Tanulságos látlelet a magyar épített örökség jelenlegi helyzetéről egy szerény honlap: egy magyar úri lakokra szakosodott ingatlanos oldal a kastélyaink és kúriáink mai állapotáról ad leírást.

  Az ancien régime végérvényesen elenyészett a második világégés után, de rá negyven évvel a múltat végképp eltörlőket is eltörölte a történelem. Húsz éve vagyunk – jobbára – a magunk urai, örökségünk felelős, avagy felelőtlen gondozói. Talán akaratukon kívül is erről állítják ki a bizonyítványt a kastélyok-kúriák.hu működtetői.

  Egy szerény kialakítású honlapról van szó, melynek ingatlanos gazdái vevőket keresnek a hol jobb, de többnyire rosszabb állapotban található magyarországi nemesi hajlékokra. Krúdyba oltott Krasznahorkainak kellene lennünk ahhoz, hogy megrajzoljuk a 21. századba szakadt, elhagyatott, omladozó magyar kastélyok és kúriák világát. Az éppen idén száz éve megénekelt Szindbád viszont örökre elhajózott, szerelmeinek is csak a hűlt helyét találjuk a beomlott tornácokon, kitört ablakú hálószobákban és elvadult kertekben.

Fotó: Fortepan

  A honlap egyik hiányossága akár a hangulat előnyére is válhat: a felsorolt kastélyok leírása és fotói mellett nincs feltüntetve a település, csak a megye. Így a különböző magyar tájak bennünk élő ideáiban helyezhetjük el az épületeket, miközben elképzeljük azt, hogy az egyik kies kúria birtokosaként ébredünk egy kellemes tavaszi napon. Ha legtöbbünknek csak az álmodozás marad is, a választék mindenesetre bőséges: alföldi, síkvidéki vizenyők mentén álló, századelős kúriától kezdve elvadult, gazos völgyben álló, 1400 négyzetméteres BAZ-megyei kísértetkastélyon át egy meredek tetőzettel és boltíves tornáccal megáldott nógrádi úri lakig terjed a skála.

  A nógrádi lak idillikus környezetéhez egy pontosan ide méretezett domb és liget is tartozik. Berzsenyi Dániel vagy Jane Austen se tudott volna szebbet kitalálni. Csak megdobban a reakciós szív, amikor ilyeneket olvasunk róla: „1794. évben a hatalmas telken szabadon állóan, U alaprajz szerint, későbarokk jelleggel felépített földszintes épület, beépíthető manzárd tetős megoldással. Az U két szára között néhány lépcsőfokkal megemelt terasz van. A teraszra nyíló nyugati homlokzaton árkád, a keleti homlokzaton kis kiülésű középrizalit, déli szélén lőrés alakú nyílással. A szárakban kéttraktusos, az összekötő szárnyban egy traktusos, teknőboltozatos helyiségekkel. Egyes helyiségekben mennyezeti stukkók, fülkék és kályhahelyek találhatók. A dongaboltozatos pincék a két szár alatt helyezkednek el, a nyugati véghomlokzaton lévő bejárattal.” Negyvenötmillió forint plusz áfát kérnek érte, s a kínálat egészéhez viszonyítva nem is olyan magas az ár.

  Kérdés, hogy vannak-e olyan mai magyar mágnások, akik értik és értékelik annyira múltunk hányatott örökségét, hogy a kellő vagyon birtokában megszerzik és illően felújítják ezeket a kallódó épületeket? Az utolsó pillanatban vagyunk: itt az idő, hogy a laktanyának, istállónak vagy ingyen elvihető téglalerakatnak történő használat korszaka után megmentsük a jövőnek az egyszer volt úri Magyarország épített emlékeit.

*

A cikk eredetileg a Magyar Nemzet kultrovatában jelent meg.