Eltörölné a kormány a középiskolákban a nyelvi előkészítő, úgynevezett nulladik osztályokat; három nyelv tanulását tennék kötelezővé a nyolcosztályos gimnáziumokban; a felsőoktatásba való bejutást nyelvvizsgához kötnék – derül ki a nyelvoktatási tervezetből az [origo] értesülései szerint. A nulladik osztályos program a maga nemében egyedülálló, hiszen aligha akad más lehetőségük a még friss agyú tizenéveseknek, hogy kizárólag a nyelvtanulásra koncentráljanak, méghozzá az állam költségén. A nulladik osztályokba felvételt nyert diákok az első évben heti legalább tizenegy órában tanulhatnak egy idegennyelvet, emellett minden más tantárgyat csak minimális, szinten tartó jelleggel vesznek. A tervezeten dolgozók szerint az elképzelés, és az azóta kifutott négy évfolyam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Saját tapasztalataim cáfolják a fenti megállapítást: egy, a programban résztvevő, angolul tanuló osztály diákjai egy vidéki iskolában érettségi előtt próbáltak meg nyelvvizsgát tenni. A harmincfős osztály nagy része sikeresen átesett a komplex középfokú megmérettetésen, néhányan a felsőfokú papírt is bezsebelték. Ezzel szemben az egyszerű négyéves angol képzésben tanult társaik alig fele mert nekivágni a felvételinél egyébként pluszpontot jelentő nyelvvizsgának. A próbálkozók mintegy kétharmada szóbelizett sikeresen középfokon, az írásbelin már többen elhasaltak. Felsőfokú papírt összesen ketten szereztek.
A négyéves képzésben nemhogy a nyelvvizsgához, de már a használható, vállalható nyelvtudás megszerzéséhez is különtanárra van szüksége annak, aki komolyan veszi a nyelvet. Ezt persze nem mindenki tudja megfizetni, és a szintén nagyon drága nyelvvizsga még így sem garantált. Ezzel szemben az ötéves képzésben résztvevők zöme azt állítja, csak egyszer-egyszer van szüksége magántanár segítségére.
A kiemelt első nyelv mellett minden középiskolában kötelezően választható legalább egy másik idegennyelv. A választék területenként eltérő, de régóta listavezető a német és a francia nyelv. A második nyelvet az ötéves és a négyéves képzésben egyaránt heti három órában tanulják. A tapasztalatok alapján a második nyelvből csak azok tesznek szert értékelhető tudásra, akik a kötelező iskolai mellett más tanulási lehetőségeket is kihasználnak, vagy a középiskola előtt nemzetiségi általános iskolába jártak. Ez nem lehet kizárólag a gyenge tanárok sara: a túlzsúfolt órarendek, a diákok túlzottan megosztott figyelme ugyanilyen kártékony ilyen szempontból.
Kevés olyan tinédzser akad, aki az iskola és egyéb elfoglaltságai mellett egy harmadik nyelv megtanulására is vállalkozik. A legtöbb oktatási intézmény erre délutáni szakkör keretében biztosít lehetőséget, de a tehetősebbek – a hatékonyabb tanulás, a kézzelfogható eredmények érdekében – magántanárokat keresnek. Elenyésző azok száma, akik az ilyen mérsékelt intenzitású kurzusokból használható tudást nyernek.
Érdemes lenne átgondolni, mi a fontosabb az egyénnek: tárgyalóképesre fejleszteni egy vagy két világnyelvet, melyből a gimnáziumi tanulmányok végén nyelvvizsgát szerezhet, később pedig nemzetközi cégeknél kamatoztathat; vagy megosztani a figyelem véges mennyiségét, és három-négy nyelvet beszélni olyan szinten, amivel épp' hogy nem adják el az embert külföldön. Ebből a tudásból persze nehezebb nyelvvizsgát produkálni, és az önéletrajzon sem dob sokat. Az alapfokú nyelvvizsgákat ma már szinte sehol sem veszik figyelembe. A legtöbb cégnél egy-két nyelv magas szintű ismeretét várják el a dolgozóktól, ahol ennél többet, az már speciális kategória. Arról pedig ne is beszéljünk, mikor jutna minderre ideje egy jó tanulónak.
Nem ártana figyelembe venni a készségeket, a nyelvérzéket is: nem mindenki tud megküzdeni a lingvisztika bonyolultabb nyelvtani szabályaival, főleg, ha egyszerre németre, angolra, spanyolra és franciára kell koncentrálnia. A tehetség hiánya törvényileg nem befolyásolható, a tanulmányi átlagot viszont jelentősen ronthatja, ami a továbbtanulni vágyóknak nem kedvez. És miért zárnánk ki valakit a felsőoktatásból, csak mert nem áll rá az ajka egyszerre három-négy idegennyelvre?
Az ötéves képzés eltörlésével tehát kiváltsággá válna a minőségi nyelvtanulás, a tehetősek kezébe kerülne a használható nyelvtudás megszerzésének lehetősége. Ennek folyományaként kevesebben kapnának nyelvvizsgát, ők nem jutnának be az egyetemekre, később nemzetközi cégek felsőbb pozícióiba vagy külföldi munkahelyekre.
Hogy a neolatin nyelveket, például a spanyolt és a franciát előnyben kellene részesíteni az angollal szemben, az egész egyszerűen nonszensz. Persze a spanyoltanárok örülnek, de hogy mihez kezdene később egy hallgató például az orvosi, a műszaki egyetemen, vagy a menedzserképzésben megfelelő angoltudás nélkül, arra valószínűleg Hoffmann Rózsa maga sem tudja a választ.
