„A nyugati civilizáció teljes egészében semmivé lesz, mivel elveszíti a tradicionális szellem minden maradványát, s ily módon egyetlen olyan elemet sem fog tartalmazni, ami a jövő szempontjából érdekes lehetne” (René Guénon)
„Do the dance” (Justice)
Változó korszakban élünk, annak szellemét azonban mégsem évszázados lövészárkokat mélyítő közírók, sem örök ideákat képviselő filozófusok, hanem dekadens francia elektrorockerek tudják a legjobban megragadni. Talán mert nem a könyvszagú filozófia, hanem a dekadens elektronika korát éljük? A Justice tökéletes lenyomata a kétezres éveknek, a popkultnál kicsit tágabb merítésben is.
A francia elektro duó, Gaspard Augé és Xavier de Rosnay a kétezres évek közepén robbant be a köztudatba. Bár a Justice valójában áramvonalasan belesimul a french disco, electro, house, satöbbi másfél évtizedes (gyökereikkel együtt több évtizedes) családfájába (Daft Punk, Cassius, Mr. Oizo, Air, stb), az újszülött és a vicc esetének megfelelően a kétezres évekbeli kölykök is nagyon rákattantak a francia techno különböző áramlatait, s távolabbról hardrockot és funkot elegyítő, bombasztikus zenéjükre. Az első, 2007-es † album egyszerre okos és tufaegyszerű tánclemez volt, és beütött a nagy siker: a francia kettős gépek és világító keresztek mögül fárasztotta le a megvadult ravereket a világ körüli partiarénákban és fesztiválokon.
A † inkább működött a táncparketten és a sárban, mint az otthoni felhasználásban: fennállt a veszélye, hogy a hype kipukkadásával véget is ér a Justice története. Hogy ez nem így történt, nagyban köszönhető a hatásos klipeknek, amelyek elválaszthatatlanok a zenéjüktől. A D.A.N.C.E.-hez készült, szín- és mintaváltó pólós klipnél kevés hipszterebb dolog volt 2007-ben, de a DVNO nyolcvanas évekbeli kőkapitalista céges logókkal játszadozó klipje is erős darab volt.
D.A.N.C.E.
DVNO
Mindkét videó a válság előtti hedonista kor lenyomata volt, de még nagyobb felhajtás lett a Stress körül. A külvárosi bevándorló kölykök céltalan agresszivitását és vandálkodását kommentár nélkül feldolgozó klip botrányt okozott Franciaországban, a rendező Romain Gavras (a szintén botrányfilmes Costa-Gavras fia) és a Justice-fiúk nagy megelégedésére. Még ha botorság is lenne egybites bevándorló-ellenes üzenetként felfogni a Stress klipjét (több csavar van azért a dologban), akkor is érezhető volt, hogy a rocker fejű elektroarcok érzik, mi van a levegőben. A banlieu-k és Kelet-London világát mindenesetre elég erősen összesűrítették ebben a néhány percben.
Stress
És ha nem is világegyenletek felállítása szintjén, de a korszellemet piszkálgatják nemrég megjelent második, Audio Video Disco lemezükön is. Rájöttek, hogy zsákutcás lenne még egyszer felhasználni a † pofonegyszerű receptjét, és valami többet, csavarosabbat akartak letenni az asztalra. Az Audio Video Disco egyszerre egy progresszív elektrorock lemez, és a progrock paródiája. Mivel elismerten nem tudnak rendesen hangszeren játszani, ezért csak hangmintákat vettek fel különböző hangszerekről, doboktól a rockgitárokig, és aztán a keverőpulton rakták össze a valódi hangszerekből és elektronikus ütemekből álló számokat. Progrock, funk, elektro és diszkó keveréke ez is, de a lemez jóval visszafogottabb lett a † stadiontechnójánál, és ez is volt a cél.
Audio Video Disco
A címadó Audio Video Disco mintha egy felpörgött Air-etűd lenne, a trükkös klipből kiderül, hogyan csiszolták ki a lemez retrofuturista hangzását. A Horsepower beillene egy nyolcvanas évekbeli francia krimi főcímének, az On 'n' On vintage szintetizátoron előadott Led Zeppelin-számnak tűnik, ahogy a lemez egészét áthatja a hardrock és a prog régi mesterei előtti ironikus tisztelgés, a The Who-tól az AC/DC-n és a Queenen át elfeledett francia bandákig és szintetizátormágusokig.
A címben jelzett bálványokat és bölényeket pedig az első kislemeznek választott Civilization szállítja. Az elektro-progrock számhoz talán többet tesz hozzá a klip, mint maga a zene. Az Airnek és a Massive Attacknek is klipet rendező Edouard Salier és a Justice technikailag is bravúros, digitális látomásában a régóta a kihalás szimbólumának számító bölények álldogálnak tétlenül, majd menekülnek fejvesztve egy felfordult világban. Talán még okkult tradicionalista megmondóemberek is felkapják a fejüket a videóra – már ha van közös metszetük a french electro népével.
A klipben a világ egyensúlyát megtartó nagy ingókő ledől, a civilizáció jelképei és az istenek a fejükre esnek. A pusztaság az égre, az ég a földre kerül, a bölények pedig az égi lyukban megjelenő, aranyló bálványhoz vetik magukat. Ennél többet talán nem is kell magyarázni, a többi pedig úgyis ott van a tánclemezhez képest meglepően mély és talányos dalszövegben – kinek mi a megfejtése? Kérdés persze az is, hogyan kell értelmezni az üzenetet. A dekadens Justice mindenesetre a korszellemet karistolja, már megint.
Civilization
Standing in line as we march to the drums of the East
Paralyzed and possessed by crusader's deceit
Lost to the sirens that call from the turbulent tide
Bound by the science that lives on the lips of the wise
The beating of a million drums
The fire of a million guns
The mother of a million sons
Civilization
Stand aside as they bow to the call of the East
Tantalized and seduced by the demons released
Ears to the ground by the whim of the merciless sky
Onto the fire that burns in the all seeing eye
The beating of a million drums
The fire of a million guns
The mother of a million sons
Civilization
