Kossuth levele Görgey Artúr diktátornak lemondása okairól
2011. március 20. írta: mr. pharmacist1

Kossuth levele Görgey Artúr diktátornak lemondása okairól

Lugos, 1849. augusztus 12.

  Ön tegnapi napon kelt levelében oda nyilatkozván, miszerint arra, hogy azt, ami a nemzet számára megmenthető, megmenthesse, elkerülhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a kormány lépjen le, s ön ruháztassék fel a polgári s katonai legfőbb hatalommal:

  Én önnek ezen kívánatát – bár igen különös dolog, hogy valaki magamagát kandidálja kormánynak – mégis teljesítettem; teljesítettem ti. annyiban, amennyiben azt teljesíteni rajtam állhatott, anélkül természetesen, hogy a nemzet felsőségi jogainak ezáltal legkevésbé is derogálni akarhatnék.

  Önmagam iránt tartozom a kötelességgel röviden elmondani az okokat, melyek ezen rendkívüli lépésre indítottak: egyszersmind a nemzet jogainak tiszteletben tartása iránt tartozom önt azon határokra figyelmeztetni, miket, hacsak zsarnok lenni nem akar (mit a nemzet semmi esetre nem tűrne), respektálni tartozik.

  Indíttatva találtam magamat ön kívánatát teljesíteni, mert:

  1. a körülmények oly rendkívülileg súlyosak, miszerint ha kormányzói fáradozásimnak sikere nem volt volna, a história előtt azon vádnak voltam volna kitéve, hogy elbizakodottságomnak vagy hatalomvágyamnak a haza javát alárendeltem, s hogy a dolog másképpen üthetett volna ki, ha önnek, midőn kívánta, a hatalmat átadom vala – s talán (mert ellenkezőjét bizonyítani lehetetlen volt volna) saját lelkiismeretét is nyomta volna a vád, hogy a megmentésnek valamely tehetségét elmulasztottam.

  2. Tettem azért, mert, amint tudja ön – boldogabb körülmények közt már hónapok előtt tettem önnek azon ajánlatot, hogy helyemet átadni akármikor kész vagyok; sőt, ha elérkezettnek véli az időt erre, kész vagyok ön számára magam pártot csinálni, pedig akkor, midőn ezt mondám, a párt, melyet csinálhaték, nagy vala, ti. az összes nemzet. – Én pedig adott szavamat meg szoktam tartani szintúgy, mint a hatalom iránt soha vágyat nem éreztem – nem akkor sem, midőn markomban koronák sorsa feküdött.

  3. Tettem azért, mert én csak addig leheték a kormány élén hasznos hazámnak, míg a nemzetben egységet eszközölni vagy legalább színét feltartani képes valék. – Ez vala mindig igyekezetem, s ennek köszönhetém azon nagyszerű eredményeket, mik kormányzatom alatt történtek. Egy idő óta azonban különösen az ön vezérlete alatti seregben, egy neme a politikai korteskedésnek, sőt restauracionális jeleneteknek s bizonyos gúnyolása a polgári hatalomnak kezdett kifejleni – a nemzet ügyének roppant kárára –, melyhez midőn legközelebb a pártcsinálási viszketeg magába a képviselőházba is beharapódzott, egységet többé nem eszközölheték, s a szakadást, melyet Ausztria magának nyíltan bevallva oly ügyesen s annyi sikerrel célul kitűzött, többé meg nem előzhetém. Nekem szakadást nem legyőzni, hanem eltávolítani volt feladatom; s kitértem önnek útjából, hogy ezen feladathoz hű, s emlékezetem minden ambíciótul tisztán maradjon. Kitértem pedig annyival inkább, mert:

  4. Ön maga lépett fel azt követelni az egyetlen hadsereg élén, mely a dolgok gyúpontján akkor jelen volt. Önt pedig férfiúnak ismerem, ki ha valaminek szükségéről meggyőződve magában feltesz valamit, azt nem hiában tette fel. Én pedig a 18. brumaire-eket nemigen kedvező eseményeknek tartom a szabadság érdekében.

  5. Tettem azért, mert három miniszter ön indítványát támogatván, s egyszersmind rezignálván, vagy minisztereket kellett volna neveznem – mi a jelen körülmények közt lehetetlen volt –, vagy minisztérium nélkül kormányoznom, azaz diktatúrát gyakorolnom, mitől magamat mindig idegennek éreztem, most pedig, midőn minden teendő úgyszólván a hadseregben koncentrálódik, a hatalmat katonailag képzett kezekben célszerűbbnek véltem.  Ezen okoknál fogva, s mert magam sikerrel most nem kormányozhatva, az országot kormány nélkül nem hagyhatám, átadtam önnek a kormányzati uralmat.

  Tudom, hogy kormányformát változtatni nem volt jogom – de az országgyűlés nem volt együtt; s azért hiszem, hogy lépésem a kénytelenség által mentve van.

  De átadtam önnek a kormányzati hatalmat a nemzet javára s nem kárára: s kötelességem önt emlékeztetni, hogy a felelősségtől a nemzet irányában feloldva magát nem képzelheti – a különbség csak az az ön s az én felelősségem között, hogy én formák megtartásáért is felelős valék. Ön csak azért, hogy rosszat ne, jót pedig amennyit csak lehet, tegyen a nemzetnek.

  Kérem és emlékeztetem önt a nemzet nevében, tartsa tiszteletben a nemzet felségi jogát. Emlékezzék meg, hogy ön nem ura, hanem első szolgája a nemzetnek; s emlékezzék, hogy a hadsereg is nem öné, hanem a nemzeté.

  Egyet tehát meg kell említenem. – Én árulásnak tartanám, ha minden okszerű lehetség meg nem kísértetnék a nemzet megmentésére. – Árulásnak tartanám, ha ön nem a nemzet, hanem csak a hadsereg részéről, nevében és számára bocsátkoznék alkudozásba. Lehet eset, hogy hadseregek becsülettel letehetik a fegyvert túlnyomó erőszak előtt, de nem lehet eset, hogy becsülettel letehessék a fegyvert, ha úgy teszik le, hogy a nemzetnek szolgaságot vásárlanak, sok, néhány vagy kevés egyes egyének személyes javának árán.

  Ezen nyilatkozattal tartoztam magamnak s a hazának, kívánom azt a hivatalos Közlönybe beiktattatni.

*

Kossuth Lajos halálának 117-edik évfordulójára.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr122752467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hacsaturján 2011.03.20. 07:15:14

ha jól emlékszek (márpedig bizonyhogy!), akkor temesvár nem lugos és viddin között található.

Babilen Tatarszkij 2011.03.20. 08:16:41

Srácok, egyre több az ilyen bemásolgatós poszt, ennek mi értelme? Egy mikroblogra elmegy, hogy beírod: itt van Kossuth levele Görgeynek, [link] - aztán aki akarja, elolvassa.
De ez, hogy most már alig van a Mandineren szerzői vélemény, csak fotóalbumok, regényrészletek, valami kép valami verssel, az eléggé szomorú.

cogito verus 2011.03.20. 09:23:06

Minthogy Görgeyt nem végezték ki Kossuth levelének utolsó mondata alapján sokan árulónak tartották. Az országot ugyanis teljesen diktatórikus módon , önkényuralmi eszközökkel kormányozták a Habsburgok Világos után...

Kinyílott a pitypang. Megírom. 2011.03.20. 10:00:36

Hah, Kossuth! Remek pályaív: sikkasztás, sajtó, politika, sok-sok nagyívű duma, totál elkúrt részpolitikák - hogy mást ne említsünk, a velünk élő nemzetiségekkel kapcsolatban, ugye -, aztán mikor minden omlik lelécelni, hátrahagyva csapot-papot, és legfőképpen a kipucolt államkasszát. És onnantól évtizedekig száműzött mártírkodással vígan telehaknizni a nemzetközi közvéleményt - ki tudja miféle pénzekből.

Egy dolog miatt fontos az egész: az első felelős kormány első pénzügyminisztere. Hagyományteremtő. És a magyar érzékeny a hagyományaira, így, míg a reformkor tele van nála sokkal nagyobb kvalitásokkal, addig az ország meg Kossuth szobraival, róla elnevezett utcákkal, terekkel, díjjal...

Meg persze fontos azért is, mert legalább van mihez viszonyítanunk azt a kevés tisztességes, a közt gyarapítani tudó, vagy a felelősséget, sorsot, vállaló, történelmet nem kikerülő, legalább halálában államférfivá emelkedő vezetőnket. Egy ilyen alak után, csoda, hogy az a néhány volt...

minőségi_troll 2011.03.20. 10:22:19

ha ez a kossuth 100 évvel később születik

lett volna belőle saját, fajtiszta hungarikum rákosink

Mënyus 2011.03.20. 11:37:26

@Babilen Tatarszkij: Az ilyen posztok még mindig kevésbé cinkesek, mint Lézer Janit mentegetni...

WinG 2011.03.20. 12:54:30

Ja igen, Görgei, az áruló, aki nem akart 30 ezer katonával nekimenni 300 ezernek.

Harald Blåtand 2011.03.20. 13:09:12

@WinG: Ez igaz, de a viszonyuk megromlása messze nem csak Kossuth hibája volt... Én sem feltétlen bíztam volna abban az emberben, akinek, mikor végre hadügyminiszter lett, egy, a távollétében kétszer elrendelt kudarcos Vág menti ellentámadásra és értelmetlen puccskísérleti tervekre futotta (végső soron tudtán kívül, de eltékozolva az utolsó hónapot az orosz fősereg benyomulása előtt). Az árulásvád persze hülyeség, de Hermannék utóbbi húsz évben felépített Görgei-képe azért kicsit túlzóan pozitív. Pusztaszeri László monográfiája még mindig a legreálisabb a csókáról.

matkó 2011.03.20. 14:23:47

Echte mai politikus volt ez a Kossuth: felelőtlen, gerinctelen, demagóg szájkaratés. Nem jövök itt az árvák pénzének elsikkasztával, bár fölöttébb szépen jött ki abból is, ellenben populista húzásai, önfényezése és lényeg-nem-látása súlyos tragédiába sodorta a nemzetet. És ezt az embert tartják egyesek hősnek, akinek legemberibb húzása egy (amúgy teljesen fölösleges) "forradalom és szabadságharc" elbukásához vezetett azzal, hogy szeretője férjét, a bűntehetségtelen, dilettáns Dembinszkyt nevezte ki, tartotta pozícióban, míg az egész a fejére nem rogyott, hogy aztán hősiesen elpucoljon. Szégyen, hogy nekünk azóta is csak ilyen mocsok-felelőtlen politikusaink vannak.

cogito verus 2011.03.20. 17:56:18

@WinG: Nem azért áruló, mert letette a fegyvert, hanem mert életben maradt. Az oroszok előtti fegyver letétel feltételeiben erről talán szó volt. Kossuth csak azt írta, hogy nem lenne helyes, ha a saját bőre mentéséért letenné a fegyvert.
Nem látta értelmét a harcnak, amiben igaza volt.
Életben maradt, ezért tekintették árulónak.
Nem kötötte ki, hogy a többi tábornoknak is kegyelmezzenek meg. Leht, hogy feltétel nélküli fegyver letétel volt?

pókfoci 2011.03.22. 03:19:20

Mostanában kezd divatba jönni Kossuth pocskondiázása, a könnyed félvállról elejtett szurkák kora. "Gyorsan írok valami velőset, bár a cipőtalpáig nem érek fel ezeknek az embereknek" - és már ott is a hozzászólás

rajgy 2011.03.22. 09:29:34

Sajnálom, hogy olyanok is hozzászólnak, akik Görgei visszaemlékezését, okait nem olvasták. Elöbb olvassátok ezt át.:
mek.niif.hu/04700/04739/html/

Világosnál Görgeinek nem volt lehetösége feltételt szabni. Az oroszok (200 ezren) nem tárgyalni jöttek. Ott a Görgei és a serege csak veszithetett: Ha Haynau elött teszi le, az szégyen, ha az oroszok elött, azzal pedig fedühiti Haynaut.
Görgei és Kossuth más utat tartottak jónak. Kossuth (naivan) remélte, hogy a Nyugat beleszól, Görgei viszont ellenezte a trónfosztást (ápr 14), mert ezután kivégzés várt a tisztekre.

Harald Blåtand 2011.03.22. 13:05:35

@rajgy: Csakhogy a honvéd tisztikar ezzel nem volt ám tisztában. Görgei ott követte el a hibát, hogy a Pöltenberg tárgyalásai nyomán megindult találgatásoknak és naiv elképzeléseknek egyáltalán nem szabott gátat, rengetegen hitték azt még Világos előtt pár nappal is, hogy az orosz hadseregben fognak majd rangjuk megtartásával szolgálni. Görgeinek, akinek ekkor már és még semmiféle politikai funkciója épp nem volt, a hadsereg mezei vezérőrnagyaként kötelessége lett volna a tisztikar harci morálját ily módon rontó híreszteléseket nyilvánosan megcáfolni.
Az meg, hogy ő olyan rettentően ellenezte volna a trónfosztást, kicsit Görgei utólagos beállítása, valójában inkább csak meg volt sértődve, hogy Kossuth nem kérte ki előre a véleményét.

rajgy 2011.03.22. 18:27:22

@Harald Blåtand:
Az oroszok csak feltétlen megadást fogadtak el. FELTÉTEL NÉLKÜL.
Hogy ki mit hitt, arrol Görgei nem tehetett. De április 14 után már nem volt út a megegyezésre: Vagy gyöznek, vagy mint katonaszökevényt lesznek elitélve. Ezzel minden tiszt (sőt volt osztrák tiszt) tisztában kellett, hogy legyen, mert felesküdtek annakidején. A hadsereg és a tisztek végül is nem szaladtak el, mint a Kossuth.
Fogalmad sincs, miröl beszélsz, ezért be is fejeztem.

Harald Blåtand 2011.03.22. 19:54:38

@rajgy: Az oroszok csak azt fogadtak el, persze. Görgei viszont igenis hibát követett el azzal, hogy nem tette a hadsereg számára egyértelművé a tárgyalások valódi helyzetét, ezt még július végén nyugodtan megtehette volna egy a vácihoz hasonló kiáltványban. A tisztek pontosan azért nem menekültek el, mert azt hitték, a cár kegyelmet fog nekik kijárni, maga Görgei is ezt hitte. Nem arról volt szó, hogy a tisztek bátrak voltak, a politikai vezetés meg gyáva, hanem, hogy a politikusok tudták, hogy kivégzik őket, ha maradnak (ezért maradt Aradon egyedül a halálosan beteg Csányi), a tisztek meg szentül hitték, hogy nem. Az sem elfelejtendő, hogy Görgei vállalta, hogy levélben szólít fel minden más sereg-és várparancsnokot a feltétel nélküli megadásra, ha Kiss Pál Péterváradon és Klapka Komáromban hallgat rá, mindkettőt felakasztják (nota bene: jó kérdés, mekkora szerepe volt a levelének abban, hogy Damjanich feltétel nélkül megadta magát az aradi várban. Komoly készletei voltak, Arad ugyan nem volt túl nagy szám, de egy kis kitartással talán kiharcolhatott volna Kisshez és Klapkához hasonló feltételeket, így meg felkötötték).
Görgei egyáltalán nem volt áruló, de finoman szólva rosszul mérte fel a pozícióját.
A császári hadbíróságok a függetlenségi nyilatkozatot katonatisztek esetén nem tekintették semmiféle határnapnak, csak súlyosbított, politikusperekben volt érdekes, ha rajta volt az aláírásod (Perényit és Szacsvayt ezért ítélték halálra). Az 1848. októberi császári manifesztum volt ilyen, ettől kezdve minősült mindenki dezertőrnek, ennek alapján végezték ki jóval előbb Mednyánszkyt és Grubert, pedig ők Lipótvárban még a télen megadták magukat, és ennek alapján került börtönbe Hrabovszky és Móga, még 1848. decemberében. A függetlenségi nyilatkozatot egyedül Gáspár András tábornoknak sikerült felhasználni valahogy a védelmében.

rajgy 2011.03.25. 13:05:28

@Harald Blåtand:
Nem akartam már ehhez hozzátenni, de sok nem stimmel, abból amit irsz, ezért néhány dolgot kiemelek az irásodból:
1) "...politikusok tudták, hogy kivégzik oket, ha maradnak ........, a tisztek meg szentül hitték, hogy nem...."
Naivság. Legkésöbb Lipótvár után tudhatták a tisztek, mi vár rájuk.
2) "... Görgei vállalta, hogy levélben szólít fel minden más sereg-és várparancsnokot a feltétel nélküli megadásra..."
Ez sem igaz igy. Görgei az aug 18-i levélben Klapkához megirta a Világost és "....Fontold meg mit tehetsz, és mit kelljen tenned!..." Ennyi.
3) "...ha Kiss Pál ..... hallgat rá .."
Kiss Pál szeptember 7-én, feltétel nélkül kapitulált.
4) A Damjanics, mint parancsnok döntött, önként.
5) Ápr 14 nem határnap volt, de egy trónfosztás után már nem lehet békésen egyezkedni egy uralkodoval. ---------
A stilusodból itélve ("...kis kitartással talán...", "...igy meg felkötötték...", stb..) könnyen dobálózol a frázisokkal. A Görgei és a Damjanics nem a saját bőrüket mentették, hanem először is a rájukbizott ezrek életét.
Felsorolsz adatokat, de ez a google-lal ma már nem müvészet.

Harald Blåtand 2011.03.25. 14:18:48

@rajgy: Kiss Pál nem feltétel nélkül adta meg magát, hanem azzal a feltétellel, hogy a péterváradi helyőrségre utólag a komáromiak által elért feltételek fognak vonatkozni.
Naivságnak lehet, hogy naivság, de még az aradi börtönben is azt hitték, hogy megússzák, Vécsey is bíztatott mindenkit, hogy egyedül neki van félnivalója Grünne gróf bosszúja miatt, ők meg majd jól kegyelmet kapnak.
Az egyértelmű, hogy a jelentősebb csapatokért felelősséggel bíró parancsnokok nem léphettek csak úgy le, de pl. az égvilágon semmi értelme nem volt annak, hogy Aulich Lajos, Schweidel József, Kiss Ernő, vagy Láhner György ne meneküljön el inkognitóban, és ebben az oroszokkal kapcsolatos naivitás alighanem szerepet játszott, ebben a naivitásban pedig maga Görgei is osztozott.
Egyébként én általában véve bírom Görgeit, fura, hogy egy ilyen vitapozícióba keveredtem, de érdekes :-)
süti beállítások módosítása