Kajajegyekért aggódik Nicolas Sarkozy. Ezt is megértük. A francia elnök még novemberben írt levelet Orbán Viktornak, s a levelet megszerezte és megosztotta a nagyközönséggel a Magyar Narancs. Ha a sztori szóról szóra igaz, újra betekintést nyerhettünk a diplomácia általában zárt ajtók mögött elhangzó, udvarias körmondatokban megfogalmazott, kőkemény érdekérvényesítést tartalmazó beszédmódjába.
A lotyaszájú francia elnöknek már nem először szivárog ki a közlendője: Sarkozy három évvel ezelőtt Mirek „Berlusconival orgiázom” Topolánek akkori cseh miniszterelnökkel osztotta fel Európát – egy beszélgetés erejéig. Sarkozy akkoriban az arabokat bosszanthatta fel kijelentéseivel: „A Mediterrán Unió elnöksége nem ajándék. Szívesen rád bízom, birkózz meg vele. Kéz és lábtörést. Nincs fogalmad arról, hogy mit jelent Libanonnal, Egyiptommal, Algériával tárgyalni. Órák százait. Szörnyű. (...) Tudod mit jelent egyedül lenni az összes arabbal szemben? Telefonálni velük? Szörnyűek, esküszöm” – panaszkodott a kiszivárgott jegyzőkönyv szerint Topoláneknek. Az ősszel viszont Izraellel gyűlt meg a baja a franciák magyar-zsidó-görög származású elnökének: azt mondta Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőről, hogy nem bír ránézni, mert egy hazug. Barack Obama amerikai elnök pedig csak tetézte a kényes szituációt, amikor úgy reagált: lehet, hogy a francia elnöknek felfordul tőle a gyomra, de neki meg minden nap meg kell vele birkóznia.
Ugyanabban az időszakban, novemberben fordult Sarkozy figyelme egy levél erejéig a magyar kormányzat felé is. A Magyar Narancs által közölt levélben egyes francia vállalatok magyarországi tevékenységének körülményei miatt aggódik. Sarkozy udvariasan megköszöni Orbánnak, hogy a közlekedési és a médiaszektorban „a közelmúltban olyan megoldás született, amely tudomásom szerint minden érintett felet kielégít”; ugyanakkor elárulja: „Nem titkolom aggodalmamat a közszolgáltatások koncessziójával (Budapest városának vízszolgáltatása, vagy az energiaszektor például) illetve, legújabban az étkezési jegyek esetével kapcsolatban”. Majd kifejezi kívánságát, hogy legyen megoldás, hogy így „megakadályozzuk az országaink közti gazdasági kapcsolatok romlását”.
Nos, Sarkozy levelével az égvilágon semmi probléma nincsen. Így megy ez. A demokráciaexport és demokráciaaggodalmizmus mögött mindig és mindenhol ott voltak a kőkemény gazdasági és egyéb érdekek is. A francia, sőt, a világtörténelembe bekerülni szándékozó Sarkozynek még a magyar étkezési utalványok sem kerülik el a figyelmét: a francia elnök a francia cégek érdekében határozott levelet intézett a keleti végek egyik urához. Ismerjük egyes magyar önkormányzatok és a magyar állam kapcsolatát a külföldi érdekeltségű vízközműcégekhez. És ismerjük azt is, ezek a cégek hogyan állnak a magyar fogyasztókhoz, egyáltalán, minek tekintik a magyar gazdaságot, egész Magyarországot. A cégek és a magyar politikum között meglévő konfliktusban reméljük és elvárjuk, hogy a végén szigorúan a jogállami szabályok érvényesüljenek. Ugyanakkor össze lehet hasonlítani, hogy a nemzetstratégiai jellegű ágazatokban mekkora Magyarországon és Franciaországban az állami részesedés aránya. A párizsi vízközmű például 2010-ben került vissza önkormányzati kézbe.
A jogállamba (de még inkább a nyugat-kelet-európai viszonylatok hagyományába) pedig belefér ez a levél is, amely mintha egy sokszor emlegetett láthatatlan kéz valódi megnyilvánulása lenne, nem teljesen a tankönyv szerinti formában. Rakjuk el emlékbe, hogy eszünkbe jusson, amikor ideologikus elmék a mindig bűnös, beavatkozni merészelő magyar állam és a mindig szent, ártatlan és érinthetetlen piac viszonyáról írnak dolgozatokat.
