A jogász szerint a preambulumnak nincs különösebb jogi ereje. Pedig van.
Továbbra sem akar alábbhagyni a hatályos Alkotmány és az új Alaptörvény érvényességéről és esetleges párhuzamos hatályosságáról szóló médiahype – annak ellenére, hogy a napokban többen igyekeztek megcáfolni Kolláth György állításait. Magam is tettem erre kísérletet.
Ennek ellenére Kolláth – a Népszabadság hathatós támogatásával – továbbra is ragaszkodik álláspontjához, miszerint az új Alaptörvény nem szól az Alkotmány hatályon kívül helyezéséről. Erről azonban az április 25-én aláírt jogszabály záró rendelkezéseinek 2. és 3. pontja egyértelműen rendelkezik.
Azonban nincs megállás, Kolláth téves közjogi prédikációsorozata tovább folytatódik. Ugyanis – hirdeti – hiába szól az 1949. évi XX. törvény preambuluma arról, hogy az Országgyűlés a szöveget csak az új alkotmány elfogadásáig alkotja meg, ez nem releváns a hatályosság szempontjából. A félreértések elkerülése végett: ahhoz, hogy egy jogszabály az életviszonyok között értelmezhető legyen, két külön jogi feltétel szükséges: egyik az érvényesség, mely a Magyar Közlönyben történő kihirdetéssel valósul meg; a másik a hatályosság, mely alapján konkrét a joghatás bekövetkezik. Utóbbinak feltétele az előbbi. A kettő beállhat egyszerre, de egymás után is. Ezzel szemben egy törvény elfogadásának aktusa csak a parlamenti jog és a Házszabály keretei között értelmezhető.
Ahhoz, hogy egy, a Parlamentben elfogadott törvény(javaslat)ból érvényes törvény legyen, kell még az Országgyűlés elnökének, a Köztársasági Elnöknek az aláírása, valamint a már említett kihirdetés. Mivel az érvényesség-hatályosság tengelyében az „elfogadás” önmagában nem értelmezhető - hiszen az csak egy jogalkotói cselekedet a sok közül -, vélelmezhető, hogy a jogalkotó szándéka nem arra irányult, hogy a parlamenti szavazógombok lenyomásának pillanatában hatálytalanná váljon az Alkotmány. „Elfogadás” alatt itt ennek megfelelően „hatályba lépést” szükséges érteni.
Szerinte egy preambulum (újkori nevén Nemzeti Hitvallás) „nem végrehajtandó norma, hanem ünnepélyes bevezető, egyfajta államcél. Ennek az alkotmányjog különösebb jogi erőt nem tulajdonít” – s itt Kolláth hivatkozik az „Alkotmánybíróság gyakorlatára”.
Nézzük azt a gyakorlatot. Annyiban Kolláthnak igaza van, hogy valóban beszél az Alkotmánybíróság arról, hogy a preambulumban foglalt „szociális piacgazdaság” kifejezés „csak” államcélnak tekintendő (33/1993 (V.28.) ABH). Azonban mind ez utóbbi, mind további alkotmánybírósági határozatokban (772/B/1995 ABH, 21/1990 (X.4.) ABH) a preambulum rendelkezései normatív minősítésként, normatív erővel, „a további alkotmányi rendelkezések kontextusában vetődtek fel”. (ld. Vörös Imre: Gondolatok egy jövőbeli alkotmány preambulumához. Jogtudományi Közlöny, 2011. január)
Mindebből következően a „preambulum mindenkori tartalmától függően a szövegnek ugyanolyan normatív jelentősége lehet, mint a jogalkotói aktus egészének”. Példa erre a már idézett 1993-as határozat, melyben az Alkotmánybíróság összeveti a preambulumban foglaltakat az Alkotmány 9.§ (1) bekezdésével, s megállapítja, hogy a „szociális piacgazdaság” kitételhez képest a bekezdés annak „nem konkretizálása, hanem legfőbb biztosítéka”. Ez alapján „a két rendelkezés egyaránt normatív tartalommal bír”. (Vörös: i.m.)
Tehát az inkriminált kitétel – „az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg” – igenis úgy értelmezhető, mely jogi szempontból meghatározza a szöveg hatályosságát. Azaz a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény addig marad hatályban, míg Magyarország Alaptörvénye hatályba nem lép. Azaz 2011. december 31. éjfélig.
