Megjött a kisgömböc étvágya. 2011-ben Dávid Ibolyát idézni talán ciki, de ez jutott eszembe először, amikor arról olvastam a Népszabadságban, hogy intézményesülni akar az Egymillióan a sajtószabadságért névre hallgató Facebook-csoport. Persze aki ott volt március 15-én a Szabad sajtó útján, és nem ördögbotozott, hanem a beszédekre figyelt, az aligha lepődik meg, mert bizony a felszólalásokban volt szó a cenzúra mellett alkotmányról és rendszerváltásról, meg Gyöngyöspatáról és persze a fasizmusról is.
Az is átfutott az agyamon, hogy hátha a tunéziai, egyiptomi, líbiai, bahreni, jemeni, satöbbii eseményeket másolja itt le a romkocsmák népe, és a Facebook meg a Twitter segítségével döntik majd meg a felcsúti türannoszt. Aztán beleakadtam egy Lendvai-interjúba a 168 óra weboldalán, ahol laza szövetségeket emleget, majd Gyurcsány Ferenc vette szájára az internetet a hvg.hu-n. És nem, nem jutottam arra következtetésre, hogy a lájkolók seregét bizony a Jókai utcából és/vagy az Apró-villából irányítják démoni kacajok közepette ezek a szocicelebek, hanem ennek pont az ellenkezőjére tippelek.
Szeretett szocialistáink akarnak inkább rácsimpaszkodni erre a csoportosulásra. Gondolom így akarnak szexik lenni, meg fiatalosak vagy mit tudom én. A Facebookkal szemben amúgy is komoly ellenérzéseik lehetnek, különösen azután, hogy ők tették kampányelemmé a facepalmot, aztán hallgathatták fortyogva Orbán Viktortól, hogy a Fidesz a Fácsén kaparta össze a kétharmadot. Zárójel bezárva. De vissza a lényegre: ha ez a csoport nem vakarja le magáról az MSZP-t (ahogyan például két forduló közt áprilisban az LMP) akkor végük, sosem mossák le a jobboldal konstans vádját, hogy ők is szemek a Tukacs István - Göncz Kinga - Martin Schulz riadóláncban és internacionalista összeesküvésben.
Van aztán még egy olvasata annak, hogy balról most így hirtelen dörgölődzni kezdtek az utca emberéhez. A demokratikus ellenzék (muhahaha) mostanában ugye úgy határozza meg önmagát Kis Jánostól Gyurcsány Ferencig, hogy ők biza nem a Fidesz és a Patásördög, hanem egyenesen ezek rendszerének lesznek az ellenzéke. Ebből ugye logikusan következik, hogy az eddig populistának tartott utcai politizálás is automatikusan a repertoár része lesz, mert hát veszélyben a Haza, az Ügy, és ami a legfontosabb: a Köztársaság.
Úgyhogy a szabadságmozgalomnak (újabb ízes muhahaha) igen kemény dolga lesz. Mert ha elvarrja az MSZP-hez kötődő szálakat, akkor bizony komoly informális segítségektől esnek el: nem nagyon néz majd feléjük a holdudvar és az értelmiségiek, egyre hátrébb, egyre rövidebb cikkekben foglalkozik majd velük a Népszabadság és így tovább. Apró dolgok ezek, de hát egy járni tanuló gyereknek a kinyújtott ujj is komoly támasz.
Ehhez képest elég nagy az arc: már most negyedik hatalmi ágnak tartják magukat. (Félve kérdem: az igen látványosan féltett szabad sajtó azért pontot szerezhet ötödikként?) De ezzel még nem is volna baj. „Pártokon túlmutató civil kezdeményezés”, aszongya. Meggyőződésem, hogy Magyarországon azért nincs normális civil élet, mert a civilek rendre túl akarnak tenni a politikán, ahelyett, hogy meglennének mellette és csinálnának valamit, vagy inkább tennének valamiért valamit. Ezért aztán minden pártnak megvan a maga álcivil fedőszervezete, (CÖF itt, MSZOSZ ott) ami lelkesen visszhangozza kenyéradó gazdája lózungjait, persze túlmutatva a politizálás keretein.
De maradjuk kiszemelt példánknál: ha megmaradnának a sajtószabadságnál, arra is komoly infrastruktúrát lehetne ráhúzni úgy, hogy tényleg civilként működnének, akár évtizedekig (mert hát a MÚOSZ-ról is tudjuk, hogy minek a mije). Lehetne például jogsegélyszolgálatot indítani, Mong Attila-díjakat osztogatni év végén, vagy mondjuk a Facebookon összekalapozhatnák Szaniszló Ferenc esetleges büntetését, ha túlszaladna a csodaszarvas kedvenc bemondónknál. Na, az lenne csak a civil továbblépés.
De hozzászólni mindenhez, az alkotmánytól a „kultúra központosításáig” úgy, hogy közben saját irodában, saját újságban, munkacsoportokban, szóvivőkben gondolkodunk, az nekem már elég politika- és pártszagú. Mindegy, ők biztos úgy vannak vele, hogy lehet más a politika. Bár ezt mintha már hallottuk volna.
