„Gyurcsány mentelmi joga kiadva” – jelezte tegnap Twitter-csatornáján mind a 273 követőjének Rétvári Bence, forradalmi érzésünk közel teljes. Ám pörgessük vissza a politikai órát péntek estére, amikor történelmi pillanatként maga Haza&Haladás Úr, a magyar bázisdemokraták csillagszemű reménysége, Bajnai Gordon szólalt meg exkluzíve Kálmán Olgának az atv-n, telefonos interjúban, from the USA. A titokzatos háttérember, akiről senki sem tudja mire készül, most megszólal, és állít: „Nincs olyan alap, mely alapján Gyurcsány Ferencet törvénysértéssel lehet vádolni.” „Azok, akik ma tapsolnak Gyurcsány Ferenc lecsukásáért, holnap maguk is áldozatok lehetnek” – és így tovább.
Eltekintve a közel 18 perces interjú mérsékelt habzású demokráciaféltésétől, egy nagy gond biztosan akad vele: Bajnai súlyosan elhallgat.
Ha nem is tudatosan hallgat el Miniszterelnök Úr, de az amúgy mahagónikeménységű Kálmán Olga ezúttal igen kíméletesen csattogtatja csak az ostort, ezért fogalmazzunk úgy: Bajnai éppen a legviszketőbb részletekben engedheti meg magának a némaságot.
Állítása szerint (melyet valamiért – hallgassuk meg! – folyamatosan az elcsuklás és sírásba fordulás szélén billegve közöl Olgával) Sukoró ügyében a valóság az, hogy „Gyurcsány Ferenc mindig, minden részletben törvényesen és szabályosan járt el”. Ennyi, többet nem tudunk meg. Szerkesztő asszony visszakérdésére tán még annyit elárul: a telekcsere ügye nem az ő minisztériumához tartozott, meghallgatásán tehát részletekbe menően (fontos megfogalmazás következik!) nem volt mit mondania, de különben is ő kérte először vizsgálat indítását arról, hogy vajon értékarányos volt-e a telekcsere, innentől pedig ő tiszta, vagyis kopcsándi, szevasztok.
Nos, hogy jobban lássuk, pontosan milyen igazán el nem hanyagolható részletek maradtak ki a beszélgetésből, hívjuk segítségül a Heti Válasz múlt héten megjelent cikkét, melyből egészen jól kihámozható az időrend, ami Sukoró esetében igencsak fontos (ugyanebből a szempontból érdekes olvasmány az LMP honlapján közzétett MNV-dokumentum is):
2007: a Gyurcsány-kormány elfogadja a verseny nélküli földcsere lehetőségét biztosító vagyontörvényt.
2007. szeptember – 2008. február: Joav Blum megvásárol három Pest megyei telket.
2008. május 26.: a kormány a nyilvánosság kizárásával elkötelezte magát az azóta sokat emlegetett amerikai-izraeli befektetőknek.
2008 nyara: az állam erősen felülértékelt áron becseréli Blum három telkét a velencei-tavi területekre.
2008 nyara, még: dönt a parlament, a koncessziós tevékenységekkel (így például kaszinóüzemeltetéssel) tágítja a kiemelt nemzetgazdasági ügyekről szóló jogszabály kereteit.
2009, a kormányfőváltás előtt: gyors kormánydöntés születik a King's City projektjének kiemeltté tételéről.
Ha csupán a fenti eseménysorból nem lenne nyilvánvaló Blumék ügyének titokzatos kezek általi – mondjuk úgy – túlolajozása, akkor vegyük figyelembe, hogy hatályos jog szerint tilos lett volna kiemeltté nyilvánítani az élménypark-elképzelést, mivel az amerikai-izraeli fél nem rendelkezett a pénzügyminisztérium által előírt koncessziós szerződéssel. Az is biztos, hogy a kiemeltté nyilvánítás úgy történt meg, hogy ügyészségi óvások miatt a terület még nem is volt Blumék nevén. Még előbb pedig a 2008. május 26-i eseménnyel kapcsolatban mindenképpen csúnya dolog, hogy a korabeli miniszterelnökhöz felvonuló projektcégek homályos ciprusi offshore-tulajdonosok kezén voltak.
A pénteki, exkluzívnak beharangozott Bajnai-nyilatkozat alacsony színvonalát mutatja, hogy a fenti kérdésekről, felvetésekről, helyzetleírásokról egy büdös szó sem esett 18 perc alatt. Helyette mintegy 6 perc után bekapcsol a turbó, és közepesen megkomponált publicisztikai szöveget kapunk arról, hogy Sukoró tárgyalása a cirkusz szerepét kívánja betölteni az ország nyilvánossága előtt, ahol „sokan kifejezetten gyűlölik Gyurcsány Ferencet politikusi tevékenysége miatt”, és ahol egyre inkább „politikai nyomásra” működik a bíróság.
*
Nos, ha léteznek is olyanok, akik gyűlölik Gyurcsány Ferencet, akkor most jelzem, ennek az érzésvilágnak a világon semmi értelme sincs, ennek alátámasztására 100 közéleti elemzés és moralizáló kispubli helyett ajánlom saját pénteki posztomat, mely egyszerű képválogatás alapján talán látszik: ez az ember a jelek szerint semmilyen erőt nem képvisel, néhány szerencsétlen fanatikuson kívül mindenki leszarja, és feltehetően a saját pártja is csak adatvédelmi és anyagi okokból engedi testén belül létezni platformnak nevezett privát játszóterét.
Bajnai Gordonról zárszónak csak annyit, hogy sokan hajlamosak túlhype-olni személyét és tevékenységét, pedig ne feledjük, úgy volt képes szakértői válságmenedzser kormány címke alatt bevonulni a magyar politika rövidtávú emlékezetébe, hogy közben egyik miniszterét Draskovics Tibornak, a másikat Szekeres Imrének, a harmadikat Kiss Péternek hívták. A fejlődés legkisebb esélyét kizáró HR-döntések utáni közel nulla mozgástérben végigvitt valóban nem túl gáz, de hát az előzmények után mégiscsak langyos kormányzástól kéne nekünk most tiszteletből hanyatt vágódni? Tisztelegni a szakértés mítosza előtt? Na ne. Vagy akár Bajnai, mint sikeres üzletember előtt? Erről csak Kínaiék egy kerekre sikerült korabeli blogbejegyzése bír az ember eszébe jutni, miszerint „Hiába a sikeres üzletember imidzs, azt mindannyian tudjuk, hogy Bajnai és cégei nem abból gazdagodtak meg, hogy feltalálták a vízzel hajtott autót vagy a faszon hegedülő okostelefont, eladtak belőle egy csomót, felvásárolták a szilíciumvölgyet és a svájci óraipart, majd szétszopatták Soros Györgyöt valami határidős ügylettel. Nem, Bajnai körül ügyes privatizációs megoldások, állami megrendelések, oda- és visszabérlések savanyú bűze terjeng.”
Mindezek ismeretében gondoljuk ismét végig a sukorói ügyet és Bajnai személyét. Az együttgondolkodáshoz cégünk a Kovbojok zenekar Mulatós c. számát ajánlja.
