Munkája végeztével egyhangúlag fogadta el jelentését az államadósság növekedését vizsgáló albizottság. A konszenzus értékéből azonban sokat levon, hogy az LMP és az MSZP nem vett részt a munkában, nem delegáltak tagot a grémiumba. Így aztán nem meglepő, hogy a jelentés azt állapítja meg: az államadósság növekedéséért a szocialisták a felelősek.
Az államadósság komoly dolog. Az adósság csökkentéséért folytatott küzdelem is az, így jó szívvel tudjuk támogatni. Éppen ezért nem örülünk neki, ha az ezzel foglalkozó országgyűlési testület vizsgálatának és jelentésének egyoldalúsága biztosan nem járul hozzá a felelősebb politizáláshoz.
Az nem kérdés, hogy az államadósság növekedésének fő felelőse a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány (a Bajnai-kormány iderángatása kevésbé fair, az ő idejükben egyáltalán nem romlott a költségvetés helyzete), azonban ez a felelősség politikai és nem büntetőjogi. Szijjártó Péter azonban jogi felelősségről is beszélt, igaz, hozzátette: „Tisztában vagyunk azzal, hogy a jogszabályok nem lehetnek negatív módon visszahatók. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy ezeknek a döntéseknek a hatásai nemcsak máig érződnek, hanem az elkövetkező generációk életére is kihatnak. Egy ország eladósítása a soron következő nemzedékek jövőjének eladósítását is jelenti.”
Jogi felelősségről akkor lehet szó, ha az akkori jogszabályokat megsértő döntések vezettek az adósság növekedéséhez, ehhez azonban bizonyítani kell a szándékosságot vagy a gondatlanságot, ami aligha lesz egyszerű (még ha az őszödi beszédben Gyurcsány valóban tesz is beismerés-gyanús kijelentéseket: „Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi.”). De ha mindenképpen ezt erőltetjük, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy bűnrészes-e az adott időszak ellenzéke, aki egyrészt megszavazta az egyik fő államadósság-generátort, az első száznapos programot, másrészt nem azt mondta, hogy ne legyen 13. havi nyugdíj, hanem azt hogy legyen 14. havi is (miközben persze az államadósság növekedését is kritizálta). Ugyanígy felmerül az az önkormányzataikat reménytelenül eladósító vezetők, például az esztergomi Meggyes Tamás felelőssége, hiszen az önkormányzati adósság is része az államháztartás adósságának.
Könnyen lehet, hogy a jogi felelősség emlegetése csak mellékszál, és a Fidesz államadóssággal kapcsolatos vizsgálódásának az a célja, hogy még jobban a szocialistákra égesse az eladósítás (politikai) bűnét és emellett előkészítse a terepet az új alkotmányba foglalt adósságkorlátot részletező, a jövőbeni eladósodást akadályozó jogszabályoknak. Ez lenne a szimpatikusabb út: súlyos politikai bűnökért súlyos politikai büntetés. Afféle politikai Creative Commons: nevezd meg a felelőst, és add tovább a hírét.