A terézvárosi önkormányzat épületén a kurzusváltásból csak annyi látszott, hogy a „nyugdíjasbarát önkormányzat” molinót, felváltotta a „zöld start program” molinó. A jobboldali vezetésű kerület elöljárói a „rendezett területek” és „felújított és bekerített parkok, játszóterek” szlogenjeit rakták első helyre a drapériákon. Ezért is érthetetlen, ki és miért engedi át a Hunyadi tér közterületét a vadpiacozás alkalmi kofáinak. Érdekes és talán nem véletlen egybeesés, hogy a Verseny utcai piac felszámolásától datálhatóan, először csak szombatonként jelentek meg az alkalmi árusok az őstermelői piac, és vásárcsarnok közvetlen közelében, az '56-os emlékmű környékén. Mára mindennapos látvány lett a nyilván engedély nélküli zsibvásár a fák lombjai alatt. A padokon akkurátusan kikukázott apró lomok, régi szekrények mélyéről előásott múlt századi ruhák várják az erre tévedőt. Hangulatfelelős a kannás bor, a zöld bokrok nyilvános illemhelyként funkcionálnak, a padok pedig alkalmi standok. Mindez kőhajításnyira a molinóktól.
Vannak közterek, amelyek politikusaink tehetetlenségének és ígéretcunamijának szimbólumai lettek az elmúlt évtizedekben. Elég emlékezni a Moszkva-Széll Kálmán tér rendezetlenségére vagy a Hunyadi tér körüli folyamatos vitákra. A Hunyadi tér, ami az Andrássy út közvetlen közelében fekszik, a város egyik legszebb és legkülönlegesebb tere lehetne. A vásárcsarnok felújítás évek óta húzódik. Verók István és az MSZP–SZDSZ-es városvezetés hosszú politikai vitába bonyolódott az ellenzékkel és helyi szervezetekkel, zöld ihletésű érdekképviseleti csoportokkal. Emlékezetes ügy lett a néhány utcányira fekvő Nagymező utcába tervezett, elkezdett, majd félbehagyott és visszaállított mélygarázs vs. fasor beruházás is. Ott is és itt is látszólag a fák kivágása állt a középpontban, de mindkét eset jóval túlmutat ezen. A belvárosi lakókörnyezetek tudatos tervezése és jó minőségű kivitelezése Budapesten létkérdés. Az biztos, hogy amelyik közterületet a kezelője nem tölt meg tartalommal és funkcióval, nem gondoskodik ezek megfelelő fenntartásáról, ott a nagyvárosi igénytelenségnek és a magyar valóság szülte szegénységnek adja át a terepet.
A Hunyadi téren a játszótér felújítása és elkerítése a bizonyíték rá, hogy a közösség a kicsit is becsüli. Ide egyből visszatért az élet. A kerítésen belüli játékokat, műtárgyakat nem hordták el. Ez is mutatja, hogy a közterületek bekerítése, zárása és őrzése nem más, mint a gondos gazdától elvárható cselekvés. Érdekes tanulságokkal jár a kerületi Arthur Koestler szobor sorsa is, ami napjainkban is kutyaillemhelyként üzemel a Lövölde téren, megfelelő fizikai védelem és egyes kutyatartók szégyenteljes bunkósága okán. Sikeres példákért nem kell a messzi Bécsbe vagy Müchenbe menni, itt van mindjárt a Károlyi-kert, a Honvéd tér és a Szent István park. Terézvárosban az újjáépített Benczúr-kert mutatja, milyen egyszerű visszaadni a helyieknek azt, ami az övék. Persze ezzel a nincstelen kisnyugdíjast utcára hajtó, az otthontalan hajléktalant közterületi leépülésre ítélő problémák nem oldódtak meg, de a kerületi hatóságok asszisztálása akkor is elgondolkodtató. Várhatóan az ellenőrzések lazasága vagy nem kellően erélyes volta olyan tragédiát nem fog okozni, mint a West Balkánban, de a kerület frekventált helyén megtűrt törvénytelenség és igénytelenség elég egyértelmű bizonyítvány. Főleg annak tükrében, hogy a piacon szabályosan áruló mikrotermelők helypénzének számítását megszigorították az elmúlt hetekben a helyi sajtó szerint.
Az is biztos, hogy a hatósági intézkedéseket a hajléktalangondozók fellépésének és szociális munkások tevékenységének kéne megelőznie. Anélkül semmi haszna nem lesz a közterület-felügyelők vagy rendőrök intézkedésének.
Néha egy-egy döntés halála az, ha túlbonyolítják. Lehet, hogy csak körbe kéne keríteni a teret, közkertként gondozni és két parkőrt állítani a bejáratokhoz? Ki kéne néha próbálni az egyszerű megoldásokat is. Az alapokról beszélünk, a normális együttélésről és az emberi viselkedés mindenkire vonatkozó szabályairól. Az illetékesek nagyon koncentrálhatnak a városházán. Tehetik ezt feszült csendben, becsukott szemekkel, mert a jelek szerint csak ők nem látják, mi folyik a hivatal ablakai alatt, a játszótér tőszomszédságában, a forgalmas piac mellett, a kevés kerületi zöldterületek egyikén.