Magyarországon utasítják el a legtöbben a vállalkozókat és itt vannak a legkevesebben, akik elismeréssel tekintenek rájuk – derül ki az OECD legújabb vonatkozó felméréséből. Ez az attitűd nyilvánvalóan negatív minden piacgazdaság számára, de Magyarországon – szavakban legalábbis – szinte minden politikai erő a kis- és középvállalkozásokra akarja alapozni a fejlődést. Ha nem valós a társadalmi beágyazottság, és a politikusok ígéreteit nem kísérik intézkedések, akkor senkit nem fog érdekelni, hogy az LMP zöldebb vállalkozásokról, a Jobbik magyarabb vállalkozásokról, a Fidesz erősebb vállalkozásokról beszél és valamit még az MSZP felől is hallhatunk. Megfelelő gazdaságpolitika és intézményrendszer nélkül esélye sincs a valóban erős, hatékony, neadjisten adófizető KKV-bázisú középosztály létrejöttének. De ez még mindig nem elég.
A kocka most legyen az embereknél, vállalkozóknál és nem vállalkozóknál: ki-ki miért indít vagy nem indít bizniszt, ki-ki miért szereti vagy utálja a vállalkozókat. Egyébként kézenfekvő: az első könnyen tapasztalható probléma a jó öreg beidegződés arról, hogy aki vállalkozik, az lop (csal, hazudik). Ez a mentalitás talán a legkárosabb és legdemotiválóbb az összes közül, hiszen alapvetően megkérdőjelezi a vagyonszerzés létjogosultságát, a kapitalizmus alapját. Sokan hajlamosak ezt egyszerűen a sok izzadtságszagú kádárista beidegződés egyikeként beállítani, pedig ez maximum féligazság.
Mert sajnos tényleg elegen lopnak. Ha a nagypályásokat nézzük, elég a csodálatos és mintaszerű kilencvenes évekbeli magyar privatizációra, vagy a gazdasági liberalizmus nevében fellépők állam körüli bizniszeire gondolnunk. Az átlagos magyarországi kisvállalkozások, kisiparoso esetében leginkább a hazánk Bach-korszak óta kedvelt lopási formájával találkozhatunk, ez pedig az adócsalás, járulékcsalás. A minimálbéres vállalkozók igen elterjedt elegáns gyakorlata jogosan visszatetsző – és kontraproduktív - a tisztességesen adózó alacsony bérűek és a rengeteget adózó magas jövedelműek szemében is. Ez is lopás.
Egyáltalán nem megbélyegezni akarom sarki zöldségeseinket és baráti burkolóinkat, hiszen adófizetéssel talán egyáltalán nem menne. A horribilis adó- és járulékterhek mellett rengeteg vállalkozás egyszerűen nem tud mást tenni. Mindemellett persze szép számmal vannak olyan vállalkozók is, akik mindent nagyon korrekten intéznek, amivel pedig esetleg hátrányba kerülnek – a verseny is torzul.
Pontosan emiatt tűnik önmagában kiváló ötletnek az egykulcsos adó bevezetése: remény, hogy végre a még létező jómódú vidéki és pesti középosztály magános része is beszáll a közteherviselésbe. Pártunknak és kormányunknak ugyanakkor látnia kell, hogy rendes járulékreform nélkül a 16 százalék se ér sokat. Ez esetben a flat tax valószínűleg csak az alacsony jövedelműek szívatására jó, amit középtávon sem fog kompenzálni a csilliónyi új munkahely, meg a szuper növekedés. A tisztességtelenséggel erősen összefügg a másik széleskörűen tapasztalható jelenség, ami egyszerűen az irigység. Olyan nagyon nem kell ragozni, nem magyar, nem új jelenség, viszont a lopás sztereotípiája miatt ez is felerősödik, és a jelenségek kölcsönösen erősítik egymást. Ez legalább működik.
Van egy alapvető értetlenség, nemtudás is a többségi társadalom részéről a vállalkozókkal szemben. Főként értelmiségi dilemma ez, sokan egyszerűen lenézik a vállalkozókat, mert a vállalkozó tulajdonképpen egy zöldséges vagy autókereskedő. Az ilyen szemlélet két oldalról is butaság, hiszen fontosak jó zöldségesek is, cserébe egy vállalkozó nem feltétlenül zöldséges. Igenis szükség van arra, hogy az értelmiség is vállalkozzon, kellenek az innovatív startupok, a webes és technológia kiscégek, megújuló energiával, orvostudománnyal, egyéb tudásintenzív iparágakkal operáló KKV-k. Akik mellesleg egyszer majd nagyobbak lehetnek. Szeretném remélni, hogy a tudásalapú gazdaság nem csak multiknál dolgozó mérnökök és titkárnők ezreit jelenti.
Nem mindenki számára egyértelmű egyébként a vállalkozások társadalmi hasznossága és elfogadottsága sem. A vállalkozás természetesen pénzvadászat, de – ha tisztességes - ez a pénzvadászat igazából az egész társadalomnak jó. Közjó, kapitalizmus, ilyesmi. A jó vállalkozások a hazát is szolgálják. Sztereotípiák garmada veszi körül kis- és középvállalkozásainkat, és ez legalább olyan fontos, mint a gazdasági vagy intézményi környezet. Sírásnak helye mindezek ellenére nincs, mindez csak a tisztességes vállalkozások segítségével változhat meg.
