Már azt sem értettük, hogy miért nem lehet pár hónappal az új adóév előtt, mondjuk szeptember 16-án előre megmondani, hogyan adózik jövőre a nép. Hogy miért kell szeptember 20-án további adóváltoztatásokat bejelenteni. Ehhez képest a szeptemberi adóhullámokat újabbak követik. Pontosabban követhetik, hiszen egyéni képviselői indítványokba csomagolva érkeznek a javaslatok, a transzparens jogszabályalkotás és a pult feletti kormányzás nagyobb dicsőségére.
Most éppen olyan új adónemek vannak napirenden, mint a közösségi közlekedési adó, az egyes járulékok helyett fizetendő, azokkal azonos mértékű szociális hozzájárulási adó, változna a népegészségügyi termékadó és elképzelhető az eva megszüntetése vagy mértékének emelése is.
És itt nem csak az adóterhelésről van szó, hanem az egész adórendszer következetességéről, tervezhetőségéről és őrjítő adminisztrációjáról. Hogy Navracsics Tibort idézzük, a 2010-es választási győzelmet követő hetekből: „ma Magyarországon semmi nem átlátható, például az adóbevallást is csak nagy nehézségek árán lehet kitölteni. Hisszük, hogy ami egyszerűbb, az olcsóbb is. Ha az ember nem gyomorgörccsel megy dolgozni, többet tud a munkájával foglalkozni.”
Hatalomra kerülését követően a kormány el is törölt néhány marginális adónemet, amik jelentős adminisztrációval jártak, miközben bevételt alig hoztak. Ez az egyszerűsítési nekigyürkőzés azonban hamar kifulladt. Egyre-másra érkeznek az ötletszerű adónemek, az amúgy is agyonfoltozott adórendszert a történelmi felhatalmazással bíró kormány nem egységesíti és egyszerűsíti, hanem tovább foltozza.