A hétfői országgyűlési vitanapon Schiffer András azt mondta: nem lepi meg, hogy Lázár János a vitában „továbbra is azt a bolsevik típusú érvelést alkalmazza, hogy mindenki, aki vele ért egyet, a világos oldalon áll, mindenki, aki a másik oldalon van, az a sötét oldal”. „Kedves Lázár képviselőtársam, ez a típusú érvelés kezd kicsikét unalmassá és silánnyá válni, jó lenne, hogy ha lejönnének erről a típusú gondolkodásról, és arra figyelnének, ami egy-egy kritikai észrevételben elhangzik” – fogalmazott.

  Lázár János visszautasította az LMP frakcióvezetőjének szavait: „Ebben a teremben olyan emberek ülnek – még a szocialisták között is –, akiknek nincsenek ilyen tapasztalatai. Ön az egyetlen, aki tapasztalatokkal rendelkezik a bolsevik mentalitást illetően, családi alapon, úgyhogy azt kérem, hogy ezt hagyja abba!”

  A Fidesz frakcióvezetőjének (ezúttal minden félremagyarázás és manipuláció nélkül) sikerült olyan igazi erkölcsi mélypontot fognia, amilyent az Amerikai Népszava vagy a Barikád legelkötelezettebb publicistái szoktak időről-időre produkálni. A parlament hétfő esti vitájában ismét a vérségi alapú érvelés minősített esete került elő – Lázár János azokról a bolsevik tapasztalatokról beszélt, melyek Schiffer Andrásnak ugye családi alapon vannak meg.

  Az LMP frakcióvezetőjének nagyapja az a Szakasits Árpád, aki a már szabadságától megfosztott Magyarországon volt köztársasági elnök és az Elnöki Tanács elnöke, majd 1950-ben az igazi bolsevikok letartóztatták. Az 1956-ban rehabilitált Szakasits haláláig tagja volt az MSZMP központi bizottságának. Így talán nem túlzás tehát azt állítani, hogy a kedves dédapa legalábbis cimborált a bolsevikokkal Magyarország sokéves elnyomása alatt. Viszont itt most egyáltalán nem erről van szó.

  Azt gondolnánk, a Fidesz politikusai bőven elég olyan támadást szenvedtek el az elmúlt húsz évben, hogy megtanulják: civilizált helyeken nem szokás felemlegetni egymás családjának és felmenőinek legnagyobb hibáit és bűneit sem. Úgy látszik, mégsem. (Ráadásul, ha igazi bolsevik-vadászatba kezdenénk, akkor azért mára a Fidesz padlásán is bőven lenne mit sepregetni.)

  Schiffer András egész egyszerűen a Fidesz konstruktivitását, vitákhoz való hozzáállását kritizálta a parlament előtt. Hogy ebben van némi igazság, az a mai vita tárgyának ismerete nélkül is belátható. Ráadásul mindez pár héttel Kertész Ákos kedves kis jegyzete után volt hallható a parlamentben. A gyűlölködő írót azóta a közvélemény jogos és szinte teljes megvetése övezi, még a hetvenes évek óta folyamatosan nyeregben ülő köztársasági elnökünk is elvenné kitüntetéseit. Természetesen közel sem tartjuk azonos súlyúnak a két ügyet, de Lázár is stigmatizál, és a kormánypárti képviselőktől különösen elvárható, hogy betartsák az emberi normákat.