„Mivel tehát Istenhez méltó, és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének futását a szabadság serénységével végezze, a királyi végzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispánok vagy katonák közül senki se merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani.” (Szent István)

„Több éven át tartott fogva és dolgoztatott negyven és hatvan közötti kiszolgáltatott, hajléktalan embereket egy család.” (Hír tegnapról)

  Ütős témát választott új rövidfilmjéhez Till Attila. Csicska című filmje a magyar glóbusz egyik legsötétebb zugát, a modern kori rabszolgatartást dolgozza fel. Húsz percben mesél a tanyasi család által fogva tartott ember és gazdája történetéről.

  A csicskáztatás nem egy önmarcangoló művészrendező fantáziájában született meg: létező jelenség a magyar végeken, az Isten háta mögött, annak is valahol a közepén. Magyar gazda csicskáztat magyart, cigány uzsorás cigányt, cigány börtöntöltelék magyart és fordítva. A lehetőségek száma végtelen, de a történet mindig ugyanaz: a személyes szabadság sárba tiprásával Kelet népe így arat apró kis győzelmeket a Nyugat civilizációja fölött.

  Tényleg örök ez a harc a Kárpát-medencében? Az V. század elején az összeomlóban lévő Nyugatrómai Birodalom visszavonta seregeit Pannoniából, átadva a területet Attila hunjainak. A fejlettebb, romanizált lakosság menekült, ahová tudott, a Kárpát-medence pedig a barbárok martaléka lett. Ki tudja, talán a hordák idejéből itt maradt atavisztikus ösztönök egyelőre szórványos újraéledéséről van szó ma is, abban az időszakban, amikor az állam – és a civilizáció – újra kivonulni látszik a végekről. A csicskatartó alfahímek kis miniattilák a saját birtokukon, ahol a jog uralma híján maguk ülnek törvényt az alájuk tartozók fölött. Hozzá kell tenni: a történet sötét, de nem fekete-fehér: a rabtartó testileg és szellemileg fogva tartja, de valahol gondoskodik is a jobb sorsra érdemes, de a jobb sorsot önerőből elérni nem képes szerencsétlenekről. Közülük sokan nem is akarják otthagyni gazdáikat. Stockholm-effektus a sártengerben.

  Erről a drámai társadalmi lepusztulásról szól Tillék rövidfilmje: a Csicska az alkotók szerint elsősorban nem az áldozatról, hanem a csicskatartóról szól. Ahogy az Origónak adott interjúban Till Attila mondja: „Rájöttem, hogy engem jobban érdekel a rabszolgatartó, egy macbethi figura. Egy olyan furcsa, pusztító kettőséggel rendelkező karakter, aki egyszerre roppant gyenge és pokoli erős. Gyenge, mert másokat sanyargat, és az valamiféle gyengeség, ha másokon drasztikusan uralkodsz, és erős, mert megteremti és uralja a kis birodalmát, és családot tart el.”

  És állítják: a való élet a filmben ábrázolt történetnél durvább eseteket is produkál. Egy férfi saját elmondása szerint három éven át lakott a lovak között, miután egyik lánya lényegében eladta őt egy roma családnak. Egy másik férfit először a kezénél, majd miután szinte elkopott a bőre, a nyakánál fogva láncoltak le. Egy év alatt csak a gyulai hajléktalanszállóra tizenöt-húsz olyan ember fut be, aki modern kori rabszolga volt.

  A Csicska már az előzetes alapján is erős mementót állít ennek a kényelmetlen társadalmi jelenségnek. Ráadásul egy forintnyi állami pénzt sem kaptak, mégis le tudták forgatni a filmet. „Leforgattuk punkba'” – mondják. Az öt-nyolcmilliós költséget az alkotók saját zsebükből és cégek, magánszemélyek támogatásából dobták össze.

  A minimál-költségvetés ellenére Tillék filmje lesz az egyetlen magyar alkotás az idei cannes-i fesztiválon.

A Csicska előzetese