynbee-tól származik (1889-1975), aki a történelemről írt nagy munkájában a civilizációk életéről szólva azt írta, hogy a civilizációk sokkal inkább belső hanyatlás miatt omlanak össze, semmint külső támadás következtében. Azaz nem meggyilkolják őket, hanem öngyilkosok lesznek. A „kreatív kisebbségek” azonban – mint Toynbee írja – proaktívan reagálnak a civilizációs krízisre, aminek következtében az adott civilizáció tovább nőhet. Ilyen proaktív reakció volt az egyház válasza a Római Birodalom ötödik századi összeomlására. Az egyház ebben a krízisben azon igyekezett sikerrel, hogy megőrizze a Róma, Athén és Jeruzsálem bölcsességét és törvényeit. A nyugati civilizáció nem csupán megmenekült, de gazdagodott is azáltal, hogy a keresztény ilyen kreatív kisebbségként viselkedtek – véli Toynbee. A pápa szerint a keresztényeknek most is ilyen kreatív kisebbségként kell átmenteniük a nyugati civilizáció örökségét.
A recesszió idején Jonathan Sacks szerint helyre kell állítanunk az olyan ár nélküli értékek jogos helyét a társadalomban, mint a házasság, a család, az otthon, a szülők és gyermekek közösen eltöltött ideje, a személyes barátságok, amelyekre a közösségek épülnek, és terjeszteni kell Isten áldását. „Helyre kell állítanunk a szombat által megteremtett alternatív világot”, és „meg kell haladnunk a relativizmust, ami azt tanítja, hogy nincs jó és rossz”, mert egy világ értékek nélkül gyorsan értéktelen világgá válik.
A gazdasági szuperhatalmak, mutatott rá a rabbi, gyorsan elvirágoznak: Velence, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Brit Birodalom… és most Amerika. „A kereszténység túlélt kétezer évet, a judaizmus kétszer ennyit. (...) A zsidó-keresztény örökség az egyetlen rendszer, amit ismerek, ami képes legyőzni az entrópia törvényét, ami szerint minden rendszer elveszti idővel az energiáját.”
Sacks beszédét így zárta: „Az eurót stabilizálni egy dolog, meggyógyítani a kultúrát, ami körülveszi ezt, az másik. Egy olyan világban, ahol az anyagi értékek jelentenek mindent, a lelkiek pedig semmit, nincsenek stabil államok, sem jó társadalom. Itt az idő, hogy helyreállítsuk a zsidó-keresztény etikát, ami szerint az emberi méltóság az istenképiségből fakad. Amikor Európa helyreállítja lelkét, helyreállítja jólét-teremtő energiáit is. De először arra kell emlékeznünk: az emberiséget nem a piacok szolgálatára teremtették. A piacot teremtették az emberiség szolgálatára.”
