„Ma bűntudatkeltés - holnap abortusztilalom. A nők jogainak védelmével foglalkozó Patent Egyesület felháborodással fogadja a kormány által beharangozott abortuszellenes kampányt, mely a nők lelkiismeretére hatva, bűntudatkeltéssel agitál az abortuszok ellen. (...) Etikátlannak tartjuk, hogy a magzatot élő személyként bemutató kampánnyal bűntudatot keltsenek a saját testük felett rendelkező nőkben. Minden nőnek - akárcsak a férfiaknak - joga van meghatározni, hogy mi történjen, vagy ne történjen a testével, és e joga gyakorlását nem etikus bűntudatkeltéssel befolyásolni” – írja közleményében a Patent Egyesület. Mi van?
Az egylet szerint „az ilyen elfogult, értékorientált kampányok sértik a nők kiegyensúlyozott információhoz való jogát is. Élő személyként állítják be a magzatot, holott vitatott, és tudományosan nem eldönthető, hanem egyéni, világnézeti kérdés és személyes döntés függvénye, hogy a biztosan nem személyként viselkedő petesejt és a személyként viselkedő újszülött között ki mikorra teszi a személy kialakulásának kezdetét, és meddig tekinti a nő testrészének a magzatot” – vázolja az abortuszról szóló nézetek sokszínűségét Kuszing Gábor, a Patent Egyesület munkatársa. „Mivel vitatott filozófiai kérdés, hogy a magzat személy-e, viszont a nőről mindenki tudja, hogy az”, a Patent Egyesület szerint egy, az emberi jogokra kicsit is adó államnak nem szabad a magzat védelmét előnyben részesíteni a nő jogaival szemben.
Kevés kedvem van a marginális Patent Egyesületet reklámozni, de azt hiszem, reagálni kell ezekre a felvetésekre. A Patriarchátust Ellenzők Társasága 2006 októberében alakult Magyarországon a nők elleni erőszakkal foglalkozó segítő szakemberekből, azzal a távlati céllal, hogy a társadalom patriarchális berendezkedését felváltsa egy a nők és a szexuális kisebbségek társadalmi egyenlőségén alapuló társadalmi rend. Az egyesület hosszú távú célkitűzése hát, khm, vicces.
Mindenekelőtt: a kormány láthatóan nem abortuszellenes kampányt folytat, nem negatív üzenetet akar megfogalmazni, hanem örökbefogadás-pártit; beágyazva egy olyan kampányba, ami a családbarát munkahelyeket van hivatott népszerűsíteni, valamint azt, hogy a férfiak vegyük ki részüket a házimunkából – nem éppen hímsoviniszta célkitűzések ezek. A kampány nyilván értékorientált: nem hallottam még értéksemleges kampányról. Vagy az a feltételezés húzódik-e meg emögött, hogy a Patent a maga álláspontját értékmentesnek tartja? Csak mert mi annak tartjuk. Az értékmentesség számunkra negatívum. Milyen kiegyensúlyozott információhoz való jogot sért egy ilyen kampány? Nem lehet, hogy éppen ez egyensúlyozza ki az információt? És ki méri az információk egyensúlyát?
Részemről (sokan vagyunk így) a kormány álláspontját megengedőnek tartom, és úgy gondolom, hogy az abortusz gyilkosság. Az erről szóló és a magzat fogantatásától számított személyi volta mellett való érveket a Konzervatóriumon is összegyűjtöttem már (mivel Kuszing Gábor is férfi, hadd ne legyen ellenérv az, hogy „férfiak ne szóljanak bele”).
Annyit azért szögezzünk le: ha nincs „tudományos” álláspont amellett, hogy a magzat mikortól személy, akkor éppen „biztos, ami biztos” alapon (tutiorizmus) kellene azt mondanunk, hogy nem akarunk senkit meggyilkolni, akinek (patentosoknak: aminek) esetében minimális gyanúja felmerül annak, hogy az illető személy. Ezért ellenezzük az abortuszt. Ráadásul, ha nem találunk egyértelmű cezúrát a foganás és születés közti kilenc hónapban (és akik próbálkoznak ezzel, azok különböző időpontokra teszik ezt), akkor felvethető, hogy nincs is lényegi cezúra, azaz a magzat fogantatásától kezdve személy. Hogy nem tűnik embernek? Hát, egy ember pont így néz ki, amikor egy hetes, egy hónapos, stb. (Libertárius érvek az abortusz ellen: Edward Feser, 2004: Self-Ownership, Abortion, and the Rights of Children: Toward a more Conservative Libertarianism.)
De felvethető, hogy a Patent a filozófiai érveket miért nem tartja tudományosnak? Az, hogy ki a személy, végső soron filozófiai kérdés. Nem lehet azt megválaszolni, felnőtt emberek esetében sem pusztán természettudományos, biológiai érvekkel. Egyéni, világnézeti alapon mind a nők, mind a férfiak személy-mivoltát meg lehet kérdőjelezni, a Patent relativizmusa tehát a saját fejére hull vissza. Személy-e a részeg ember, személy-e a kómás? Ha pedig a magzat esetében megengedhető a relativizmus, mások esetében miért nem? Közmegegyezés? Az gyakran változhat. A nemzetközi jog mindenesetre jogalanynak tekinti a magzatot.
A patentosok szerint „nem alternatívája az abortusznak az örökbefogadás, hiszen a terhesség egészségügyi kockázatokkal, testi változássokkal jár, és ezeket a nőnek joga van elkerülni. Ráadásul sok nő a már megszületett gyerekéhez oly módon kötődik, ami érzelmileg teszi lehetetlenné számára az örökbeadást.”
Ja, bocsánat, hogy szeretni meri az anya a gyermekét?! A nő már a magzathoz is kötődik érzelmileg. Ez a kötődés pedig lelki traumává teszi az abortuszt. Ha az örökbefogadás érzelmileg lehetetlen, méginkább az, kicsivel korábban az abortusz. A terhességgel járó kockázatokat mindenki elkerülheti úgy, hogy nem lesz terhes. Mikor fogja a Patent az abortusz biológiai és lelki következményeire, például a posztabortusz-szindrómára felhívni a figyelmet nyilvános kampányban? Említik, hogy sokszor a nem védekező férfi sem vállalja a felelősséget a gyermekért. Ez igaz, az ilyen férfi bűnrészes az abortuszban.
Az abortuszt betiltani nem akarók többsége sem kampányol az elhajtás mellett, főleg, ha van némi beleérző képességük (tolerancia, empátia…). Ők sem a nők önrendelkezésének diadalaként, hanem csupán végső esetben bevethető, kockázatokkal járó, rossz dologként tartják számon az abortuszt. Nem mellesleg, a kontraszt kedvéért: a Patent életellenes kampányával egy időben, máshol magzatokért folyik a küzdelem.
Etikátlannak és nőellenesnek tartjuk, hogy a Patent Egyesület a magzatot pusztán szövetcsomóként és egészségügyi kockázatként kezelve, a saját álláspontját tudományosként bemutatva nyomást gyakorol az emberekre (nőkre, férfiakra egyaránt); elhallgatja az abortusz testi-lelki kockázatait, abortuszpárti kampányával pedig elbizonytalanít számos olyan kismamát is, akik egyébként vállalnák gyermekük felnevelését.