Szex és Budapest 1911

  2010 nyarának végén indult el a Fortepan gyűjteménye, s az első napoktól kezdve szemlézzük és használjuk a folyamatosan bővülő lenyűgöző fotógyűjteményt (interjú az egyik alapítóval, Tamási Miklóssal itt). Amikor első és második válogatásomat készítettem, még „csak” pár ezer kép volt a gyűjteményben, azóta ez a szám 14 ezer közelébe kúszott fel, és nincs megállás. Tizennégyezer pillanatfelvétel ez, az elmerült, vagy nagyon is velünk élő, 20. századi Magyarországról. A sok ezer újabb felvételből készítettem most egy harmadik válogatást. A Fortepan alapítóihoz hasonlóan biztatok mindenkit, hogy használja, terjessze a saját kedvtelése szerint az oldalt.

  A Fortepan a magyar félmúlt krónikája, a fekete és fehér korszakától a mindent elborító szürkeségen át a lassú kiszínesedésig. Aki a múltat nem ismeri, az a jövőt nem érdemli.

 *

Cseh Tamás-Bereményi Géza - Rajtammaradt télikabát

Rajtammaradt télikabát,
forró lettél, nagy, lomha takaró.
Kigombollak télikabát,
vitorlázzunk szélben mint a hajó.
Nyomj a földhöz télikabát,
el ne szálljak, érzem a hajlamot.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Megértük az új tavaszot.

A fák mind túlöltöztek,
lányok mind levetkőztek,
autók meg összetörik maguk.
A szél meg fúj az őrült,
télen mi énbelém gyűlt,
a szél most szétfújja, árasztja szanaszét.
Lányok meg szét az utcán,
járnak mint Isten ujján,
záródik fényesen a marok.
A szél csak fúj az őrült,
és aki túl elszédült,
a szél most szétfújja a városban szanaszét.
Én talpig télikabátban,
nagy, nehéz boldogságban,
a lányok meg túlvetkőzték maguk.

Rajtammaradt télikabát,
még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez.
Kigombollak télikabát,
szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz.
Túlvetkőztek télikabát,
túlvetkőztek, érzik hajlamot.
Na mit szólsz hozzá télikabát,
megértük az új tavaszot.

A szél meg rá az őrült,
könnyű az új cipőjük,
vékony a rájuk tapadt ruha.
Ringnak az Isten ujján,
szóról szóra megtanulnám,
sorra a lábuk a combjuk, a fenekük.
Ez évben harisnyájuk,
feketén feszül rájuk,
és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész.
A bőrön vékony pántok,
húzódnak ostor-átok,
és minden átlátszik, átlátszik remekül.
A szél meg fúj az őrült,
és jár a túlvetkőzült,
üdvözült, levetkőzött,
a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg.

Rajtammaradt télikabát,
mit is mondjak, élünk, és fúj a szél.
Kigombollak télikabát,
nem gyilkolt meg hát minket ez a tél.
Nem gyilkolt meg télikabát,
pedig akart, és mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Gyilkos tél volt, lám mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Még ennek a télnek se sikerült.