Megtekintettem tegnap az új retorikai magasiskola egyik első politikai orgazmusát tegnap, a Szabad Sajtó útján. Unalmas, közhely-pufogtató tüntetés volt, alulmúlva talán az eddigi összes demonstrációt, amin jártam. Annyi kiderült: szabad országban élünk, ahol szabad félni, és aki olyan kretén, hogy félni akar, azt én nem fogom lebeszélni.

  Tüntetni természetesen szabad, szép módja ez a politikai vélemények kinyilvánításának. Nem is magával a tüntetéssel volt a baj. Nem is azzal, hogy olyanok tüntettek, akiknek a világnézete távol áll az enyémtől. Úgy is lehet érdekes, mélyebb mondanivalóval terhelt megmozdulást szervezni. Ám a millás szónokok többsége talán jobban tenné, ha követné a frontemberük által dalba foglalt disszidens barátokat Londonba, ahol a Hyde Parkban kisebb, ámde értő közönség előtt sajátíthatnák el a szónoki mesterséget.

  Kedves millások, az általatok a Rákosi-rendszerhez hasonlított Orbán-rezsim nem hívta be az oroszokat vagy vetette be Pintér pribékjeit a szétverésetekre, ahogy a korábban az öncenzúra üres címlapjával, vasárnap pedig millás különszámmal megjelent Népszava sem a viktatúra miatt haldoklik, hanem azért, mert a szent piac nem tartja el. A titeket elnyomó hatalom árnyékában úgy szövegeltek, ahogy akartok. És így tesz a balos sajtó is, ahogy minket sem cenzúráztak még a kormánykritikus véleményeink miatt (a liberális establishmenten élcelődő posztjaink miatt ellenben nem egyszer kaptunk már fenyegetéseket jó nevű demokratáktól).

  Facebook-forradalmas, minden véleményt szabadnak gondoló lelkületetek azonban megengedte, hogy a szólásszabadságért való rettegés közepette feljelentésre buzdítsatok valaki ellen a főnökénél, csak mert keresetlen szavakkal mondta meg (szerintem nagyon is helyén való) véleményét modoros, affektáló énekesnőtök igen mély világlátásáról. Az oknyomozást a nyílt sisakos küzdelemben maga a HVG kitűnő, bátor újságírója, a Pulitzer-emlékdíj küszöbén álló hvg.hu vállalta magára. Úgy látszik, a sajtószabadság nektek csak addig fér bele, amíg meg nem sértik érzékeny kis lelketeket. De bemutatni a középső ujjal a videóklipben, az igen. Kemény, bátor, rendszerellenes tett! 

  Nézzük az üzenetet: a tüntetésszervezők egy olcsó, kompakt konfekció-tüntetéscsomagokat áruló nemzetközi lánctól vásárolhatták a mondanivalót, az ugyanis annyira mély és megható és konkrét volt, hogy a világ bármelyik pontján alkalmazható lett volna. Szinte vetekedett a felháborodottak, az október 15-i világforradalom jelszavaival, amelyek eljutottak addig a politikafilozófiai csodáig, hogy „építsünk egy jobb világot”. 

  „Ötvenhat azt jelenti, hogy hiszünk a köztársaságban, az Orbán-rendszer nem hisz a köztársaságban, hanem önkényuralkodik, megfosztja az embereket a létbiztonságtól és a gazdag keveseket támogatja” – mondta Istvánffy András a 4K-tól. Biztos az önkényuralom miatt lehetett tegnap szabadon, kordonok és birodalmi rohamosztagosok nélkül tüntetni (tudom, még csak épül). Egyébiránt: én például nem hiszek a köztársaságban. Szarok a köztársaságra, és szeretem a monarchiákat. Hinni meg Istenben hiszek.

  Dénes Balázs (TASZ) „olyan rendszert szeretne, ahol a szabadság és a demokrácia nemcsak a polgároknak, hanem a hatalomnak is az eszménye. Nem szabad hallgatni, mert ha tovább hallgatunk, akkor máris győztek a demokrácia ellenfelei.” Ehhez még jöttek olyan szövegek, hogy az előző húsz év összes politikai elitje elmehet a fenébe, mert itthon nincs képviselete a többségnek, a többség nem talál magának az ő nézeteit képviselő pártot. A szokásos elitfikázó közhelyek. Megnézném, ha az ex-kendermagos füvesek berobbannának a politikába, és szépen leváltanák a rendszert, mennyivel lenne szebb, jobb, normálisabb a szivárványos, lebegős szép új világ. Ja, tudom, nekik nem feladatuk kormányozni, ők ahhoz nem értenek, ők csak ugye megüzenik, hogy milyen rendszert akarnak, aztán a tisztelt politikusok építsenek olyat.

  További, eldobható, avagy a világ bármely részén újrahasznosítható jelszó volt, hogy „nem tetszik a gőg, és az önkényes, törvénybe foglalt marhaság” meg hogy „kilátástalanság és félelem van”. Tulajdonképp simán beleillett volna a képbe az egykori MSZP-s jelszó, a „több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak”, ahogy a Fidesz ellenzéki évei alatt hangoztatott faék egyszerűségű megnyilvánulásai is.

  Dorottyáéknak azt üzenem, hogy bánjanak mértéktartóbban a „mindenki” és a „senki” terminusokkal. Én például nem félek, és a környezetemben sem fél senki. Sőt, az orbáni diktatúra előtti időkben, Gyurcsány kardlapos tömegoszlatásaikor sem féltem, pedig százszor szarabb volt a politikai közérzetem, mint most. Igaz, gyakran előfordul, hogy nem érzem magam demokratának sem.

  Azt sem a narancsos rémuralom találta ki, hogy „el lehet menni Magyarországról”. Megénekelték-e akkor valahol a disszidáló haverokat? Esetleg lehetne pár ötlet arra is, hogy a magasabb fizetés miatt külföldre távozó munkavállalóknak (köztük a haveroknak) ki és miből adjon magasabb fizetést, egy örökké deficites, nyomasztó méretű adósság súlya alatt nyögő országban? A szart se érő diploma értékét meg aztán tuti, hogy a Zorbánnak kéne biztosítania. A nevetekben meg senki nem csinál hülyeséget, mindenesetre nem látott még olyan országot a világ, ahol egy kormány döntéseivel mindenki azonosulni tudott volna. Erről szól a demokrácia.

  Kocsis Máté felesleges, elterelő, semmit meg nem oldó hajléktalanos-népszavazásos akcióját lehet szidni, de talán az érveit is figyelembe lehet venni arra vonatkozólag, hogy mit csináljon a nyolcadik kerület az oda ömlő hajléktalanokkal. Ha meg a közmunkára és segélyekre gondoltok: a szerzett jog elvehető, senkinek nincs joga ahhoz, hogy az állam mindenképp biztosítson neki egy bizonyos életszínvonalat. Talán hallottatok a költségvetés kiadási és bevételi oldaláról, ezek egyensúlyáról, s ha körbenéztek mediterrán barátaitoknál, azt is sejthetitek, mi a vége, ha huzamosabb ideig mínuszos a kassza.

  Summa summarum: az egymillások tüntetésének jelszavait bármelyik országban el lehetett volna sütni, biztos van pár tízezer olyan svéd, akinek nem tetszik az ottani rendszer. Az biztos, hogy ha Észak-Koreában vagy Fehéroroszországban nem tetszik valakinek a rendszer, akkor a minimum az, amit a köztársaság rendőrségétől kaptunk 2006. október 23-án. Azt viszont ne gondoljátok komolyan, hogy az állam azért van, hogy nektek mindent megadjon, de semmit se kérjen. Köcsög állam, beleszól, hogy mit csinálok! Köcsög állam, nem ad pénzt! Az állam arra való, hogy pénzt adjon, toljon mindent a seggünk alá, aztán fogja be a pofáját! Hogyne!

  Ha nem tetszik a rendszer, alapítsatok pártot. Abban nem vagyok biztos, hogy a pártpolitikában ma nem képviselt többség beáll mögétek, talán 1.000.000 89.860 szavazótok sem lesz, abban viszont biztos vagyok, hogy ha itt Dénes Balázs, Istvánffy András, Karsay Dorottya és Papp Réka Kinga kormányozna, az igazi, európai értelemben vett politikai mulatság lenne.

  Félni a legtöbbször az fél, aki félni akar. Azt a bibói közhelyet pedig el lehet felejteni, hogy „demokrata az, aki nem fél”. Akkor minek ordibáltok a mikrofonba egyre hangosabban? Félnétek a csendtől?

  Én is szebb, jobb rendszert akarok! Cseh sört, olcsó magyar bort, mert igazságtalan, hogy az igazán jó borokat, meg az igazán jó szivarokat csak a gazdagok engedhetik meg maguknak! És az állam takarítsa legyen szíves az utcát a házunk előtt!

  Hogy Hvg.hu úrnak/úrhölgynek ezúttal kevesebb értékes munkaórájába kerüljön az oknyomozás, egyes linkeken a sötétben bujkáló, névtelen-arctalan blogger dekonspirálására alkalmas írásokat rejtettem el.