A Népszabadság keddi számában interjút közölt Szalai Erzsébettel a mai fiatalság helyzetéről. A nol.hu-n olvasható változat valamiért megváltozott a nyomtatott kiadáshoz képest, kikerült belőle például Orbán Viktor mint ellenségkép, de cserébe kaptunk Milla-csoportot és 4K!-t.
Népszabadság:
- Ha nem beszélhetünk generációról, hogyan jöhetett létre néhány éven belül több nagyobb társadalmi, politikai szerveződés generációs alapon, így például az LMP, a Jobbik vagy a legújabb, a sajtószabadságért-mozgalom?
- Azért, mert új helyzet van. Az értelmiségi fiatalok megijedtek attól, hogy a rendszerváltás vívmányai csorbulnak. Ettől még nem szerveződnek generációvá, legfeljebb akkor, ha az értelmiségen kívül szélesebb társadalmi réteget is meg tudnak szólítani. Ugyanakkor a másik hiányzó „láb”, a közös ellenségkép is kezd kirajzolódni, legalábbis a mozgalomcsíráknál, Orbán Viktor személyében. Az LMP és a Jobbik kétségtelenül generációs alapon szerveződött, utóbbi népszerűbb, mert a problémákra látszólag pofonegyszerű válaszokat ad. A baloldali, zöldmozgalmak nehezebb helyzetben vannak:ők felismerték, hogy a fennálló társadalmi működési mechanizmusokkal kell felvenniük a harcot, azok viszont nemzetköziek.
nol.hu:
- Ha nem beszélhetünk generációról, hogyan jöhetett létre néhány éven belül több nagyobb társadalmi, politikai szerveződés generációs alapon? LMP, Jobbik, sajtószabadságért-mozgalom?
- Az empirikus felvétel lebonyolítása óta valóban sok tekintetben új helyzet állt elő. Ennek lényege, hogy az utóbbi egy-két évben több kísérlet is indult a fiatalság generációs megszervezésére, ezek a kísérletek azonban politikai szempontból legalábbis kétpólusúak. Egyik oldalon a Jobbik, a másik oldalon az LMP. Előbbi vonzása eddig azért is volt erősebb, mert a társadalmi kihívásokra adott válaszai könnyen érthetőek, sőt a végletekig leegyszerűsítettek. Ezek lényege, hogy a mindezidáig uralkodó kommunista elitet egy cezúraszerű aktussal nemzeti érzelmű vezetőkre kell cserélni. Az LMP viszont a nemzetközi kötődésű alterglob mozgalmakból nőtt ki, ezért vezetői és tagságának valamint szimpatizánsainak nagy része ha nem is mondja ki, de legalábbis sejti, hogy fő ellenfele nem elsősorban ez vagy az a konkrét elitcsoport, hanem döntően az újkapitalista társadalmi rendszer működési módja, és az azt irányító logika. Megszemélyesíthető ellenségképeik ezért jóval halványabbak, üzeneteik nehezebben kommunikálhatóak. Ami a szabadságjogokért tüntető Milla-csoportot vagy a 4K!-t illeti: létrejöttük azt jelzi, hogy a diktatúra árnyékának megjelenése minden korábbinál erősebben képes mozgósítani a fiatalságot. Ezen belül is elsősorban az általam vizsgáltnál egy negyed korosztálynál fiatalabbakat, vagyis eszmélni már a polgári demokráciában kezdő 80-as évek szülötteit. És a Fidesz vezette kormánykoalíció diktatúra-arcában nekik már megszemélyesíthető ellenségképük is van.
A Facebook generációról szóló tanulmányának kapcsán kérdezte a lap munkatársa a szociológusnőt, aki a tapasztalatainak részeként meglehetősen vaskos, politikát érintő következtetéseket is levont. A beszélgetés a fiatalok lázadása vagy nem lázadása körül forgott, s mint kiderült, a mai 25-35 év közötti fiatalok nem tudják megfogalmazni saját identitásukat, így nem is szerveződtek generációvá. De van remény, hisz „Ami a szabadságjogokért tüntető Milla-csoportot vagy a 4K!-t illeti: létrejöttük azt jelzi, hogy a diktatúra árnyékának megjelenése minden korábbinál erősebben képes mozgósítani a fiatalságot. … a Fidesz vezette kormánykoalíció diktatúra-arcában nekik már megszemélyesíthető ellenségképük is van.” A print lapban nem is kertel a kérdezett, hogy kiben személyesíthető meg az ellenségkép: Orbán Viktor személyében.
Nos, nem tudom, hogy például a csillámfaszlámák miféle veszély árnyékát vetítik a magyar égboltra, de az tény (ha ragaszkodunk a Facebook-mércéhez), hogy több, az 1 millióan a… csoportokat karikírozó fiatalt mozgattak meg, mint ahány mozgalmárt a 4K!. Az Ifjúság 2008 gyorsjelentése, 2000 óta markáns kilengéseket nem mutató, egyenletes érdektelenséget jelez a fiatalok politikai aktivitását illetően. A kutatás szerint 2004-ben és 2008-ban is igazolható az a nemzedéki sajátosság, miszerint a fiatal korcsoportok körében szignifikánsan magasabb a jobbközép és jobboldali orientációjúak együttes aránya. Ha elfogadjuk, hogy ezek kulturálisan megalapozott, mélyen gyökerező meggyőződések, akkor kétséges, hogy a mindennapjait jelentősen nem befolyásoló ügyek, (az új médiaszabályozás, alkotmányozás), vagy akár egy miniszterelnök személye (Gyurcsány Ferenc, Orbán) kibillentenék őket ebbéli alapállásukból.
Módszertani okokkal ugyancsak nehezen magyarázható, hogy miért említi Szalai az átírt cikkben a Milla-csoportot, hiszen az a kezdeti sajtószabadságos fókuszának elvesztését követően sok minden ellen/mellett demonstráláló (roma honfitársak, BM-esek, tűzoltók, Scmitt Pál aláírása), kiábrándult emberek nagy olvasztótégelye lett, ami Bauer Tamástól a radikális egyetemistákon át a Népszava-előfizető nénikig elég széles spektrumot fed le. Döntően fiatalok gyűjtőhelyének biztosan nem mondanám.
Gyanús, hogy a kutatási eredmények végkövetkeztetését befolyásolhatta, hogy a kormányváltást követően Szalai Erzsébetet az elsők között nyugdíjazták az MTA Politikatudományi Intézetében.