Nem mintha a hírekből, tudósításokból nem lett volna elég meggyőző, mégis a tapasztalat kellett nekem is tavaly október közepén ahhoz, hogy azt mondjam: a zagytározós katasztrófa mind méretében, mind az általa okozott anyagi, szellemi, lelki károk mértékében túltett az utóbbi évtizedek bármely más magyar tragédiáján. Az a 700 000 köbméternyi szar, ami október negyedikén végigömlött majd' 400 lakóépületen, termőföldeken, utakon és folyómedreken, tényleg az egyik legundorítóbb dolog, amit valaha láttam: a fémvegyületek miatt rohadt nehéz, szinte lemoshatatlan, maró sár, mely ráadásul szétterjedve, fákról, állati tetemekről, romos épületekről csöpögve látványban verseng bármely Alien-részben látott horrorkompozícióval. Komolyan gondoltam tavaly, hogy ettől az ajkai térség soha, vagyis belátható időn belül biztosan nem fog nyom nélkül megszabadulni. Most viszont, hogy a napokban megint Devecseren jártam, utóbbi állítást szerencsére kénytelen vagyok felülvizsgálni.

Magyarországon összesen kb. 60 mamutfenyő él. Ez az egyik, itt Devecseren. Bár sok növény kipusztult, az öreg fenyő túlélt. A házat viszont, melynek kertjéhez tartozott, nyom nélkül el kellett bontani.

  Devecser érintett, mélyen fekvő területein mindent ledózeroltak, felszedtek: lakóépületeket, mezőgazdasági épületeket, kerítéseket, utakat. A földet 0,1-0,5 méter mélységben tisztították, majd (mint az a képeken látszik) beszántották. A rekultiváció még nyilván nem teljes, sok helyen inkább sivatagra emlékeztet a táj, de a változás a tavalyi sokkoló képekhez hasonlítva így is szinte hihetetlen.

  Az egykori lakott részek városközponthoz közelebb eső felében már egészen emberközeli a táj; itt alakítják ki a tragédia emlékét őrző parkot. Fákat ültettek, mesterséges tavakat alakítottak ki. A parkot átszelő utak (fehér kaviccsal felszórt sétányok) az egykori utcák nyomvonalán haladnak. Ma reggel hallottam a rádióban, hogy vannak olyan lakók, akik rá sem ismernek házuk helyére, nem is tudják pontosan megmondani, hol volt a kertjük.

A zöld épület az egyetlen, melyet megkíméltek a bontástól: ez az 1910-ben épült régi posta épülete. (Az újat ma adja át Pintér Sándor.)

A régi posta épülete ezentúl tudományos központ lesz. Azért a nagy helyreállítási sietségben egy epic fail befigyel. 

  Így áll tehát a nyolcas út és a városközpont közötti rész ma, 2011 októberében. A helyiek, akik a változást, romeltakarítást folyamatában látták, biztosan nem élik meg katarzisként, de szerintem óriási dolog, ami itt történt. Persze a történet nem lenne teljes, ha a letarolt/emlékparknak alakított pusztaság mellett ne lenne újabb élhető része a városnak.

  Az új lakóépületeket a Sümeg felé eső, magasabban fekvő településrészen alakították ki. Sokszor, sok helyen bemutatták már ezt is, viszont saját szemmel látva ezzel kapcsolatban is szinte csak elismerően tudok nyilatkozni: méltó, szép házak épültek.

  Építésznek, építészcsoportnak (tragédia ide vagy oda) feltehetően nehezen lehet izgalmasabb feladatot találni egy ilyen munkánál: kitalálhat, majd felépíthet egy teljes városrészt. A házakon 10-15 díszítő motívum látható, ezek végtelen kombinációi miatt nincs két egyforma épület a területen.

  Persze még elég steril a környék, a növények hiánya miatt akár lélektelennek is mondható, viszont ez átmeneti. Pár év múlva senki nem fogja érezni, hogy rendkívüli helyzet miatt épültek ezek az új házak.

  Hogy ne legyen annyira szép az összkép, azért elmondom, átmentünk Somlóvásárhelyre is, ahol a település melletti külterületen találni még iszaptól nem mentesített területet, bár gyorsan hozzá is teszem, nem sokat. Az iszap itt már por, melyet felkapva néha vörösen fúj a szél.

  Ha az ember továbbhalad, akkor a termőföldeken megint csak takarított részeket láthat. A Torna patak medrét is egészen helyrehozták.

  Megnyugtató: talán ez a legjobb jelző, ami az ember eszébe juthat a helyzet leírására egy mostani devecseri vizit után. Az okozott lelki kár nyilván nem (vagy lassabban) hozható helyre (nem véletlenül kap sírógörcsöt a rádió reggeli műsorában visszatérő rémálmairól mesélő károsult, aki pedig már mintegy fél éve új házában lakik), de Devecser térsége újra élhető, ennél pedig nincs fontosabb.