Öt LMP-s népszavazási kérdést hitelesített szerdai ülésén az OVB. Mind az öt a nyugdíjakkal foglalkozik valamilyen formában:
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő személy számára járó nyugdíj összege ne csökkenjen?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő személy számára 2011. január 1-jén jogszerűen folyósított nyugdíj összege csak a 2011. január 1-jén hatályos jogszabályok szerinti okból csökkenjen?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár előtt jogszerűen folyósított nyugdíj összege ne csökkenjen?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el?
Az LMP is felment a nyugdíj-pályára. Hiába mondják azt, hogy nem nyugdíjakról, hanem a szerzett jogokról van szó – a nyugdíj-kérdés ettől még nyugdíj-kérdés marad. Mert mik azok a szerzett jogok és miért beszél róluk úgy az LMP (a szakszervezetekhez hasonlóan), mintha az idők végezetéig szólnának? Mintha majd az Apokalipszis Lovasainál kéne leadni az addig gondosan őrzött szerzett jogokat.
Bár egy érvényes népszavazásnak nem sok esélyét látjuk (sőt, már a kétszázezer hiteles aláírás összegyűjtésével is meggyűlhet az ugyancsak ritkásan szőtt országos hálóval rendelkező párt baja), de minden nyugdíjvédő, a nyugdíjrendszert a racionalitás irányába mozdító intézkedések ellen szervezett akciót a jövő felélésének tartunk. A rendkívül széles kör számára folyósított rokkantnyugdíj, a rendkívül nagyvonalú szolgálati nyugdíj, a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségének tágra nyitott kapuja akkora terhet ró a magyar adó- és járulékfizetőkre, amibe előbb vagy utóbb (inkább előbb) az ország rokkan bele. Valóban méltányosabb és korrektebb eljárás lenne felmenő rendszerben bevezetni a változásokat, addig meg a szerzett jogoknak megfelelően folyósítani a járandóságokat, ha lenne minderre idő és pénz – de nincs.
