Túl könnyű az angol, ezért nem ezzel kellene kezdeni a nyelvtanulást – áll egy oktatási államtitkárság által elkészített stratégiatervezetben, amely az Origo birtokába került. Hüledezve állunk a nyelvtanulást érintő kormányzati tervek előtt, amelyek mintha szándékosan szembemennének a leginkább logikus, pofonegyszerű stratégiával: minden magyar tanuljon meg elfogadható szinten angolul, és az összes többi nyelv csak ezután jöjjön. Ez a 21. század, csókolom.

  Pár hete írtunk arról, hogy eltörölné a kormány a középiskolákban a nyelvi előkészítő, úgynevezett nulladik osztályokat; három nyelv tanulását tennék kötelezővé a nyolcosztályos gimnáziumokban; a felsőoktatásba való bejutást pedig nyelvvizsgához kötnék. Feltettük a dilemmát: „érdemes lenne átgondolni, mi a fontosabb az egyénnek: tárgyalóképesre fejleszteni egy vagy két világnyelvet, melyből a gimnáziumi tanulmányok végén nyelvvizsgát szerezhet, később pedig nemzetközi cégeknél kamatoztathat; vagy megosztani a figyelem véges mennyiségét, és három-négy nyelvet beszélni olyan szinten, amivel épp' hogy nem adják el az embert külföldön.” Naná, hogy az előbbi. És az az egy nyelv a nagy többség számára legyen az angol.

  Ehhez képest a most kiszivárgott tervezet hajmeresztő javaslatokat tartalmaz: „szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból. Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni”; „célszerű olyan nyelvet választani, amelynek strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható, és egyenletes megterhelést jelent a tanulása (például neolatin nyelvek)”.

  Kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy Hoffmann Rózsa tiszteletreméltó franciatanárnői ambíciói és érzelmei állnak a stratégia mögött: a saját köreinek preferenciáit szeretné ráerőltetni az egész országra, amelynek fiatal és idősebb nyelvtanulói pontosan tudják, mely nyelveket kellene mindenképp megtanulni, és melyek azok, amelyek speciális munkakörben jól jönnek, vagy amelyeket esetleg hobbiból, kulturális érdeklődésből érdemes megtanulni. Én párhuzamosan tanultam meg gyerekkoromban németül és angolul (utóbbinak jóval nagyobb hasznát veszem ma), és belekóstoltam a franciába is, amit szeretnék majd a jövőben erősíteni. Hobbiból, érdeklődésből. De az egész ország számára az lenne a fontos, hogy legalább a konyha angolt beszélje mindenki. Ez nem hobbi, hanem nemzetstratégia kérdése.

  Hoffmann jobbkeze, Dux László helyettes államtitkár is ugyanazt az agendát tolja: „Ha valakit korábban megtanítanak egy másik nyelvre, akkor szinte észre sem veszi, hogy mellette az angolt is meg tudja tanulni - azért, mert az informatikától kezdve a nemzetközi zenei életig és a molekuláris biológiáig szinte sajnos csak angol szavakat használunk”. Mi az, hogy sajnos? Nos, vajon mi az oka, hogy az informatika, a popkultúra és a természettudományok nyelve elsősorban az angol? Talán mert így alakult a világ az elmúlt száz évben. Értem én, hogy a kormány szeretne végre egy saját tengelye körül forgó országot, csak nehogy a centrifugális erő kirepítsen innen mindenkit, aki szeretne lépést tartani a világgal.