A kirgiz-üzbég konfliktusról szóló helyszíni riportunk első részének folytatása.

  Termékeny völgy és vízhiány

  A legnagyobb probléma a Fergana-völgyben mindig is a víz és a föld szűkössége volt. Üzbegisztán területileg nem sokkal nagyobb, mint Kirgizisztán, de 25 millió lakosa van. Nem tudja fenntartani a lakosságát, mert nincs hozzá elegendő földterülete. Nagy demográfiai probléma az üzbégek számára, hogy ezt a nagy lakosságot földdel és vízzel ellássa, ezért elengedik őket. Az üzbég családokban vidéken általában 5-10 gyerek van, ezért a népességük folyamatosan növekszik.  

  A tavalyit megelőzően már két etnikai konfliktus volt a Fergana-völgyben. Az első a kilencvenes évek elején az üzbégek és a kurdok között, majd a kilencvenes évek végén az üzbégek és a kirgizek között. Minden konfliktus a víz és a föld problémájából indult ki. A problémát a Fergana-völgyben a túlzsúfolt, különböző etnikumú közösség jelenti. 

  Az üzbégek lassan, de folyamatosan telepednek be a kirgiz területekre. Az itt élő kirgizek nagy része ugyanis Oroszországba vagy Kazahsztánba ment dolgozni. A második forradalom után erősödött a földhiány okozta nyomás. Sokan északra költöztek a déli területekről, ahol még van szabad terület. A határ menti területek kirgiz oldalról elnéptelenednek, és a helyükre nagy számban üzbég és tadzsik betelepülők érkeznek. Ezzel gyakorlatilag a határokat is megváltoztatják, ami nagyon veszélyes, de senki nem gondol bele komolyan.

  Gazdaság, vagy korrupció?

  Kirgizisztánban a társadalom súlyosan kettészakadt: létezik egy szűk, nagyon gazdag réteg  (200-300 család) akik a drogüzletből milliárdokat szakítanak le, és a maradék ötmillió, egy nagyon szegényekből álló réteg, akik a falvakban középkori körülmények közt tengetik mindennapjaikat növénytermesztéssel és állattartással. Az országban nincs középosztály, mivel aki megfelelő képzést szerez, azonnal elhagyja az országot (Oroszországba, Kazahsztánba), ahol sokkal jobbak a megélhetési körülmények. 

  Jelentős az Afganisztánból származó drogok kereskedelme is, mivel az Oroszországba és Ukrajnába jutó kábítószer egyik fő útvonala keresztülmegy az ország déli területein (a Fergana-völgy határán). A mélyszegénység határán tengődő emberek pedig egy kisebb köteg pénz ellenében fedezik, sőt segítik a szállítmányok biztonságos útját. 

  Egy nemzetközi szervezet által készített felmérés szerint Kirgizisztán az elsők között van korrupciós szint tekintetében. A megvesztegetés jelen van a kórházakban, az oktatásban és az olyan területeken is, ahol a kormány hatalma meggyengült. Kirgizisztánban még mindig él az öregek tanácsa a vidéki területeken. Az emberek közötti vitákat nagyrészt ők rendezik. Ők is lefizethetőek. A komolyabb jogi döntéshozatalban nem vesznek részt, de kisebb ügyekben jogilag alátámasztottan döntő szavuk van. A társasházi közösségek által választott képviselők is mind korruptak. 

  A kormányzat tett ugyan lépéseket a korrupció ellen, de csak alacsony szinten, nem sok eredménnyel. A korrupció annyira beépült az itteni emberek életébe, hogy már teljesen hozzászoktak, nem jelent igazi problémát a számukra. Az óvodába és iskolába is csak fizetés ellenében veszik fel a gyereket. A munkahelyért is fizetni kell (meg kell venni a pozíciót, és utána folyamatosan le kell adni a százalékot), még a szerelőket is le kell fizetni, ha valami elromlik. Az egyetemek nagyrészt fizetősek, de a vizsgák ingyenesek. 15 éve a legjobban fizető állás a vámos volt: ötezer dollárba került egy állás, de az ára mostanra jóval magasabb lett.

  A megbékélés esélyei

  Az emberekben manapság nem érezhető a bosszúvágy. Legtöbben sorsként, végzetként fogják fel a történteket. Azok közt, akik közeli családtagot veszítettek el, természetesen lehet valamilyen visszavágási szándék.

  A helyi szakértők szerint, ha  egy olyan provokáció most érkezne, mint ami az eseményeket kirobbantotta, az ma már nem működhetne, mert az emberek belefáradtak a harcba. Az átlagember csak békében akar élni, felnevelni a gyerekét, vezetni az üzletét, nem akar háborúskodni. De 2-5 év múlva talán jobban hatna rájuk az ilyen provokáció, mivel akkorra azok a tinédzserek, akik a júniusi események során szenvedtek, felnőnek és akár fegyvert is foghatnak. Néhány év múlva tehát ismét égető kérdéssé válhat az etnikai ellentét. Éppen ezért most lenne esély azt megelőzni. Ha gazdasági fejlesztésekbe kezdenének, leginkább a kisvállalkozások terén, valamint az oktatásra is nagyobb hangsúlyt helyeznének, megelőzhető lenne, hogy egy hasonló provokáció támogatókra találjon a jövőben. Ha azonban a térség továbbra is politikai manipulációk és harcok színtere marad, akkor könnyen kiújulhatnak az ellentétek a bosszú miatt.