Fárasztó hete lesz a megbolondult gitárzenék kedvelőinek, hétfőn a Hatebreed lép fel Budapesten a Dürer kertben, kedden a Corrosion of Conformity az A38-on, szerdán a Black Label Society a Petőfi Csarnokban, pénteken pedig a Monster Magnet Sopronban, a Volton. Aki szereti mindet és sok pénze van, indulhat a sportorvoshoz erőfelmérés céljából.
A Hatebreedet 2004-ben, a Sportszigeten látta igen széles közönség, mivel a Tankcsapda és a Slipknot előtt léptek fel. Bazi nagy tömeg volt, mi valahol a szobroknál álltunk a színpadtól balra, mozdulni is alig lehetett, és akkor feljött a színpadra Jamey Jasta és tánczenekara. Kidugta fejét a napra az egy gumiszobában elférő magyar hardcore underground rajongóinak kemény magja, és elvegyült az ártatlan Slipknot- és Tankcsapda-fan népek közt, akik közül a fiatalabbakat jobb esetben édesapjuk, rosszabb esetben az anyjuk kísért el életük egyik nagy eseményére. Nem sejtették, hogy épp nyolc hónapja jelent meg a The Rise of Brutality. Mi csak oldalt bólogattunk erősen, összefont karokkal. Most a Hatebreed nem érkezik új anyaggal, mivel utolsó lemezei 2009-ben jelentek meg, nevezetesen a feldolgozásokat tartalmazó For The Lions (nem semmi élmény hatebreedesítve hallgatni Slayert, Metallicát, Sepulturát, Crowbart, Madballt, stb-t), valamint a nemes egyszerűséggel a zenekar nevét viselő ötödik stúdiólemez. A Hatebreed egyszerű, mondhatni tuskó, orrba nyomós, felvillanyozóan energikus zenét játszik, a HC-mezőnyre jellemző, kicsit kamaszos világlátású szövegekkel, csakazértis-etikát hirdetve a csúnya, hazug világgal szemben, az őszinteség, barátság, egyenesség jegyében, szemet szemért, fogat fogért alapon, megváltás nélküli sziszifuszisággal.
Az ugrálós-bólogatós este után punkos este köszönt ránt, a Corrosion of Conformity ugyanis nem a későbbi, Pepper Keenan-fémjelezte doom metálos-stoner rockos felállással érkezik hozzánk, hanem a korai idők ajtóberúgó megoldásaival. Az észak-karolinai banda 1982-ben akakult meg, eleinte hardcore-punkot toltak, aztán eluralta a terepet Pepper Keenan, aki eleinte másodgitárosként csatlakozott az együtteshez. Vele készült el a Deliverance, a COC legsikeresebb, elszállós-lassulós lemeze. Később Keean csatlakozott a Down szupercsapatához (ami 2009-ben járt nálunk). Mostanában a korai idők Animosity-album által fémjelzett zenéjével érkeznek hozzánk Keean nélkül, aki egyébként nem vált ki az együttesből, és tervez a COC-cal egy Deliverance-féle anyagot.
Szerdán Zakk Wylde ultrabrutálnak tartott blues metálos együttese lép fel, akik már egyszer majdnem eljöttek hozzánk, csak akkor valamiért elmaradt a koncert. A Black Label Society nem gyakran hagyja el Amerikát. Zakket Ozzy Osbourne fedezte fel, egy klubban látta gitározni a benzinkutas metálost, meg is hívta a zenekarába. Ha az asztalra kellett csapni a kiadónál, Zakket küldte. Sajnos ma már nem ő Ozzy gitárosa, hanem egy ifjú görög titán, nekünk is őt kellett elviselnünk az októberi Ozzy-koncerten. Zakk nagy sörivó, és már-már a pózerság határát súrolja zenei hovatartozását kissé túlhangsúlyozó öltözete, láncokkal, BLS-felvarrókkal, stb. De hát hogy nézzen ki egy ilyen banda? Lemezei grafikáit felesége rajzolja. Az első négy lemez, élén a Sonic Brew-val hibátlan, az utolsók már nem túl meggyőzőek (habár mindegyik ugyanaz a száraz bluesos metál lenne), a legújabb akusztikus lemez, a The Song Remains Not The Same viszont igen jó. Sajnos az első lemezekről állítólag nem fognak most játszani semmit. Kár, mert lehet, hogy otthon, a szomszéd faluban már a könyökén jönnek ki azok a dalok mindenkinek, mi meghallgatnánk élőben őket szívesen. Zakk volt egyébként az, akivel Ozzy önéletrajza szerint Prágában bepótolt egy régi sztárallűrt: elmondta neki, hogy még sosem dobott ki tévét az ablakon. Zakk biztatására megtette, majd Ozzy bekuporodott a tévé helyére, Zakk pedig leült a kanapéra, és kapcsolgatta Ozzyt.
Pénteken pedig a hetvenes évek space rockjában és képregényvilágában bennragadt stoner rockos Monster Magnet érkezik hozzánk, nem először, mostanában szinte évente egyszer megjelennek errefelé. Dave Wyndorf a klasszikus megmondóemberes rockerek közé tartozik, New Jerseyről osztja a népet és stíröli a nagycsöcsű csajokat. A régen vékonyka énekes-gitáros ma már kissé megtestesedett, mondhatni kétszer olyan széles lett, mivel leszokott a drogokról. Hát, valamit valamiért. A Monster Magnet úgy működik, hogy kiadnak egy terpesztős-zakatolós lemezt, majd egy elszállósat. Ahogy öregszenek, úgy lassulnak, a legújabb Mastermind a ráérősség netovábbja.
