Lázár János beszéde kapcsán tulajdonképpen sejthető volt előre minden. Az izgatott arcú Török Zsolt, a Fidesz őszödi beszédéről szóló Jobbik-közlemény, az LMP szegényezése, a durrogó posztokkal teli blogoszféra. Várom továbbá TGM és Ferge Zsuzsa jajszavaktól hemzsegő írásait a Népszava és a Népszabadság hétvégi mellékletében, valamint a kormánypárt közleményét, ami az egészségre káros határértéket jócskán meghaladó mértékben tartalmazza a következő szövegpaneleket: „kontextusából kiragadott szöveg”, „manipulált hangfelvétel”, „az elmúlt nyolc év”.

  Úgyhogy csendben említem csak meg Gellért vezérkommentjét, amelynek tartalmával magam egyet is értenék, csak hát a helyzet, hogy ez nem pusztán „egy baloldali nézetrendszerű társadalom”. Fájó szívvel kell megállapítanom, hogy édes hazám, egyetlen köztársaságom még mindig egy olyan ország, ahol Lázár gondolatait egy progresszív nézeteket valló, igazi reformpolitikus gyakorlatilag minden különösebb botrány nélkül választóinak az arcába vághatja. Egy jobboldali politikus meg - Lázár esetében ráadásul nem is minden alap nélkül - kapásból arrogánssá és pökhendivé válik, ha ilyeneket mond.

  Ezért egy bő kétszáz fős frakciót irányító és összehangoló, ráadásul híresen jó taktikusnak tartott politikustól a minimum az, hogy van annyi valóságérzete, hogy nem fogalmaz ilyen élesen, és képben van azzal is, hogy hiába városának elsöprő, szavazatokban is vastagon megmutatkozó bizalma: ellensége is van, aki vadászik az ilyen és hasonló mondataira. De ez még mindig csak stílus kérdése, az igazán meredek szerintem az utolsó, kicsit zavaros rész.

  Mert azt a félmondatot, hogy „átváltották az euróbetétet, átváltották a svájci betétet” én nagyon nem akarom összehangolni a munka becsületét zengő, előző bekezdéssel. Ez a devizásdi ugyanis a zavarosban halászóknak jó, akaratlanul is nekik üzen, őket bátorítja egy olyan országban, ahol fel és le ugrál a nemzeti valuta, mint hülye gyerek a trambulinon. A magam részéről egy konzervatív (vagy milyen), kormánypárti politikustól azt várom el, hogy azon dolgozzon, hogy ez a fajta ügyeskedés egyszerűen ne érje meg. Teremtsen olyan viszonyokat, hogy még az ügyeskedő is dolgozni akarjon. Mert azzal a sokszor hallott orbáni frázissal egyet tudok érteni, hogy a sikeres, tehetős és tehetséges emberekre szüksége van az országnak, de ez nem jelentheti azt, hogy mindenki vessen be mindent és még annál is többet azért, hogy tehetős legyen.

  Úgyhogy inkább dolgozni kéne. Mert amelyik politikai erő, ekkora felhatalmazással, az ilyen kósza viszonyok ellen nem tud, vagy nem akar tenni semmit, az annyit is ér, azt gondolom. Ez az én véleményem egyébként.

Update: A Fidesz időközben közzétette Lázár János 2008-as beszédének vágatlan változatát.